Tegnap egy hajnali 7:45-ös workgroup meeting és két délelőtti előadás session, majd a szokásos svédasztalos ebéd után a szervezők egy kisebb dán körútra vittek minket. (Magáról a konferencia-helyszínről, illetve hogy mi ez az egész egyáltalán, arról majd talán holnap, ha lesz időm/erőm/energiám írni – merthogy annak ellenére, hogy nekem sem előadnom, sem posztert prezentálnom nem kell, napi sok órányi előadást követni nem egy egyszerű dolog.) Ráadásul egy nagyon kedves (és szőke ;D) dán túravezetőnk volt, aki végig egy halom érdekes történettel és infóval szórakoztatott minket. A buszos kiruccanás során Dánia “orrának” (a félsziget Aarhus-tól északkeletre) különböző nevezetességeit jártuk körbe. Az első célpont Ebeltoft, egy Szentendre volumenű dán kisváros volt. Itt a korai gazdag kereskedő időszak utáni szegénység miatt szinte megállt az idő, így sikerült a település nagy részét korabeli állapotban megőrizni. A környék nyugalma és a tenger közelsége miatt ez a régió igen népszerű, a partmenti részek tömve vannak nyaralókkal (de egyáltalán nem túlzsúfolt módon). Meg kerékpárutakkal :) A központi látnivaló azonban a Jylland fregatt, egy a XIX. század második felében szolgálatot teljesített, majd szárazdokban megőrzött és restaurált királyi hadihajó.

Itt a múzeum munkatársai (korrekt hajóskapitánynak kinéző idősebb dán urak) vették át a vezetést, és kísértek körbe minket a fregatt belsejének három szintjén. Végül a kiállítóterem kávézójában teát, kávét és dán süteményeket kaptunk. Utóbbi helyi szokás, nincs kávészünet egy szelet torta, vagy gyömülcsös pite nélkül. Tudnak ezek valamit ;) Ezután kaptunk egy kis szabadidőt, hogy körbesétáljunk a régi házak között.

A következő állomás a dán hegyvidék volt. Megmásztuk a környék, egyben majdnem az ország legmagasabb csúcsát is, így jó 130 méteres magasságból szemlélhettük az alattunk elterülő, fás ligetekkel szegélyezett szántókat, mezőket. Leírásom enyhén ironikus hangvétele ellenére – avagy mellett – el kell ismernem, hogy a kilátás igenis nagyon kellemes volt, a kék ég, a mélykék tenger és a zöld fű, valamint a szél által megmozgatott fiatal búzamezők tánca idilli összképet eredményezett.

Végül hazafelé még megálltunk egy megalitikus temetkezési kőkör mellett (körbe lerakott tonnás sziklák, középen kisebb építménnyel – a neve Poskær Stenhus és itt van, valamint némi angol infót is találtam róla). Jó volt két és fél napnyi konferencia után egy kis szünetet is tartani, mert kezdett túlcsordulni a fejem…