Ma akkora gólt lőttem edzésen, hogy csak na! Csapatkapitányunk beütéshez készült, én hátulról megiramodva elfutottam a hosszú oldalon a védők mögé, ezt Csövi (a CsK) még folyamatában tökéletesen észrevette, bepasszolt a védők és a kapus közötti üres területre, én meg berobbanva egy méterről a hálóba vágtam a labdát! Nagyon okos és szép játék volt mindkettőnktől.
A tegnapi dunaújvárosi győzelem után ma Miskolcra látogattunk. Pár hiányzó miatt most csak két sorral játszottunk, és az első két harmadban végre csatárként szerepelhettem. Az első játékrészben pont ugyanolyan sorrendben estek a gólok, mint egy nappal ezelőtt (viszont kaptam egy kétperces kiállítást szabálytalan ütés miatt…), majd a második harmad harmadik percében sikerült közvetlen közelről a kapuba tessékelnem egy szélről belőtt labdát – így megszereztem második gólomat a bajnokságban :)
Az utolsó játékrészben újra védő lettem, és az első labdaérintésből sikerült megint egy nagyot hibázni, de szerencsére a kapusunk védett, majd a kipattanó labdával megindultam előre, bepasszoltam a centernek, aki szépen be is lőtte – így jóvá tettem a baklövést, viszont sajnos utólag kiderült, hogy nem írták be a jegyzőkönyvbe asszisztnak… :( Pedig egyértelműen nem egyéni akcióból született a találat, hanem az én passzomból. Na mindegy. Végül ebben a harmadban teljesen bedaráltuk a miskolciakat, így ismét nagyarányú győzelemmel zártuk a napot. Már csak két meccs van hátra a szezonból. Hajrá Diamonds!
Az alapszakaszban lejátszott mérkőzésnél sokkal magabiztosabban nyertük meg a mai meccset Dunaújvárosban. Az első percekben mindhárom sorunk egyből betalált, így igen hamar sikerült megadni a játéknak a lendületet. Az eredmény pedig kicsit csalóka, hisz sokkal többet is lőhettünk volna, de valahogy igen magas számban sikerült kihagyni a legtöbbször szinte 100%-os helyzeteket. Személy szerint a meccs elején nagyon jól ment a játék (többször nagyon szépen sikerült labdát szerezni), aztán sajnos legalább 50%-ban az én hibámból sikerült összehozni egy gólt a paksiaknak (egy elég rossz passzból sikerült rossz irányba fordulni és eladni a labdát…) – ezen eléggé bosszantó volt, főleg a jó kezdés után (még akkor is, ha az első kapott gól előtt egy a válogatottat is megjárt csapattárs adta el hasonló módon a lasztit). Szerencsére sikerült lenyugodni, és több nagy hibát nem követtem el, bár egyszer-kétszer még szerencsétlenkedtünk egy sort Skywalkerrel (ő a jobboldali védő, én – szokás szerint – a bal). Lényegében párszor egymás hibáit kellett javítanunk. Az összecsapás második felében a fullasztóan meleg csarnokban nekem már inkább csak az ellenfél támadásainak rombolására futotta, de ezt a feladatot igen jól oldottam meg.
Igazából védőnek lenni a legnehezebb. Főleg a harmadik sorunkban, ahol ha a nálam 10 évvel fiatalabb csatár nem lövi be a helyzetet, akkor nincs gond (félreértés ne essék, a mi sorunk is lőtt gólt, nem is egyet), de ha én hibázok egyet, akkor abból gólt kapunk. A védők nincsenek a kanadai táblázat élén, a szurkolók nem értük vesznek meg (na minket azért ez nem fenyeget). Kisebb elismerést vált ki egy jó blokk, vagy egy szép szerelés, mint a kapus védései. A mérkőzéseken így legtöbbször a csatár vagy a kapus a sztár, de nem szabad elfelejteni, hogy védők nélkül még egy meccset sem nyertek meg. Nem egy hálás feladat hát védőnek lenni, persze a nehézség benne a kihívás. Valakinek ezt is el kell vállalnia :) Hajrá Diamonds!
A mai meccsen Kartalon begyűjtöttük a 12. győzelmet is a bajnokságban (12 meccsből). A második játékrész kétharmadát leszámítva három sorral játszottunk – az “én sorom” 4 gólt lőtt és egyet kapott (de az sem az én hibám volt – bár a találatok sem az én érdememből születtek). Szóval ma egész jól ment a védekezés. Mondjuk nem volt valami látványos mérkőzés, a játék színvonala nem ütötte meg az elvárható nívót… Azért jövőre az OB I-ben ennél több kell. Hajrá Diamonds!
Sajnos nem jutottunk be a Magyar Kupa döntőjébe. Igazából elég szomorú vagyok, mert ez a csapat megérdemelt volna az OB II megnyerésén kívül még egy nagy sikert ebben az évben. Azért ha belegondolunk, nem szégyen három góllal kikapni attól a csapattól, aki jelenleg vezeti az OB I-et… Az első harmadot leszámítva nem is játszottunk rosszul (mármint az első két sor – a harmadik sajnos ma nem kapott lehetőséget), igazából 3-4-nél a második harmadban folyamatosan mi nyomtunk, aztán jött az a két szerencsétlen gól :( A harmadik játékrészben meg valahogy csak helyzetekig jutottunk. A mai győzelemhez közel 100%-os teljesítmény kellett volna, de sajnos valami hiányzott. Nem tudom mi, de a Krokodilok sokszor gyorsabbak voltak, főleg a passzjátékben, és a támadásaik is lendületesebben futottak. Aztán a legvégén még megítéltek nekünk egy büntetőt, már oda is álltam a rávezetéshez (a szerdai edzés végén gyakoroltuk és nekem ment a legjobban, ezért lettem én a kiválasztott), de aztán mégsem hagyták elvégezni, hanem lefújták a meccset – ami felettébb érdekes dolog… Mindegy, nem oszt, nem szoroz, azért jó lett volna a 75 néző előtt egy gólt szerezni :) Főleg hogy ebből legalább 60 nekünk szurkolt. Hát ez van. Ebben az idényben ez volt az első elvesztett tétmeccsünk. Valószínűleg az utolsó is. Hajrá Diamonds!