Tag Archives: nightride

Tekerés a Millenáris Velodromban

A szombat igazi biciklis nyári nap volt. Valahogy legalább ilyen mozgalmasan kellene eltölteni minden 24 órát. Voltam az “új” bringával a Millenáris Velodromban, mely Európa egyik legrégebbi (113 éves) kerékpáros pályája, a magyar kerékpársport bölcsője. Igényeltem (bár a pénzt még senki nem vette át tőlem, csak a papírt meg a fotót, de megoldom…) amatőrsportolói licenszet is, hogy 1) biciklizhessek az oválon és 2) támogassam a Milli-t. Nagyon nagy élmény volt ott tekerni, az előre elképzeltnél sokkal meredekebb kanyarokban gyorsan pörgetni és bedőlni, az egyenesben felmenni az ív külső szélére majd a kanyarban fentről leborítani a 7 méter magas 37 fokos lejtőn és tekerni mint az őrült :) (Jó, ezt csak egyszer próbáltam ki…) Nem tagadom, elkapott a hely szelleme… (Döntöttem – síkon, hátszél nélkül elért – sebességrekordot is: 50,3 km/h 48/18-as áttétellel – ez 147-es RPM!) Sajnos az alábbi videón (az első vágásig tartó pár másodpercet leszámítva) gyors kör technikai okok miatt nem került rögzítésre, de azért az érzés így is megvan :)

Kár hogy kevesen vannak kinn, pedig minden szerdán és szombaton van nyílt nap, az amatőrsportolói licenc pedig összesen évi 2000 HUF, amibe szerintem senki nem hal bele. Cserébe ott egy pálya, közösségi tér, büfé, stb. – és itt biciklizni olyan érzés lehet, mint a Népstadionban (a.k.a. Puskás Ferenc Stadion) focizni a haverokkal. Próbáltam a szokásos NightRide-osok közűl is elcsábítani embereket, így legalább nem voltam egyedül, bár az hogy rajtam kívül összesen ketten jöttek, kicsit csalódás volt… Pedig meg kéne menteni ezt a pályát a pusztulástól, és ehhez az kell, hogy újra felfedezzék meguknak a bringások.

A Milli után elgurultunk az Oktogonhoz fagyizni, aztán frizbiztünk a Margitszigeten (baromi jó volt), este pedig megvolt a szokásos NightRide is, most a változatosság kedvéért egy amerikai és egy francia biciklissel kiegészülve, így gyakorolhattam kicsit az angol idegenvezetést is :) Reggelre kicsit el is ment a hangom. De nagyon jó nap volt!

NightRide, majd tekerés a Bakonyban

20090801nightride

A szokásos szombat esti tekerésen (a képet doori szolgáltatta) most alig fél tizenkettőig maradtam, hogy legalább a minimális alvás meglegyen a vasárnapi túra előtt. Az összepakolás, szendvicskészítés és az SPD pedál átszerelése után (mert hegyi túrára azért nem egysebességes paripával megyek) még megvettem a vonatjegyeket (on-line) is. Utóbbi némi kellemetlenséghez vezetett, ugyanis a menetrendben (mint az később kiderült, hibásan) az szerepelt, hogy a többi nappal ellentétben vasárnap a 6:40-es vonaton nincs kerékpárszállító kocsi. A helyzet kezeléséhez a hajnali egy órás időpont ellenére fel kellett hívnom Józsit, aki akkor mint minden normális ember, már aludt… Végül abban maradtunk, hogy jó lesz az a vonat, majd csak lesz valahogy. Lett is. Én meg három és fél órát aludtam összesen… Alant látható, hogy merre jártunk, aztán kicsit lentebb szintábra is van.

View Larger Map

Mint az a túra során készült képekből is látszik, elég sok időt töltöttünk Cseszneken a vár megtekintésével, de nagyon szép volt, szóval megérte. (Józsi képei itt vannak.) Szerencsére a Kőris-hegy környékén az erdőben nem volt olyan meleg, lefelé pedig még a menetszél is jól hűtött, úgyhogy nem volt olyan elviselhetetlen az egész napos kánikula. A szintábrából azért jól látható, hogy emelkedő most is volt rendesen (max. 10%-os szakaszokkal – az ábrán az átlagértékek szerepelnek)…

20090802biciklituraszint

Most mindketten nagyjából ugyanúgy bírtuk a hegymenetet, és ugyanannyira fáradtunk el. Bár Józsi sokkal egyenletesebben haladt, mint én. Pedig figyeltem a táplálkozásra és a folyadékpótlásra (kellett is, mert szokás szerint dőlt belőlem a víz), egy pillanatra sem éheztem el, mégis volt, hogy mentem fel, mint a meszes (pl. a Kőris-hegy az utolsó 1,5 km átlagban kb. 6,5 %-os, mégis úgy tekertem fel, mintha a fele lenne…), aztán volt, hogy hirtelen azt éreztem, hogy ez most nem megy, és vissza kellett vennem… Valószínűleg túl sokat akartam egyszerre, és nem bírtam a saját tempómat huzamosabb ideig – ezért hullámzott a teljesítményem. Továbbra is azt tapasztalom, hogy a hosszú, folyamatos emelkedőkön jobb vagyok, mint hullámzó terepen. Hazafelé sajnos Veszprémtől nem volt ülőhelyünk, így a bicikliszállító kocsiban egy kb. 5 cm széles fém rúdon ültem – mondhatni végre hasznosítottam az egyetemen tanult seggelést…

Így 24 órán belül 35,75 + 96,17 azaz 131,92 km-t tekertem. Elfáradtam, de nagyon jó volt. Legközelebb azért talán rá tudom venni Józsit, hogy valami sík túrára menjünk el (pl. Győr – Pozsony v. Bécs – Győr)…

Egysebességes bicikli

Városi közlekedéshez – ha nincsenek nagyobb hegyek a közelben – felesleges a váltó, meg a sok sebesség a kerékpáron, elég egy jól eltalált áttétel, amivel (megfelelő edzettséggel) mindenhova el tud jutni az ember. Ezt jól mutatja az is, hogy Budapesten az ezüst Meridámat az idő 99%-ában 48/18-as, vagy 48/15-ös áttételen használtam (azaz elöl 48 fogaskerék, hátul 15 vagy 18), azaz az elmélet a gyakorlatban is bizonyítást nyert. Lényegében ezért merült fel bennem egy új, egysebességes bicikli vásárlásának gondolata. Persze a kevesebb alkatrész kevesebb karbantartást és kisebb súlyt is jelent! Így esett a választásom a már korábban bemutatott Mongoose Maurice-ra, melyet akciósan 95000 HUF-ért szereztem be.

Szerintem egyszerűen gyönyörű (ez a kép nagyban, és további fotók itt és itt), és nagyon jól is megy. 48/18-as áttét van rajta, így kb. ugyanannyit kell tekerni, mint a másik bringát, csak ez 4 kilóval könnyebb, plusz a tökéletesen egy síkban levő fogaskerekek miatt kisebb a súrlódás, és az időfutamkormány miatt áramvonalasabb testhelyzetben ülök rajta, így ugyanazt az utazósebességet (pl. stabil 30,7 km/óra = 90 RPM) könnyebb vele tartani. Ja, és nem utolsó sorban a singlespeed bringa az trendi, és van egy különleges feelingje ;)

A tegnapi NightRide-on már ezzel voltam (hétközben egy-két órát már tekertem vele hogy szokjam, mert azért máshol van a súlypont, máshol a fék, de nagyon hamar belejöttem), és mentünk is egy jó 60 km-t. Síkon a maximum, amit most ki tudtam pörgetni az 46 km/h volt (de 35 km/h-t tudok “kényelmesen” folyamatosan tartani), valamint az Alagútban megvolt az 51,7 km/h is, de az picit lejtett – viszont ennél sokkal gyorsabban már nem nagyon lehet pörgetni. Szerintem ez ezzel az áttétellel teljesen rendben van. A Margitszigeten “rendeztünk” is egy versenyt, és azon én értem a célba elsőnek (jól használtam a szélárnyékot). Egyébként az este folyamán még volt pár ilyen 1-2 km-es sprint, ezeken rendre 2-4. helyen haladtam, szóval edzésnek sem volt utolsó ez az esti tekerés. A bringával meg teljesen meg vagyok elégedve, egyelőre úgy tűnik, nagyon jó választás volt. Ja, meg vettem rá egy Cateye Strada sebességmérőt, az is elég tuti.

Technikai specifikációk (bocs, de angolul – és az SPD pedál az a másik bicajról került át): COLOR: Blue, FRAME: 4130 double butted Chromoly track frame, FORK: Chromoly track fork with investment cast crown and dropouts, CRANKSET: FSA Alloy (48T), BOTTOM BRACKET: FSA sealed cartridge, PEDALS: Wellgo alloy Shimano PD-M540, FREEWHEEL: Dicta 18T fixed gear, CHAIN: KMC Z410, RIMS: Alex PC19 double wall alloy w/ wear indicator, FRONT HUB: Formula track, sealed bearing bolt on 36H, REAR HUB: Formula track, sealed bearing, flip flop (fixed/freewheel), bolt on 36H, SPOKES: 14G stainless, BRAKE LEVERS: Tektro RX4.1, HANDLEBAR: Mongoose bull horn, STEM: Mongoose alloy Ahead, GRIPS: Velo gel cork, SADDLE: Mongoose, SEAT POST: Mongoose alloy w/ micro adjust clamp, TIRES: 700×25 Continental Ultra Sport 700×28 Continental Contact.

26 Replies

NightRide (10.)

Még a rendszeres NightRide előtt, pénteken is tekertem egyet a holdfényben, ugyanis megint biciklivel mentem a felsőgödi edzésünkre. Ráadásul rekord idő alatt értem oda – 57 perc volt ajtótól ajtóig. Aztán szombaton a szakdolgozással töltött nappal után este jött a hivatalos éjszakázás. Megint többen voltunk – a Margitsziget után a hídon állítólag 60 felett volt a létszám, aztán a Hősök terén számoltam egyszer 50-et, aztán 46-ot, végül pedig még a Gellért-hegyre is több mint 20-an tekertünk fel (a képért köszönet GriN-nek). Hajnalban zárásként még sütit is kaptunk Szciklon-nál, így már világosodott, mire hazaértem…

Viszont azt hiszem elértem teljesítőképességem határát, egyszerűen nem tudok ~50 embert koordinálni. Annak ellenére, hogy a legtöbben most is jól érezték magukat, nem egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy kellett volna, és ahogy korábban történtek. Ezt egy urbánus biciklis helyettem már kellően kritikusan le is írta, tessék ott elolvasni a bejegyzésére adott kommentemmel együtt, és látni, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a biciklisek megérnének egy szociológiai tanulmányt… Legközelebb szigorúbb karmester leszek.

2 Replies

NightRide (9.)

Ismét megszerveztem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szombat esti éjszakai városnéző biciklizést. Lassan annyian leszünk, hogy hivatalos szervezőtársakat kell toboroznom, mert 50 embert már nem olyan egyszerű koordinálni. Szerencsére nem is nagyon kell, hiszen csak a piros lámpáknál leszakadt emberek bevárására kell odafigyelni, meg szólni, hogy merre megyünk – ha épp nem elől mutatom az utat. Egyébként a hivatalos számolási ponton, az első kör végén a Hősök terén 48-an emeltünk biciklit, de mivel volt aki csak később csatlakozott, vagy technikai okok miatt az emelési pontig el sem jutott, így az éjszaka folyamán megvolt a félszáz fő is! Technikai ok: az Andrássy útra kanyarodás előtt valakinek álló helyben letörött a nyerge…

Szokás szerint mindenki szuperül érezte magát, rekord létszám rakta meg a Gellért-hegyet is. Ide nem sokkal hajnali fél egy után értünk, de a turistaszezon kezdete miatt még ki volt világítva a Szabadság-szobor, így szerettünk volna ott is csinálni egy csoportképet. Már fel is sorakoztunk a szoborcsoport lépcsőfokain, elhangzott az “akkor most emeljünk” felkiáltás is, mire mi megragadtuk a bicikliket, és abban a pillanatban lekapcsolták a teljes díszkivilágítást és sötétbe borult az egész terület :D Mondanom sem kell, hogy jót nevettünk a dolgon (illetve rosszalló levelek megfogalmazását indítványoztuk a főváros adott kerülete felé), de azért emeltünk egyet a sötét éjszakának is.

Aztán a Várba felérve úgy döntöttünk, felmegyünk az éjjel ingyen látogatható Halászbástyára is, ahol aztán vagy fél órát beszélgettünk, mielőtt a NightRide utolsó kilómétereit teljesítettük volna. Hajnali három körül értem haza, 63 kilométerrel a lábamban. Jó volt megint! Ó, és Kánaán-nak köszönhetően nem csak hogy képek készültek az eseményről, de küllőkártyát is kaptunk, mi, akik már sokszor voltunk! Másik media coverage pedig itt.

4 Replies