Hát ezt a bronzérmet elbuktuk. Sajnos a rájátszásban nyújtott teljesítményünk miatt még a dobogóról is lemaradtunk, bár őszintén szólva ez az örök mumus Waterloo ellen – nekem legalábbis – nem okozott meglepetést. Ahogy az a részeredményeken is látszik, a második harmadban úszott el a hajó. Nem is igazán tudom mi volt a gond, nem játszottunk rosszul, de valami hiányzott. Szerintem a heti három edzés és a rendszeres munka (egyesek ugyanis nincsenek ám ott minden vasárnap este…), de a következő idénytől talán lesz lehetőségünk többre is. Most a harmadik támadó-sorban játszottam (így az utolsó harmadban nem is léptem pályára, pedig szerintem hasznosabb lettem volna, mint 1-2 ember, de ebbe most ne menjünk bele), és az első játékrészben volt is pár helyzetem – amiről még videó is készült :) Mert én készültem.
Annyira készültem, hogy még hivatalos csapatképet is csináltam, így nem múlik majd el nyomtalanul ez az idény sem a történelem képeskönyvéből sem. Csak ezért cipetem magammal a teljes fotóscuccot… (Klikk reá a nagyon nagy verzióért!)
Egyfelől örülök, hogy tudtam folytatni a floorballozást, és nem szándékozom a következő években sem abbahagyni, de most jó hogy vége van a szezonnak, mert az utolsó három meccs elég lehangoló volt, és most valahogy nem is lenne kedvem további vereségekhez. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. A döntőt egyébként az alapszakasz negyedik FBC Stimulo Denderleeuw nyerte 3-1 arányban az FBC The Mighty Devils Aalst ellen, egy nagyon élvezetes, hajtós meccsen, többszáz néző előtt (mi is maradtunk, mert utánunk játszottak). Amikor én La Palmán voltam, pont őket verte a csapatunk 10-5-re… Azért továbbra is úgy gondolom – hiszen mi más lehetne elfogadható hozzáállás -, hogy leszek én még belga bajnok!
Na jó, nem szembejött, de útba esett, és tudtam róla, hogy van ilyen. Hát ha már úgyis arra jártam benéztem :-D Jupííí, shopping!!! Végül vettem egy elég jó TK (ez a márkája) kompozit ütőt (5% Kevlar, 90% Glass Fiber, 5% Carbon Fiber) és egy ütő-táskát (amibe a többi cuccom is belefér). Az ütő a bal oldali képen látható, a zöld az. Ezt most saját keretből fizettem (külön “elszámolást” kell vezetnem, hogy tudjam, hogy a számlámon levő pénzből mennyi a sajátom, és mennyi az ERASMUS ösztöndíj…), így cserébe lemondtam a már betervezett “Spacenavigator” 3D kütyüről. Kütyü helyett sport. Huhh, ide jutottam??? No szóval ez után megnéztem a halomról a kilátást is, meg egy nagy körpanoráma festményt is, ami annyira nem volt jó, mint amire számítpottam. Ez a múzeum nem érte meg az árát – szerintem. Sajnos mindenképpen legalább még a panorámát (mert van ám még más is…) is ki kell fizetni, ha a halomra fel akar menni az ember :-( Azért jó volt, na. Innen gyorsan visszagyalogoltam az állomásra, ahol az aluljáróban először csak furcsán ismerős hangokat hallottam. Aztán hamar leesett, hogy az előttem haladó középkorú (és nem középkori) pár magyar… Sejtettem, hogy vicces szituáció következik, és így is lett, mert a lépcső tetején a pár férfi tagja (érdekes, nem a férfiak szoktak kérdezni, ha útbaigazítás kell…) franciául megkérdezte, hogy ez az irány megy-e Brüsszelbe… Én meg magyarul válaszoltam, hogy igen, ez :-) Lett is nagy derültség (ami egyébként az egész nap időjárására is jellemző volt). Leuven-ben a pont jó megvilágításnak köszönhetően csináltam még pár fotót a könyvtárról, és megmutattam egy spanyol párnak, hogy hol a szupermarket, de más nem történt. A képek közben már fel is mentek a szokásos helyre. Ugye milyen sokat tudok írni másfél napról? Tessék hát kommentet írni, hogy tudjam, elolvastátok :-) Köszi!