Én ennyit vizsgára még nem tanultam. Két és fél hét volt, és a melléktételekre még így sem igazán jutott idő – de az “A” tételeket végül sikerült mind az agyam megfelelő rekeszeibe tuszkolnom. A 2-es tételt (Hidrodinamika) húztam, ami egy átlagosan nehéz téma, viszont nagy előnyt jelentett, hogy egyike annak a 3 tételnek, melyeket az utolsó tanulási napra (tegnapra) hagytam, így még nagyon friss volt bennem az élmény. Lényegében a három A4-es lapnyi terjedelemben kidolgozott mondanivalónak csupán töredékét hagyták elmondani, aztán kaptam még egy kérdést (és bár nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom majd ezzel a témakörrel kapcsolatban, de szerencsére) kvantummechanikából. A rotátorról kellett beszélnem, és ennyi volt. Nem volt kérdés, hogy hányast fogok kapni, így nagyon nagyon nagyon (és el nem tudom mondani, mennyire) megkönnyebbülve léptem ki az 1.125-ös terem ajtaján… Mind az öt szigorlatom ötös lett! (Stréber vagyok… gáz… – bár erről most még az ideális gáz jut eszembe, ami jelen helyzetben egész találó és megbocsájtható asszociáció…)
Miután szerdán ötösre vizsgáztam Galaktikus csillagászat 4-ből (Gravitációs lencsék + a Lokális Univerzum), valamint kiderült hogy a Kozmológia ZH-m is jeles lett, az utolsó nagy tanulásdömping megkezdése előtt Józsival (ő is végzős csillagász) úgy döntöttünk, hogy tekerünk egy nagyot. Pénteken tehát megvolt életem első igazi, egész napos, hegyekre is felmászós biciklitúrája. Reggel a Nyugatiból 9:07-kor induló vonattal mentünk Kismarosra, ahonnan a lenti térképen látható útra indultunk.
Egész nap jó meleg volt, erősen sütött a Nap, így elhasználtam a maradék naptejemet is – szerencsére a menetszél sokat javított a komfortérzetünkön. A Börzsönyben volt egy 2 kilométeres szakasz, ahol csak turistaút volt, ott sajnos gyalogolni kellett, ami SPD cipőben nem volt a legkényelmesebb, cserébe nagyon jó érzés volt utána visszaülni a nyeregbe. Nagybörzsönyben megnéztük a templomokat is, aztán lefelé az Ipoly felé egy hosszú, jól belátható lejtőn 70,8 km/h-ra tudtam gyorsulni, mielőtt úgy döntöttem, hogy ha a folyó előtt meg akarok állni, akkor ideje visszavenni a sebességből ;) Maga a Börzsöny meg sem kottyant, viszont itt az Ipoly mentén volt egy kis szembeszél, ami nem volt túl jó, így kényelmesen 25 km/h-val haladtunk. Szlovákiában is volt egy kisebb hegymenet, de utána már nagyon jó tempóval haladtunk egészen Párkányig. Itt pihentünk egy fél órácskát, ettünk/ittunk, aztán átgurultunk Esztergomba, ahol megnéztük az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi-t, amit korábban én még nem is láttam… Viszont itt egy közkutat sem találtunk, így vízvétel céljából kénytelenek voltunk vásárolni. Aztán Dobogókő felé indulva sunyi módon megint szembeszelet kaptunk, valahogy nehezebben ment a tekerés, mint korábban. A versenybringáknál majd’ kétszer nehezebb kerékpárral és egy enyhén megpakolt futárzsákkal érthető módon nem mentünk francia körversenyhez szokott szemnek ismerős tempót, de azért hősiesen megmásztuk a hegyet (lásd a szintábrán az 565 méteres pont).
Innen lefelé viszont végre jó hosszú gurulás következhetett egészen Pilismarótig, ahol újabb vízvételt és kajálós pihenést iktattunk be. Hogy meglegyen az 1600 méter szintemelkedés, meg kellett másznunk még egy hegyet, itt – főleg a meredekebb szakaszokon – már én is eléggé ki voltam (mint ahogy az az alul megnézhető videón is hallható), úgyhogy nagyon örültem, amikor elértük a legmagasabb pontot, ahonnan a szentendrei HÉV végállomásig szinte már csak gurulni kellett (azért mi tekertünk is, nehogy nagyon gyalázatos legyen az átlagsebességünk). Végül 124,8 km-el a lábamban értem haza, szuper nap volt, rendesen el is fáradtunk, és végre Józsinak sincs kilométerhiánya :) Csak mert ezzel az indokkal vetette fel a túra ötletét… A napsütés hatására itt-ott szépen lebarnultam, bár a zuhany alatt kiderült, hogy ennek fele az út pora volt :D Rövid hangulatvideó alant látható, illetve készült pár fotó is, azok meg itt vannak. Józsi képei pedig itten.
Most már megvan a motiváció, hogy miért kell küzdenem az ELTE virtuális falai között hátralevő másfél hónapban. Ugyanis ma délelőtt jött meg az értesítést, hogy “megkaptam” az egyik megpályázott pozíciót a leuveni egyetemen.
Az egyetlen még teljesítendő feltétel a szerződés létrejöttéhez, hogy legkésőbb július 15-ig minimum 70%-os eredménnyel (cum laude) lediplomázzak. Ehhez ma meg is tettem egy kis lépést, ugyanis még a belga e-mail megérkezése előtt voltam a lágymányosi kampuszon, és levizsgáztam Égi mechanika 6-ból (a rezonancia második alapmodelljében elsőrendű rezonanciák egyensúlyi megoldásai + Hill-féle differenciálegyenlet). Hasonló jegyet kaptam, mint a korábbi égi mechanika vizsgákon (5 – bár utolsó félév lévén előre ismert volt a kérdés).
Csütörtökön még Kozmológia vizsga-ZH, aztán valamikor a nagyon közeljövőben Galaktikus csillagászat 4 vizsga – ezzel a dolgok könnyebbik felének végére is értünk. Utána pedig “I have nothing to offer but blood, toil, tears, and sweat”. Mert bizony június 11-én elméleti fizika szigorlat, a borzalmak borzalma, szenvedések megtestesítője, maga a vég. Majd huszonvalahanyadikán államvizsga, ami a szigorlat után már valószínűleg nem lesz olyan nagy szám. Bíznom kell magamban, az eddigi négyből négy szigorlatom jeles lett, és az elméleti fizika tárgyaim átlaga is 4,3 – ami azért bizakodásra ad okot. A szakdolgozatom pedig már majdnem tényleg kész. Még egy 1 oldalas Előszó hiányzik, meg a teljes átnézés (ami az 1. fejezet esetén átfogalmazásokkal fog járni).
Nem tanulmányi jellegű dolog, de így még a nyáron 1) be kell fejeznem a Kéktúrát, 2) új rovatvezetőt kell találnom az MCSE Napészlelő Szakcsoportjának, 3) fel kell vennem a kapcsolatot pár bega floorball csapattal (mondjuk a két Brüsszeli csapatból nem a belga bajnokhoz mennék inkább, ha játszani is szeretnék). De egyelőre nem látok a szigorlatnál messzebb. Azt kell legyőzni. Meg fogom csinálni. Yes We Can! Yes I Can!
Csak sikerült az ezévi második (összesen pedig negyedik) szigorlatomat is jelessel (5) abszolválni, amivel végre véget ért ez a vizsgaidőszak is. A tételeim a “Különleges galaxisok” és “A galaktikus mágneses tér” voltak. Maradjunk annyiban, hogy nem ezek voltak a nehezek. Most fáradt vagyok, bár már aludtam egy kicsit délután. Fáradt, meg persze boldog, hogy már csak egy vizsgaidőszakot kell lenyomnom :) De az még ráér, most Zzzz…
Gondolom ez a kép önmagában is elég lenne… Nagyon örülök ennek az ötösnek, mert lényegében ez a legfontosabb – legértékesebb – szigorlat az egész csillagász képzés alatt. Persze az egyetem után senkit sem fog érdekelni, hogy hányas lett, de azért én akkor is emlékezni fogok rá, hogy mennyit készültem, hogy kidolgoztam a tételeket (mondjuk jó kiindulási alapot adtak Laca egy évvel korábbi tételei – hát még az utánam jövőknek mennyit fog segíteni, hogy a sajátjaimat majd szépen bescannelem, és felrakom a honlapomra) és hogy úgy igazán megtanultam mindent, amit lehetett. Egyébként a 3-as (Csillagok belső szerkezetét leíró alapegyenletek – ennek részlete látszik a képen jobboldalt pirossal) és 14-es (A csillagközi anyag dinamikai leírása) tételt húztam.
Most már csak egy igazán nagy akadály keresztezi a diplomához vezető utat, az pedig az államvizsga előtt esedékes elméleti fizika szigorlat (ami még ennél is legalább kétszer nehezebb lesz), amire egyelőre gondolni sem akarok, mert elvenné az életkedvem, és most inkább a galaktikus csillagászat szigorlatra irányítom a figyelmemet, aztán pedig a szakdolgozatom lehető leggyorsabb befejezésére (hogy maradjon sok idő az említett gyilkos szigorlatra és az ahhoz képest már gyerekjáték államvizsgára való felkészülésre)…
