Először is tesóm jött múlt héten, azaz nem is, múlt hét előtti héten 10-én, aztán megnéztük együtt Brüsszelt (aznap én még délelőtt dolgoztam, míg ő aludt…) és Brugge-t (amit azért remélem idén másnak már nem kell megmutatnom, mert kezd kicsit sok lenni :D), majd 13-án Eurostar-ba ülve 300 km/h-val átrobogtunk a csatorna alatt és megérkeztünk London-ba. Itt a hostel elfoglalása után (ami Bálintnak annyira nem jött be, de inkább örülni kellett volna, hogy volt saját szobánk…) egyből bevettük a British Museum-ot (mivel eléggé esett az eső – ami főleg tesóm hajára jelentett fenyegetést).

Én jártam már London-ban, és az említett múzeumban is, de ez csak egyre jobb. Főleg hogy az új belső udvart (lásd fotó – csak a kompakt gép volt nálam, így nem kell világmegváltó képeket várni) akkor még nem láttam. Azért itt egy fél délutánnál jóval többet is el lehetett volna tölteni, de azért megpróbáltunk végigrohanni mindenen :) Aztán ha már ott voltunk, lesétálltunk a Temzéhez és megnéztük a díszkivilágítás felkapcsolását a Big Ben lábánál. Tesóm (a jövő olimpiai bajnoka, minden bizonnyal):

Ezután már csak a Pizza Hut-ot kellett megtalálni, ahol aztán minden este vacsoráztunk (és ha még azt is elmondom, hogy Anglia előtt az utolsó este Leuven-ben is pizzát ettünk, akkor nehezen hihető, hogy a végére még nem volt elegem az egészből, de nem). Szombaton először elugrottunk a királynő kapujához (merthogy lobogott a Union Jack a Buckingham Palotán), de őrségváltás aznap sajnos nem volt. Innen a Natural History Museum-hoz mentünk, ahol a nagy sort kicselezendő vettünk belépőt aButterfly Explorers c. időszakos “kiállításra”, majd a hatalmas pillangókkal teli mesterséges dzsungelen való átkelés után (ami Bálintan kissé megterhelő volt, mert a lepkék – figyelj, mert kemény lesz – még a látogatókra is képesek voltak leszállni :D) az ingyenélőket kikerülve egyből be is mehettünk az állíndó kiállításokra. A lepkés sátor egyébként eszméletlen volt (és baromi párás és meleg), tenyeremnyi pillangók repkedtek minden felé, és különböző fejlődési fáziban lévő bábokat is lehetett látni. Aztán pesze megnéztük a dínókat meg a bálnákat is, de hát azt már máskor is láttam… Egyébként szerintem szép dolog az, hogy nincs kötelező belépő, de lehet adakozni a múzeumnak – én ahol úgy éreztem, ezt meg is tettem. Innen a közeli Science Museum-ba mentünk át, ami ugyancsak nagyon érdekes volt. Főleg a csillagászathoz kapcsolódó dolgok tetszettek, úgy mint pl. az eredeti (!) Apollo 10…

…, az Apollo holdkomp 1:1 arányú modellje, Herschel 40 láb hosszú távcsövének főtükre, valamint a Parsonstown-i Leviathan főtükre is (ha az én időmben tanultál csillagászattörténetet az ELTE-n, akkor ezek igazi relikviák, ha nem, akkor is), továbbá olyan könyvek, mint a Dialogo, a De revolutionibus orbium coelestium, a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica, és még sorolhatnám. De hogy a kerékpáros is megszólaljon bennem, volt ilyen is:

Innen elmetróztunk (I love the Tube, az Oyster kártya pedig szuper rendszer) a St. Paul’s Cathedral-hoz, majd átkeltünk a Millennium Bridge-n és a Temze partján egészen a másik gyalogos hídig sétálltunk. Vasárnap Greenwich-ben kezdtünk, ahol természetesen a fő cél a meridiánkörön való fotózkodás volt (kipipáltuk), de ennél sokkal érdekesebb volt a Royal Observatory kiállítása, ahol megint csak a csillagászattörténet kurzusról ismerős tárgyak néztek velem farkasszemet, például ez az óra (tessék a linken utána nézni, ez egy csoda volt a maga korában – és én ott álltam tőle egy plexi távolságban, ami nekem nagyobb élmény mint a Rosetta Stone):

Délután a Tower of London (hosszas sorbanállás a koronaékszerekért és egy páncélkiállításért, ami azért mind jó volt) és a Tower Bridge következett. Este pedig még kívülről megnéztük a naplemente arany sugaraiban fürdő Westminster Apátságot (itt fogyott ki a szussz a fényképezőgépem akkujából), aztán hétfő délelőtt még visszatértünk hogy belülről is megnézzük. Így én végighallgattam a szuper audio guide-ot, tesóm meg lelépett a bevásárlóutcák felé. Azért az figyelemre méltó (és elgondolkodtató), hogy egy apátság főhajójában központi helyen áll Newton és Darwin sírja… Végül mielőtt Bálintot feltettem volna a reptéri vonatra, én még körbenéztem a National Gallery jó egyharmadában is. Itt véletlenül belefutottam egy vezetett csoportba, ahol egy idősebb úr tartott BBC-szintű ismertetőt egyes műremekek előtt, igazán élvezetes stílusban. Aztán este még volt időm körbenézni a vasútállomáson is, így megvettem életem első képregény-könyvét (csak hogy még belgább legyek), a Maus-t. Hazafelé ezt olvastam (majd most szombaton a maradékot, nagyon jó volt, csak ajánlani tudom). Hétfőn este pocsék időben értem Leuven-be, nem is az eső esett, hanem az alacsony felhők páráját fújta át a városon a szél. így is, úgyis vizes lett mindenem…

Aztán kedden este megérkezett Erika és Kata (volt csillagász évfolyamtársak – a képen balról jobbra, legjobbra pedig a kedvenc söröm ;) -, akik épp EuRail jeggyel utazták át Európát), így a következő napokra biztosítva volt munka után a társaság (na nem mintha máskor egyedül tölteném az estéket). Ittunk belga söröket (meg egy kis Tokaji 5 puttonyost is, ha már jöttek ;D), ettünk gofrit és sültkrumplit, szóval amit tudtam, megmutattam (na és persze ők is megnézték Brüsszelt és Brugge-t, de nekem sajnos dolgoznom kellett, így nélkülem). Aztán szombat reggel elmentek, én meg itt maradtam egyedül :( Már kicsit hozzászoktam, hogy nem magamra kell csak főznöm, és hogy van kivel együtt ennem, így ez egy picit padlóra tett, és eléggé magányosnak éreztem magam… De hát munka van éppen elég, dolgozom az első publikációmon, így nincs idő depizni. Ezért sem vagyok igazán skype-on mostanában, mert bazi sok dolgom van. (Itt kérek elnézést mindenkitől.) Így blog is csak néha van, sajnálom. Vasárnap is egész nap dolgoztam (azért szombaton voltam tekerni egyet), és azon a napon volt az egy éves évfordulója annak, hogy Belgiumba jöttem…

A történelemkönyvek kedvéért pedig az utolsó hasonló említés óta megízlelt újabb belga sörök: Kasteel Blond, De Verboden Vrucht, Nen Tripel van Domus, Con Domus és Delirium Tremens. Szép álmokat, majd jelentkezem, csak semmi türelmetlenség.