A késői szürkületben, az ablakomból, az utolsó tétel kidolgozásának befejezése közben elkaptam az Iridium 45-ös műhold felvillanását (a napfény megcsillant a napelem-paneleken). A hosszú expozíció miatt a relatíve gyorsan mozgó felhők szépen elkenődtek, némileg szürreálissá változtatva az égbolt képét (katt a képre és nagyobb lesz!). Én is pont így vagyok elkenődve…
Ma végre sikerült normálisan lefotózni egy egész fényes Iridium-felvillanást (az Iridium 70-es távközlési műhold napelemtábláján megcsillanó napfény nyomát), melynek eredménye az alábbi képen látható (Canon EOS 300D, alapobjektív 18 mm-en f/3.5-ös állásban, 60 sec, ISO 400). -7 magnitudónak jelezték előre, de szerintem maximum -5 volt (halványabb).
Az ezzel egy időben zajló részleges Holdfogyatkozásnak köszönhetően egész sötét volt az ég, így a fotón már a Tejút is majdnem látható, de az Androméda galaxis pacája amatőrcsillagász szemeknek így is teljesen egyértelmű. Magáról a fogyatkozásról egy rövid fotósorozatot csináltam, ezzel a technikával ennyit lehetett kihozni a dologból (Canon EOS 300D, alapobjektív 55 mm-en f/8-as állásban, 1 sec 5 percenként, ISO 100).
