Valahogy most nincs kedvem angolul írni, szóval következzék egy kis magyar szöveg (a helyesírási hibákért nem vállalok felelősséget)! Mivel már emberemlékezet óta nem voltam síelni (az elmúlt 3 évben tuti nem volt léc a lábam alatt, pedig előtte minden télen legalább egy hetet a lejtőkön töltöttem, és bizony már a nyolcosztályos gimi előtt is koptattam a Budapesti Síiskola műanyag pályáját a János-hegyen…), így végül csak úgy döntöttem, hogy csatlakozom az egyik kolléga által szervezett síelős hosszú hétvégére. Ennek szellemében a síruházatomat, a sisakom és szemüvegemet karácsony után magammal is hoztam Budapestről, a bakanycsot, lécet és botot viszont nem, főleg mivel repülővel macerás és sokba is kerül…

Választásunk végül a németországi Winterberg síterepre esett, mivel alig négy órás autóútra fekszik Leuventől, így kora reggeli indulásal már első nap lehet síelni, és pályazárás utáni hazaindulással még emberi időben haza lehet érni. Sajnos mivel a pályák csupán nagyjából 650-810 méteres magasságban fekszenek, így kissé feszülten figyeltük a hóhelyzet alakulásást másfél héttel a “start” előtt, mikor is Belgiumban 15°C volt, kibújtak a hóvirágok, én pedig már kint tekertem az országúti biciklit… Szerencsére péntekre megérkezett a hideg, így ottlétünk alatt már egyáltalán nem olvadt, sőt az utolsó két napon már hóágyúzni is tudtak. Hivatalosan 40-90 centi hó volt (a lejtőkön, mivel mellettük már egy centi sem, leszámítva azt a réteget, ami az első napokban kifagyott a sűrű ködből – mondjuk így legalább a fák szép fehérek voltak a zúzmarától) és a 23 liftből 17 működött, és az első másfél napot leszámítva a hó minőségére sem lehetett túl sok panaszunk.

A pályarendszer eléggé kiterjedt (az első napok szürkeségében – lásd fenn – nem egyszer vesztettük el az irányérzetünket), csak éppen rövid, így egy lesiklás jó ha egy percig tartott (1 km-nél hosszabb pálya nem volt), pedig nem csak egyenesen zúgtunk lefelé… Így azért a hétvége egyértelmű sikere mellett megegyeztünk abban is, hogy jövőre egy hétre, és az Alpokba megyünk. Viszont itt is mindenütt modern ülőliftek voltak, érintés nélküli jegyrendszerrel! A bérlet három napra 58 € (plusz egy fél napra 16 €), a felszerelés négy napra 48 € volt, és teljesen kényelmes négycsatos cipőt kaptam, továbbá a lécre sem volt panaszom. Egyszerűbb volt ez így, mint saját cuccot cipelni ide oda, aztán még Leuven-ben is tárolni valahol…

Szállásunk Winterbergtől negyed órányi autóútra, a Park Hochsauerland egyik apartmanháza volt. Itt különféle kártyajátékokkal, és evéssel – meg némi alvással persze – töltöttük a síelés utáni időt. Minden este magunk főztünk valamit, így volt wok, hús fondue és paella is (meg persze ilyen-olyan alkoholos italok). Őszintén szólva én már a síelés felénél tudtam, hogy ennek a hétvégének nem fogyás lesz a következménye :) Olyan jókat ettünk, hogy már csak ezért is megérte volna elmenni, még ha síelni nem is tudtunk volna az esetleges hóhiány miatt :D

Szerencsére hétfőre kiderült az idő (lásd fotók fent és lent), és ragyogó napsütésben is síelhettünk egy napot. Persze ez azzal járt, hogy hajnalban -10°C-ra ébredtünk, és napközben sem lett melegebb -6°C-nál, de ez senkit sem zavart túlságosan. Sőt, az utolsó ebédünket a teraszon fogyasztottuk el :)

A négy nap második felét főleg formációs sízéssel és annak videózásával töltöttük (négyzet sarkaiban egy-egy síző, és szinkronban ment a rövidlendület), ami bizony más sízők tetszését is elnyerte (még egy síoktató is megdícsért minket :D). Ha nem rövidlendület ment, akkor szép hosszú íveket síeltem, élről élre dőlve (és lehetőleg gyorsan, bár ezt az engem ismerőknek talán nem is kell mondanom). Örömmel nyugtáztam, hogy nem felejtettem el síelni. Sőt :P

Egyébkét kilencen utaztunk, három hódeszkás és hat síző (a fotókról hiányoznak azok akiknek már vasárnap este haza kellett menni). Utóbbiak közül négyen nagyjából ugyan azon a szinten síeltünk, így nem volt gond végig együtt maradni. Nagyon jól éreztem magam, sőt bátran mondhatom hogy mind nagyon jól éreztük magunkat, biztos vagyok benne, hogy jövőre lesz ismétlés. Addig is jó lenne ha most már beköszöntene az igazi tavasz, mert ma este már megint csak egy helyben tudtam tekerni…