Tag Archives: phd

Doctor of Philosophy

Last Friday, shortly after 3 PM, I have been awarded the degree of Doctor of Sciences: Astronomy and Astrophysics (PhD). This means that from then on, I can write my name as Dr. Péter I. Pápics. Well, of course it means a bit more. With the public defence of my Thesis, I arrived to the very last step of obtaining a PhD; a long and exciting journey I have been on during the past three and a half years. Let me tell you a bit more about this last step.

After I have finally managed to get my Thesis printed in 110 copies (which was not as easy as it might sound, since I can be very annoyed by small imperfections, and this caused a bit of delay thanks to the cover of the books: it was designed well by me, but not reproduced well by the designer of the printing company, which then resulted in 4 iteration rounds on the layout before I gave the production green light), I had nothing else left to do, but preparing a 45 minute talk to my public defence. Since the real “examination” already happened during my internal defence more than a month earlier, I now had to prepare a talk more to the general public, something anyone outside astronomy (or, e.g., my parents) can also understand. Google is your friend, when it is time time to find nice figures for a public talk. At least now I really had to think through how can I talk about this work for the public. I am sure the slides I made for the introductory part of my presentation will be very useful later on too. Although I was ready more than a day before the “big event”, I still woke up at 7 AM to read through my slides a few times. Then we went to the College De Valk (where my defence was about to take place, and what – unluckily – was still hidden behind a layer of scaffolding…) with Clio, carrying a few copies of my Thesis and the presents for my supervisors. While I set up the audio-visual system and figured out how to make it perfectly dark in the auditorium, Clio put up the signs which I had printed out in advance to help the guests find their way through the building. Soon everyone arrived (I had around 35 people in the audience), and at 2 PM my jury walked in wearing the gowns of the Faculty of Science, which meant the beginning of the end.

I have seen many defences during the past years, but this time it was me standing down there with the jury, and it felt great. I was not nervous anymore about my presentation, I could really just enjoy the moment, the celebration of my PhD. After a few nice and only slightly official words from Christoffel – the chairman of my jury -, I closed the shades, and as the darkness fell, started my presentation.


It went much better than expected, it was one of the rare occasions when I actually enjoyed it. (I usually prefer the creation part better, and I am not so interested about the presentation part afterwards… I know, I have to work on that.) I was still relieved when it was over. Immediately afterwards I got congratulations and questions from the jury members one-by-one. These questions were not questions of examination anymore, more like polite discussions with a scientific edge. And I guess it is not a real secret, but if we won the lottery, I will not spend the money on spending a spectroscope to space… But I promise, the second time we win the lottery, I will spend the money on research. After the questions, my jury left for a short discussion, and while they were gone, I finally got to put my time-lapse movie on the big screen. These were the first five minutes I also got to spend seated, which provided a perfect opportunity to think about what these years meant for me. Then I still got a few minutes to greet my parents and a few guests, before the jury came back to continue with the remaining ceremonial steps.


First Hans, the secretary of the jury gave me the official documents (although my real diploma will only be ready a few months later…), then my supervisors, Maryline and Conny gave their speech. I was extremely happy, they spoke very nice of me, and even though I know these kind of speeches are always very nice, I was really moved by them. Conny even spoke a few words in Hungarian, which – Clio can tell – is not at all easy, especially only after a 15 minute crash course on Hungarian pronunciation (thanks to one of my jury members with a Hungarian partner).


The defence was followed by a small reception, where I got a present from the Institute (after already exchanging some gifts with my supervisors just after their speeches): besides a box of very delicious pralines (which is unluckily already gone…), a coupon for a praline-making workshop! I am sure I will write about that on this blog when it happens! At the end, around half past five we moved to the centre, where Jonas took a few extra pictures of my family and me (thanks for the pictures displayed throughout this blog post again, Jonas). After this, my parents went back to their hotel to change, while my brother came home with us only to be beaten in FIFA13 (several times) before we all went out for a nice dinner.


The next day we went to Antwerp with my family, which was nice, despite the fact that the weather forecast was completely wrong, and instead of the promised 16°C and sunshine we had 10°C and ice cold wind… I am happy they came for my defence, and I am very sorry I did not manage to arrange a bit nicer weather. Again…

On Sunday morning I was already back to my normal rhythm: getting up at 7 AM to go on a 100 km group ride with my local cycling team. It seems that I am really the cycling astronomer. Now with a PhD :)

Internal PhD defence: done!

Yesterday I have successfully passed my internal doctoral defence, which basically means that I will inevitably become a doctor (Dr.) on the 31st of May, at the end of my public defence. The internal (or private) defence was more like an extra discussion round of my thesis than an exam, and everything went very smoothly. At the end, the members of my jury provided me with a very small list of minor changes which I still need to implement in the final version of the text (mostly spelling mistakes, a couple of extra references, and a few additional sentences here and there), before I send it to the printing company, to turn it into a nice book. Just after the defence (and some extra private discussions with some of my jury members) I went for a quick training ride (the most windy ride I ever had), then we had a very pleasant dinner on the evening in the Faculty Club.

My PhD thesis is ready for the jury!


Yesterday I printed my PhD manuscript (which blocked one of the printers at the institute for an hour…) and sent it to the members of my jury! I have been working on the text (the introduction and conclusion parts, as the main chapters are my published/in press first author papers) in the last weeks, so I am pretty happy it is finally done. My internal PhD defence will be on the 18th of April, then we will see how good the text is. I am satisfied with it, hopefully my jury will like it too. And if you think that now I have nothing to do, you are so wrong… For example, I got invited to give a review talk on the KASC 6 conference which will be held in Sydney during the last week of June (just two weeks after another conference on Rhodes), so today I had to prepare an abstract and a small “FWO Grant for participation at a congress abroad”, to get money for my flights :)

2010.05.31. – 2010.06.06.

Nincs semmi extra, szóval csak egy gyors bejegyzés. Egész héten gőzerővel dolgoztam, mert pénteken Liège-ben egy kis belső meeting-en be kellett mutatnom a PhD-m témáját illetve az eddigi eredményeimet. Így hétközben nem is igazán történt semmi más, összesen egy esti kebabozás és egy kör a mosodában (végre elkezdtem olvasni az egyik új biciklis könyvet is) szakította meg a monoton munkanapjaimat. A mosodát így is nem tudom hány napig tologattam már… (Ilyenkor ingben megyek dolgozni – ami egyáltalán nem szokásom.) A prezentáció előtt két és fél órát aludtam, de állítólag jól sikerült. (Szerintem lehetett volna kicsit jobb is – jó, maximalista vagyok, és akkor mi van? -, de ha mások meg voltak elégedve, akkor minden oké.) Szombaton, 10 óra alvás után egy rövidke 100 km-es bringázást terveztem, de az utolsó harmad elég rosszra sikerült, mert 1) meleg volt, 2) aszfaltozottnak jelölt utak katasztófálisan göröngyösek (komplett gyökérrendszerek keresztül kasul az út alatt, jó is az…) és/vagy aszfaltozattlanok voltak, 3) Brüsszelben útfelújítások miatt eltévedtem, és vagy fél órát bolyongtam mire megtaláltam merre tovább, 4) a végére elfogyott a vizem és kiszáradtam, szóval kész szenvedés volt hazaérni… Részletek ide kattintva. Ezek után nem sok kedvem van új útvonalakkal kísérletezni, megmaradok inkább a jól bevált aszfaltcsíkok mellett… (És Brüsszel közelébe sem megyek, mert az a hely egy katasztrófa.) Azért volt egy pozitívuma is a napnak, kipróbáltam az Isostar zöldalmás energiazseléjét, és hát nagyon jó. Ugyan hasonlóan durván édes, mint az energiaszeletek, de legalább nem kell megrágni és nem száraz. Ráadásul nagyjából egy árban vannak. Este Nadia születésnapját (és második diplomamunkájának befejezését) ünnepeltük, pizzával, sörrel és fehércsokis őszibarackos tortával :) Ha már sörök, akkor gyűjteményem két új taggal bővült: Kasteel Rouge (isteni cseresznyés sör, de azt hiszem a Kasteel márkának egy külön bejegyzést kell szentelnem) és Kasteel Triple. 70-nál járok, csak úgy mellékesen. Vasárnap két órán keresztül bicikliket suvickoltam (az országúti bringa megint teljesen fehér, tiszta és frissen olajozott a lánc, az egysebességesről meg lemostam a téli mocsok utolsó nyomait is – végül is már június van, vagy mi a szösz…), aztán takarítottam (fel is mostam ám), majd este voltam strandröplabdázni (igazi homokban, ugyan nem strandon, de azért nagyon jó volt). Sajos a floorball edzés így kiment a fejemből, de hát úgyis vége van már a szezonnak, nem halok bele, hogy egyszer kimaradt. Eleget edzem én így is :) Kár, hogy holnap már megint hétfő van…

Oh, és felkerült egy fotó a két héttel ezelőtti bejegyzéshez, amin éppen felfelé kűzdök az utolsó hegyre :)

A tél utolsó hete

A múlt hétvégi bringázásról még mindig nem írtam, de aminek jönnie kell, az jönni is fog. Csak hát egyben szeretnék a bringáról is kicsit részletesebben írni, most viszont nincs sok kedvem, és pár fotót is kéne csinálni, ami szakadó esőben és 100 kilométer per órás szélviharban nem igazán lehetséges. (Brutális idő van.) A hét elején nem történt semmi, szerdán a kétheti szokásos ebéd-megbeszélésen (hogy ez magyarul milyen hülyén hangzik) kicsit részletesebben is megmutattam a munkámat a területemen kutató kollégáknak. Mindenkinek tetszett, és nem is volt olyan kérdés, amit nem tudtam volna kielégítően megválaszolni. Este volt a havonta esedékes vacsoránk azokkal, akikkel együtt tanultam két éve. Most én voltam soron a szervezésben, így Steven ajánlására a De Wiering-be foglaltam asztalt. A hangulat és a lazac (na meg a sör: St. Bernardus Abt 12) kellemes volt, utóbbira viszont elfogadhatatlanul sokat kellett várni… Pénteken Raquel-t (spanyol postdoc) búcsúztattuk páran ebéddel a Via Via-ban, és kapott tőlünk (nem is tudom kinek az ötlete volt) olyan csokit, amivel én a náthámat gyógyítottam :) Én egyiptomi csirkemellet ettem – mazsolával és sárgabarackkal. A szombat jó sűrűre sikerült; délelőtt voltam gyógyszertárban (nátha ellen szerezni valamit), vettem biciklis térképeket, pótbelsőket és egy kis csokit is, amiről természetesen később majd lesz külön bejegyzés. Ebédelni a Domus-ba mentünk, lényegében enni és inni is ez az egyik legjobb hely a városban, legalábbis én nagyon kedvelem a hangulatát. A bolognai spagetti isteni volt, és jól csúszott hozzá a sör is (Cristal). Ezután Jonasszal bevezettük Paul-t a falmászás világába. Jól is ment és tetszett is neki, ami fontos, mert ha Jonas ősszel elhagyja az Intézetet, akkor szükségem lesz egy új mászótársra… Én most is 5a-kat csináltam és 5b-kkel barátkoztam, Jonas ráadásul végre csinált fotókat is! Ezután Paullal bevásároltunk, majd Stevennel kiegészülve főző- és Wii-estet rendeztünk :) Golf-ban verhetetlen vagyok, a desszert palacsinta banánnal töltve, tejszínhabbal és csokiöntettel pedig egyszerűen mennyie volt. Még helyi sört is ittunk (Park). Ezután hajnali kettőre sikerült is hazaérni. Mára nem terveztem semmit, nem is csinálok semmit, csak nézem a tévét… Valami belgiumi egynapos kerékpárversenyt közvetítenek, ott is szakad az eső és süvít a szél – isteni lehet, Tom Boonen (a belga bajnok) már be is szállt a kísérőkocsiba. Meg mások is. Meg tudom érteni őket. Néha akkora szél van, hogy félek nehogy benyomja az ablakot… Blogot sem sok kedvem volt írni… (Este viszont ismét baromi jó volt a florrball edzés, mostanában nagyon megy a játék – és ezt mások is látják!)