Tegnap megvolt a második on-line repülésem: most jöttem vissza Velencéből. Megint minden jól ment, pedig leszállásnál nem a standard procedúrákat kellett követni, hanem az irányító utasításait – a kis forgalom miatt. Élveztem, jó volt, legközelebb lehet hogy megpróbálom a “szóbeli” kommunikációt (eddig csak írásban beszéltem az irányítókkal). Itt megtekinthetők a részletek, illetve lent egy kép – naplemente valahol Szlovénia felett…
Hétfő este minden dolgom végeztével elérkezettnek láttam az időt, hogy életemben először igazi légiirányítókkal repüljek az FS9-es repülőgépszimulátor játékban. Az előző napokban átrágtam magam a PMDG Boeing 737NG repülőgépének több száz oldalas leírásán, az FMC (fedélzeti számítógép – avagy Flight Management Computer) használati útmutatóján (erről a YouTube-n is megnéztem egy majdnem másfél órás videót), valamint begyakoroltam a repülés közben esetleg előforduló standard eljárásokat (várakozás, stb – ezeket mind az FMC-n keresztül kell vezérelni). Átolvastam az ún. fóniáról szóló dokumentumot is (ami a légiirányítással való angol nyelvű szigorúan szabályozott kommunikációról szól), valamint letöltöttem a repülőterek megközelítési, leszállási, stb. procedúráit tartalmazó térképeit (lásd példának itt van a velencei reptér egyik leszállási térképe).
Ez az on-line repülés úgy néz ki, hogy egy központi szerverre kell felcsatlakozni (ez a VATSIM hálózata), így látja az embert a többi pilóta (egyszerre úgy 500-nál is többen repülnek a világ virtuális légterében), illetve a való életnek megfelelő szektorok felett rendelkező különböző poszton szolgálatot teljesítő légiirányítók is (szervezett keretek között folyik a “valódi” kiképzésük is – az egész szimuláció igen valósághű). Minden navigációs pont, még az időjárási körülmények is a valóságnak megfelelően találhatók meg a játékban (előbbit havonta frissíteni kell, utóbbi az internetről automatikusan és folyamatosan frissül). A valóságnak megfelelő kommunikációs és navigációs frekvenciákra kell állítani a rádiókat, és engedélyezett, előre leadott útvonalakat kell repülni. Az FMC és a repülőgép dinamikája nagyjából 90%-ban (ha nem több) le van modellezve, így tényleg nem gyerekjáték. Az első repülésem Ferihegy és a velencei repülőtér között zajlott (itt meg lehet nézni az adatokat és az útvonalat), nagyjából egy órát töltöttem a levegőben, de beszéltem (egyelőre írásban, miközben a tapasztaltabb, már szóban kommunikáló pilótákat és a légiirányítókat is a headseten hallottam) magyar, osztrák, szlovén és olasz légiirányítással is. Velencében ködben, 900 m-es látótávolság mellett (viszont szinte szélcsendben) landoltam (lásd kép), nagyon nagy élmény volt, úgy csinálni mindent, hogy a légiirányítás radarján minden esetleges hibám azonnal megjelenik.
Ugyan nem 150 ember életéért voltam felelős, de ez már egy érezhető “teher”, amit el kell bírni. A repülés és a leszállás is hibátlanul sikerült, így nagyon boldog, de nagyon fáradt lettem a végére. Aki egy ilyet végigcsinál, az már sejt valamit abból, hogy mennyire nem eseménytelen a pilóták levegőben eltöltött ideje, amikor azt hisszük, hogy ma már mindent megcsinál az autópilóta. Nos, ez nagyon nem így van. Minden tiszteletem a pilótáké (és persze a légiirányítóké). Nagyon jól esett, hogy a virtuális magyar légtérben nagy szeretettel fogadtak (a VACCHUN fórumán), és mindenki meg volt lepve a felkészültségemen (ráadásul találkoztam egy ELTE-s ismerőssel is – kicsi a világ)! Ha egy nap 48 órából állna, erre is lenne időm, de talán hetente egy estén így is tudok majd repülni :-) Bár most szervezem, hogy járjak egyesületbe floorballozni is…
Nos, elég régen írtam, most sincs sok időm, de nem akarom cserbenhagyni a kedves olvasóimat. 5-én a lengyel srác segítségével is majdnem egy órán keresztül cipeltük az egyébként max. 20 perces úton a két nagy bőröndömet a leuven-i vasútállomásra. Innen szerencsére már csak a vonatból kiszednem és a közvetlenül a repülőtér indulási csarnokába érkező liftig elhurcolkodnom kellett egyedül. Direkt egy későbbi vonattal mentem, nem úgy mint decemberben, hogy majd ne kelljen annyit várnom, de az első amit a tájékoztató táblákon megláttam, az a gépem 1 óra 20 perces késése volt… Jesssz… “Csak egy picit” volt túlsúlyos a csomagom, az összesen 45 kilóval, de mivel csak egy laptop volt a kézipoggyászom, még 8 kilót le is vontak belőle, így csak 17 kg-ra kellett fizetnem (8 €/kg). Gondoltam a sok időmben majd FIFA07-ezek, de valamiért nem akart normálisan futni, nem tudom miért, néha előfordul hogy többször olyan gyorsan rohangálnak benne a játékosok mint kellene – ilyenkor általában egy újraindítás használni szokott, de most mint halottnak a csók… Így kénytelen voltam az iPod-omon Pókerezni (Texas Hold’em), ami viszont nagyon le tudott kötni (nyertem is 2000 $-t), így lényegében nagyon gyorsan elrepült az idő (közben pedig én is, egészen Ferihegyig, egy Boeing 737-400-as 24A ülésén). A reptéren most a Tomek volt az extra fogadóbizottsági tag, örültem is neki – bár kicsit nehezen vettem észre :-)
Miután mindent kipakoltam, gondoltam gyorsan megcsinálok pár dolgot, amit kinn az internet-korlát miatt nem tudtam. Először is a Starry Night nevű csillagászati (planetárium-) szoftvert akartam helyrehozni, mert az elmúlt két hétben valamiért nem jelentek meg benne a kisbolygók és a műholdak… Mindezt egy verziófrissítés után vettem észre, így még arra is gondoltam, hogy lehet hogy kivették ezeket az opciókat, bár azért ezt nehezen tudtam volna elképzelni. A másik, amit meg akartam csinálni, az a QuickTime Pro-m 7.4-ről 7.3.1-re való visszatöltése, mert a legfrissebb verzióban vannak Windows-inkompatibilitási problémák… Nos, nem akarom itt részletezni, de a két probléma egyszerre oldódott meg, mert bizonyos fórumokban való hosszas keresgélés után kiderült, hogy a QT 7.4-es verziója gátolja valamiért annak a 2 csillagászati adatbázisnak a helyes megjelenítését. Letöltöttem a 7.3.1-et, felinstalláltam, és minden tökéletesen működik. Ekkor már azt hittem, hogy ez a nap egy nagyon jó nap lesz, gondoltam hát gyorsan archiválok egyet a külső WD merevlemezemre. Hehe, kb. egy giga után azt mondta a file-kezelőm, hogy a lemez megtelt, miközben több mint 180 giga szabad területet mutatott… Mondom ez így nem lesz jó… Közben szüleimtől kaptam a születésnapomra egy új egeret (Logitech VX Nano Cordless Laser Mouse), anyukám meg vett magának egy külső vinyót, így arra kiarchiváltam mindent, újraformáztam a sajátomat (NTFS-re, mert FAT32-volt), és most megint minden jól megy… Kérdés: legközelebb mi romlik el?
Az ERASMUS-t lezárandó, el kellett még intéznem pár dolgot, de ezzel persze még nincs teljesen vége a történetnek. No de lássuk csak sorra, ez még másnak is hasznos (és tanulságos) lehet:
Egyébként meg teljesen visszarázódtam az itthoni létbe, semmiféle kulturális sokk nem ért – elég toleráns vagyok ahhoz, hogy elfogadjam úgy az embereket, ahogy vannak. Belgák, magyarok, stb. Európán belül olyan kis különbségek vannak, ha mondjuk más földrészekhez vagy kultúrákhoz hasonlítjuk ezen nemzetek lányait és fiait. Frissítettem a CV-met, fórumokon és más helyeken az elérhetőségeimet, végre van diákigazolványmatricám is (és már 2. féléves!), volt születésnapi tortám és már túráztam is (Margita 40). Szóval minden a régi ;-D Nagyon örülök, mert a kinti kapcsolattartóm egy nagyon kedves és önbizalomnövelő levelet írt a neki küldött búcsú-levelemre, aminek a lényege az, hogy elégedettek voltak velem, és számíthatok a támogatásukra a későbbekben, ha szükségem lenne rá! Már ezért megérte kimenni!