Hogy ne maradjak régi emlékek nélkül, ha majd elmegyek, beszkenneltem pár régi fotót, ami még az analóg korból való. A fenti – több mint 24 éves – képre kattintva lehet megnézegetni a többit is…
Tag Archives: fotó
40 éve léptünk a Holdra
Vajon hitték volna akkoriban, hogy negyven évvel később még nem léptünk tovább? Mert a számos szonda, Mars-járó, ilyen-olyan misszió révén ugyan hihetetlen mértékben bővült a rendelkezésünkre álló ismeretanyag, de azért ez más. Tudományos szempontból nem éri meg emberes missziót küldeni, mert nagyobb a kockázat és az ár/érték arány is jóval rosszabb, de… Lassan annyi rovert küldtünk a Marsra, hogy a nagyközönségből senkit nem érdekel, mit találnak… Pár tudós el lesz élete végéig az eredmények értelmezésével, de ezek 99%-áról senki nem fog értesülni, mert nincs jelentőségük. Érdektelenek. Tudományos szempontból nincs szükség emberes expedíciókra. De emberi szempontból igen. Mert az emberiséget a felfedezés, a hódítás vágya hajtja, és a tapasztalás saját érzékszerveinkkel a legteljesebb, mégha nem is a legtökéletesebb. Ha embert küldenénk a Marsra (vagy legalább újra a Holdra), az utazás minden pillanatát legalább 4-5 milliárd ember követné, és a küldetés minden sikerét sajátjának érezhetné. Viszont hatkerekű robotokkal nem igazán tudunk azonosulni. Lélektanilag van szükség a továbblépésre. Remélem még az én életemben ember lépdel majd a Marson! (További képek: NASA Apollo 11 Image Library)
Péntek esti szürreál
A késői szürkületben, az ablakomból, az utolsó tétel kidolgozásának befejezése közben elkaptam az Iridium 45-ös műhold felvillanását (a napfény megcsillant a napelem-paneleken). A hosszú expozíció miatt a relatíve gyorsan mozgó felhők szépen elkenődtek, némileg szürreálissá változtatva az égbolt képét (katt a képre és nagyobb lesz!). Én is pont így vagyok elkenődve…
ISS a csillagívek között
Helyi idő szerint 21:36 körül láttam a Nemzetközi Űrállomást (ISS) elhaladni az utcánk felet, és az eseményt meg is örökítettem. 8 darab 15 másodperces képet készítettem a már korábban sikerrel alkalmazott beállítások mellett, majd ezeket raktam egymásra, hogy látszódjon az űrállomás útja a rövid csillagívek között.
Sajnos az igazi érdekesség már az előre megkomponált látómezőn kívül következett be. A végig igen fényes űrállomás a délkeleti horizont felé közeledve egy szakaszon még jobban kifényesedett (legalább -9 magnitúdós lehetett, hasonlóan mint itt), és vakító fehér színben tündöklött az égen. A jelenségre természetesen van magyarázat: mióta felkerültek az űrállomás hatalmas napelemtáblái, az azokról visszaverődő napfény relatíve gyakran okoz ilyen felfényléseket. Kár, hogy ezt nekem már nem sikerül lefotózni…
Tél, hó, magány
Na nem kell aggódni, de ez a kép ezt a címet kívánta. Persze azért igaz is. Viszont csodaszép ez a hóesés, végre olyan igazi, -1,5°C és szép nagy pelyhek… Már vagy 5 centi esett! Jellemzően akkor, amikor már a tavaszt várnám, de hát ez van. Mondjuk emlékszem én olyan telekre, amikor 20-30 centis hóból építettünk várat a kertben… Hát az sem mostanában volt…
Reggelre kisütött a nap és 7-8 centis hó borított mindent! Ráadásul mindez -5,5°C-ban, szóval igazi téli hangulat volt odakinn – szerencsére (vagy sajnos) én ezt csak a jó meleg szobámból szemléltem. Meg le is fotóztam (klikk ide). Ennek örömére kitakarítottam, mert lassan kezdtem úgy érezni, hogy a portól köhögök, nem a betegségtől…