Tag Archives: németország

Síhétvége (Winterberg)

Valahogy most nincs kedvem angolul írni, szóval következzék egy kis magyar szöveg (a helyesírási hibákért nem vállalok felelősséget)! Mivel már emberemlékezet óta nem voltam síelni (az elmúlt 3 évben tuti nem volt léc a lábam alatt, pedig előtte minden télen legalább egy hetet a lejtőkön töltöttem, és bizony már a nyolcosztályos gimi előtt is koptattam a Budapesti Síiskola műanyag pályáját a János-hegyen…), így végül csak úgy döntöttem, hogy csatlakozom az egyik kolléga által szervezett síelős hosszú hétvégére. Ennek szellemében a síruházatomat, a sisakom és szemüvegemet karácsony után magammal is hoztam Budapestről, a bakanycsot, lécet és botot viszont nem, főleg mivel repülővel macerás és sokba is kerül…

Választásunk végül a németországi Winterberg síterepre esett, mivel alig négy órás autóútra fekszik Leuventől, így kora reggeli indulásal már első nap lehet síelni, és pályazárás utáni hazaindulással még emberi időben haza lehet érni. Sajnos mivel a pályák csupán nagyjából 650-810 méteres magasságban fekszenek, így kissé feszülten figyeltük a hóhelyzet alakulásást másfél héttel a “start” előtt, mikor is Belgiumban 15°C volt, kibújtak a hóvirágok, én pedig már kint tekertem az országúti biciklit… Szerencsére péntekre megérkezett a hideg, így ottlétünk alatt már egyáltalán nem olvadt, sőt az utolsó két napon már hóágyúzni is tudtak. Hivatalosan 40-90 centi hó volt (a lejtőkön, mivel mellettük már egy centi sem, leszámítva azt a réteget, ami az első napokban kifagyott a sűrű ködből – mondjuk így legalább a fák szép fehérek voltak a zúzmarától) és a 23 liftből 17 működött, és az első másfél napot leszámítva a hó minőségére sem lehetett túl sok panaszunk.

A pályarendszer eléggé kiterjedt (az első napok szürkeségében – lásd fenn – nem egyszer vesztettük el az irányérzetünket), csak éppen rövid, így egy lesiklás jó ha egy percig tartott (1 km-nél hosszabb pálya nem volt), pedig nem csak egyenesen zúgtunk lefelé… Így azért a hétvége egyértelmű sikere mellett megegyeztünk abban is, hogy jövőre egy hétre, és az Alpokba megyünk. Viszont itt is mindenütt modern ülőliftek voltak, érintés nélküli jegyrendszerrel! A bérlet három napra 58 € (plusz egy fél napra 16 €), a felszerelés négy napra 48 € volt, és teljesen kényelmes négycsatos cipőt kaptam, továbbá a lécre sem volt panaszom. Egyszerűbb volt ez így, mint saját cuccot cipelni ide oda, aztán még Leuven-ben is tárolni valahol…

Szállásunk Winterbergtől negyed órányi autóútra, a Park Hochsauerland egyik apartmanháza volt. Itt különféle kártyajátékokkal, és evéssel – meg némi alvással persze – töltöttük a síelés utáni időt. Minden este magunk főztünk valamit, így volt wok, hús fondue és paella is (meg persze ilyen-olyan alkoholos italok). Őszintén szólva én már a síelés felénél tudtam, hogy ennek a hétvégének nem fogyás lesz a következménye :) Olyan jókat ettünk, hogy már csak ezért is megérte volna elmenni, még ha síelni nem is tudtunk volna az esetleges hóhiány miatt :D

Szerencsére hétfőre kiderült az idő (lásd fotók fent és lent), és ragyogó napsütésben is síelhettünk egy napot. Persze ez azzal járt, hogy hajnalban -10°C-ra ébredtünk, és napközben sem lett melegebb -6°C-nál, de ez senkit sem zavart túlságosan. Sőt, az utolsó ebédünket a teraszon fogyasztottuk el :)

A négy nap második felét főleg formációs sízéssel és annak videózásával töltöttük (négyzet sarkaiban egy-egy síző, és szinkronban ment a rövidlendület), ami bizony más sízők tetszését is elnyerte (még egy síoktató is megdícsért minket :D). Ha nem rövidlendület ment, akkor szép hosszú íveket síeltem, élről élre dőlve (és lehetőleg gyorsan, bár ezt az engem ismerőknek talán nem is kell mondanom). Örömmel nyugtáztam, hogy nem felejtettem el síelni. Sőt :P

Egyébkét kilencen utaztunk, három hódeszkás és hat síző (a fotókról hiányoznak azok akiknek már vasárnap este haza kellett menni). Utóbbiak közül négyen nagyjából ugyan azon a szinten síeltünk, így nem volt gond végig együtt maradni. Nagyon jól éreztem magam, sőt bátran mondhatom hogy mind nagyon jól éreztük magunkat, biztos vagyok benne, hogy jövőre lesz ismétlés. Addig is jó lenne ha most már beköszöntene az igazi tavasz, mert ma este már megint csak egy helyben tudtam tekerni

Nyaralás – 5. (befejező) rész

2007.08.02. – folytatás

Az internetezés után (jött egy halom szemét az ERASMUS levelezőlistán…) vettem Flórának egy kis meglepetést, majd visszajöttünk a szállásra, és dél után nem sokkal nekiálltam olvasni. Közben Anyu elsétált a faluba meg vissza, hozott péksütiket, meg banánlét, aztán elmentek Apuval (autóval) egy nagy templomot megnézni, majd hazajöttek, Anyu csinált vacsorát, és az után (este nyolc körül) nem sokkal be is fejeztem a Harry Potter utolsó kötetét – azaz ma egyhuzamban 330 oldalt olvastam el angolul! Egyszerűen nem tudtam letenni. Nagyon jó volt. Szerintem ez volt a legjobb mind a hét közül. Most Apu olvassa… Már csak egy nap maradt a nyaralásból, aztán megyünk haza. Egyébként a mára beígért esőből nem lett semmi, így ez volt az első nap, hogy nem jött be az, amit előre jeleztem – bár amikor bejött az sem az én érdemem volt, csak a GFS nevű numerikus modellé :-) Kicsit sajnálom hogy haza kell menni, és otthon még Osló előtt egy csomó dolgot elintézni, amihez persze nem sok kedvem van – milyen jó is lenne egyből inkább oda menni… Abban szinte biztos vagyok, hogy nem lesz három nap kéktúrázás, de reméljük nem lesz igazam. Majd meglátjuk.

2007.08.03.

Ma nem sokkal dél előtt lementünk Hinterzarten-ba autóval, majd egy kis séta és péksütemények beszerzése után (nagyon finom vaníliás mazsolás csiga) vonattal átugrottunk Titisee-be. Itt megint csak sétáltunk egy jót, és Anyu éles szemének köszönhetően lett Flórának a táskájára rávarrható német zászló, amit kért. Majd vonattal vissza, és autóval át Neustadt-ba, ahol eddig még nem voltunk – most megnéztük a nagyon pici belvárosi jellegű részét, és a szép templomát, viszont ezt sajnos csak kívülről, mert belül teljes felújítás folyt. Végül bevásároltunk holnap reggelire, és hazajöttünk. Ma már csak pakolás, és holnap reggel indulunk hazafelé. Ha minden terv szerint megy, akkor menet közben Ulm-ban még megnézzük a belvárost. Most egyébként Apu olvassa a HP-t megállás nélkül…

2007.08.04.

Ez már otthonról írom… Szóval reggel párafelhőben ébredtünk, konkrétabban úgynevezett nyílt ködben, azaz felfelé látszott az ég kékje, de horizontális irányban köd volt. Ez azzal járt, hogy ahogy a Nap átsütött a fák között, gyönyörűen látszottak a fénysugarak… Szóval szép volt az utolsó reggel. Még az autózás közben is sokáig hasonló időjárási körülmények között haladtunk. Hazafelé megálltunk Ulm-ban, ahol megtekintettük a székesegyházat, és a belvárost – amiből valószínűleg a világháborúban nem sok maradt, mert nagyon kevés régi ház bolt benne. Innen hazáig már sima volt az út, leszámítva a magyar határon azt a 2 km-es sort, amiben egy órát álltunk :-) Itthon Bálint fogadott volna minket, ha nem bulizott volna éppen, így csak a kupi fogadott minket… Kicsit segítettem rendet rakni, aztán végre beszélhettem Flórával Skype-on. Közben lassan felmennek az utolsó képek is – a következő napokban megcsinálom majd a képaláírásokat is. Szép volt ez a nyaralás, alig volt pár perc, amiben unatkoztam!

Nyaralás – 4. rész

2007.07.29. – folytatás

A reggeli internetezés után már Apuval együtt megnéztük (végigjártuk) az egyik helyi tanösvényt – mármint az egyiket abból a kettőből, ami itt van, és csak azért nem mindkettőt, mert eleredt az eső… A tanösvény elég jó volt, de a legjobb az volt, hogy egy mókus teljesen közel odajött hozzám, még úgy is, hogy leguggoltam mellé! Nagyon aranyos volt, és természetesen nem volt nálam a fényképezőgép… Meg volt egy kis kötélpálya, ahol át lehetett menni a patak felett :-) Mivel rossz volt az idő, az autó teletankolása után úgy döntöttünk, hogy vonatozunk egyet, ha már ingyen van, és kis déli szieszta és olvasás (Parfüm befejezése – nem is volt rossz…) után felültük a fél óránként közlekedő, emeletes panorámavonatra. Nagyon szuper volt, azt hiszem ilyet lehetett kipróbálni valamikor mostanában Pesten is, a Híradóban is volt róla egy riport. Szóval nagyon jó volt, csak egy probléma adódott, hogy a GPS „nem látott ki” belőle – azaz valami olyan anyaggal, fóliával voltak befedve az ablakok, ami a GPS műholdak jelét nem engedte át (vannak hasonló autó-szélvédők is…), viszont visszafelé egy szériával korábbi szerelvénnyel utaztunk, amin még nem ilyen üveg volt, így ezt az útvonalat is sikerült rögzítenem. A vonat legnagyobb sebessége 95 km/óra volt. Természetesen tiszta, csendes… Érdekesség, hogy egy kicsit ittas, csöndben szundikáló ember is ült nem túl messze tőlünk, lába között szatyorban üvegek csörögtek, de volt jegye! Valahogy ezt otthon nehezen tudom elképzelni… A vonattal Freiburg-ba mentünk, majd egy háromnegyed órával később vissza, így a városban is sétáltunk egy kicsit, bár főleg olyan helyeken, ahol korábban már jártunk – hisz lényegében akkor az egész várost megnéztük. Most megint esik, az előrejelzések szerint egész éjfélig, de aztán jön három nap jóidő. Így a terv holnapra egy vegyes program, majd 31-én Strasbourg, és 1-jén túra :-) Lassan vacsorázunk, már érzem a sütőből kiszűrődő illatokat… Este kicsit kártyáztunk, aztán én még egy kicsit fociztam a gépen, majd megfürödtem. Most éjfél van, szakad az eső, lehet, hogy holnap inkább a városnézés kellene, mert ilyen sárban, ami itt lesz, nem lenne jó hegyre menni… Meg visszaolvastam a régi naplómat is az érettségi előtti időkből – hát nagyon vicces volt :-) Na jó éjt!

2007.07.30.

Ma nagyon korán keltünk…Már 7:30-kor szólt az ébresztő, ami nem esett túlságosan jól, viszont az eső már egyáltalán nem esett, ami viszont jó volt :-) Sőt, sütött a nap, nagyon szép, de hideg idő volt, 8°C-ban indultunk el. Hamar leértünk az autópályára, és meg sem álltunk Strasbourg-ig. Itt én már jártam még középiskolás koromban egy a gimnázium által szervezett normandiai túra odafelé vezető egyik állomásán, így voltak ismerős helyek a belvárosban. A katedrális még mindig nagyon szép, fenséges, ahogy a körülötte elhelyezkedő kis utcák fölé magasodik – tornyát már messziről látni lehet a házak felett, de csak egy kis szűk térre kiérve mutatja meg tejes valóját. Az időjárás szép volt, de egész nap rajtam volt a polár-pulcsim. A városban még mindig a csupa üveg villamosok járnak, de több helyen befüvesítették a sínek közti területet, így hosszú zöld mezőkön suhannak a szerelvények – nagyon ötletes, és hatásos megoldás. Innen továbbindulva még az autóból megnéztük az Európai Parlament épületét, majd alacsonyabb rendű, de az autópályánál sokkal szebb utakon indultunk Emmedingen felé. Ez egy elég kis városka, de a belvárosa ennek is szép volt, kellemes kis terekkel, és a Strasbourg-ra is annyira jellemző „kiülős” kávézókkal. Innen egy panoráma-úton autóztunk fel 1200 méterre, ahol kicsit ki is szálltunk, és felsétáltunk a pár száz méterre levő csúcsra – Anyu már a Nordic-Walkingot próbálgatta, ahogy nézem, elég gyorsan fejlődik ;-) A csúcson volt egy kis kilátó is, és nagyon szép körpanoráma tárult a szemünk elé – lévén már késő délután volt, így a fények is melegebbek voltak, ami sokat dobott a látványon. Látszott a már korábban Apuval megmászott csúcs is. Itt csináltunk egy családi fotót is. Lefelé gyönyörködtünk a vidékben, hihetetlenül zöld mezők mellett kanyargott az utunk, míg néhol kedves kis falvakon haladtunk keresztül. Holnap reggel nagyon hideg lesz, de ha minden igaz, akkor a maihoz hasonlóan korán kelünk, és irány a Feldberg. A többit meg majd leírom akkor ;-) Nagyon jó levegő van itt!

2007.07.31.

Ma megint elég korán keltünk… Örültem, hogy végre kaptam Flórától SMS-t, mert már nagyon hiányzott. Nagyon hideg volt a hajnal, néhol deres volt a fű, és amikor 9:00-körül elindultunk, éppen 5°C volt. Először a Feldberg-re vivő felvonóhoz mentünk, amivel megközelítettük az Apuval korábban már megmászott csúcsra vezető utat, és a fenti, füves részen sétáltunk egy jó öt és fél kilométert. Megint szépen látszottak a távolban a havas hegycsúcsok. Lefelé az információnál életem eddigi talán legjobb nyaralási emlékét szereztem be, 5 euróért vettem egy eredeti turistajelzést! A hátulján még az is rajta van (németül), hogy ezt pénzért vettem, nem az erdőből loptam! Nem semmi… Ja, és az E1-es turistaút német szakaszának a jele van rajta. Nagyon szuper :-) Itt szereztünk még egy ingyenes nagy Nordic-Walking brosúrát is, és vettünk egy kis kaját, mert nagyon megéheztem a sétálásban – ugye a friss levegő… Ez után megint autóba szálltunk, és meg sem álltunk Todtnau-ig, ahol célba vettük a nyári-bob pályát. Először felvonózni kellett – ugyan ezen a kötélpályán húzták fel a bobokat, és a szomszédos biciklis parkba igyekvők drótszamarait is. Az alattunk elterülő meredek réteken birkák legelésztek. A bobhoz jó sokat kellett sorban állni, de nagyon jó volt, hihetetlenül hosszú és szép pályával – a probléma csak az volt, hogy pont előttem egy elég csiga nő volt, és így nem lehetett kiélvezni a sebességet… Ilyenkor kár, hogy a bob-pályán nem lehet előzni :-) Megnéztük a falucska központját is, és cukrászdáztunk is egyet. Az anyuék által elfogyasztott Fekete-erdő szeletek sem voltak kicsik, de az én Fekete-erdő kelyhem egyenesen hatalmas volt. A vége alig fért belém… És mindezek felett finom és szép is volt. Az autóban egyből el is aludtam a jóllakottságtól. Csak akkor ébredtem fel, amikor már a Schluchsee partján kerestünk parkolóhelyet. Ez a tó annyira nem volt szép, mint a hozzánk közelebbi Titisee, de azért nem volt csúnya, és a tó nevét viselő falu templomtornya is tetszett. Innen egy gyors bevásárlás közbeiktatásával hazamentünk. Itt olvastam egy kicsit a napon a Harry Potter-t, megvacsoráztunk, majd besétáltunk, pontosabban be Nordic-Walkingoltunk Hinterzarten-be, hogy megnézzük a tanösvény másik felét is. Így itt is kicsit több mint 5 km-t gyalogoltunk, a végére (sőt, már hamarabb is) Anyunak is nagyon jól ment! – egyébként mivel sokat tankoltunk a „kagylós” benzinkútnál, kaptunk egy baseball-sapkát, ami tök jól áll neki. Nekem meg nagyon nem jól :-) Valószínűleg holnap lesz utoljára szép idő, úgyhogy túra lesz. Tomiéknak sikerült feljutni a Trigláv-ra – gratulálok nekik, biztos jó volt! Most már hamarosan vége ennek a nyaralásnak, de már nincs sok addig sem, amikor mehetek Flórához Osló-ba! Már nagyon várom!

2007.08.01.

A mai nap túranap volt, így szokás szerint kristály tiszta égboltra ébredtünk – szerencsére már jóval emberibb időben, mint az előző napokban. Anyu megint nem tartott velünk, inkább elment Freiburg-ba vásárolni – mi is vele mentünk a vonattal egészen az első állomásig, Himmelreich-ig, ahonnan megkezdtük hosszú kapaszkodásunkat felfelé. A nap folyamán két nagyobb csúcsot másztunk meg, de ezek közül csak az első volt igazi csúcs. A másodikra, ami valójában egy kicsit még magasabb is volt, nem is mentünk fel, mert az erdő mélyén volt, csak elmentünk pár méterrel alatta… Az első csúcson (Hinterwaldkopf, 1198 méteren) viszont volt két világháborús emlékmű is, itt készültek a csúcsfotók is. A panoráma minden irányba lenyűgöző volt. Felfelé azért az árnyékos északi oldalon néha még pulcsiban is fáztunk, de a nap végére – fél négykor értünk haza – nagyon meleg lett. Képek a képgalériában, azok majd mesélnek helyettem. Egyébként jóval rövidebb távon ugyan annyi szintemelkedést küzdöttünk le, mint a másik túrán… De talán még szebb is volt… Délután még olvastam a Harry Potter-t – kezdek belejönni, már a 220. oldalon járok :-) Holnapra esőt várok, úgyhogy valószínűleg olvasás lesz, meg internetezés – és akkor felrakhatom végre a képeket, meg a blogot is.

2007.08.02.

Most a változatosság kedvéért a Kurhaus-ban internetezünk, itt kicsit kisebb a feltöltési sebesség, de remélem kibírja az aksim, amíg felmennek a képek. Reggel Flóra SMS-ére ébredtem, ma vagyunk 45 hónapja együtt :-) Este még olvastam 50 oldalt a HP-ból, kezd izgalmas lenni – na jó, már az elején az volt… Ja, és borult az ég, reggel akkora szél volt, hogy a teraszon feldőlt az asztal…

Nyaralás – 3. rész

2007.07.27. – folytatás

Anyu nem nagyon tudott semmit sem csinálni, amíg felment a 200 MB-nyi kép a Flickr-re, így mást már nem nagyon tudtam a neten megnézni, mert már nagyon mehetnékje volt. Miután visszavittük a laptopot a szállásunkra, és nem utolsó sorban Aput is „magunkhoz vettük” – meg a fényképezőgépet és a fotóállványt –, el is indultunk mai felfedezőutunkra. Először a Furtwangen-től 6 km-re északnyugatra található Duna-forráshoz mentünk el, ami arról híres, hogy itt ered a Duna :-) Azaz a Breg pataké, de innen számítva a leghosszabb a Duna, csak itt még nem az a neve… De azért van pár emléktábla, ami felhívja a figyelmet a dologra. Itt még egy kis kápolnát néztünk meg, mielőtt tovább indultunk volna Triberg-be, ahol Németország legnagyobb vízesését tekintettük meg. Hét lépcsőben összesen 162 métert zuhan lefelé a víz! Ide kellett az állvány is, hogy tudjak olyan képeket csinálni, amin elmosódik a víz, és olyan fátyolszerűnek látszik a vízesés – lásd a galériát! A vízesést ölelő erdőben sok mókus volt – nagyon rászoktak a bejáratnál vehető földimogyoróra… Itt egyébként még a vízesés megcsodálása előtt vásároltunk némi ennivalót is napközbenre, aztán mielőtt tovább indultunk volna, egy pár Nordic-Walking botot is beszereztünk. A nap utolsó állomása a Duna „hamis”, de híresebb forrása volt Donaueschingen-ben. Itt egy kastély mellett van kiépítve egy kút szerű forrás, a dunai nemzetek emléktábláival (magyar kettő is volt). Sétáltunk még egy kicsit a városkában is, aztán elindultunk vissza a szállásra. Most hamarosan vacsorázunk, szüleim lementek a medencéhez, én meg befejezem a napi teendőket. Holnapra egyelőre nincs konkrét terv, de biztos vagyok benne, hogy unatkozni azt nem fogunk. Ha minden igaz, Tomiék (akikkel túrázni szoktam) valamikor mostanában másszák meg a Triglávot… ami csak azért rossz, mert az egészet én találtam ki, csak mindenkinek az volt az egyetlen jó hét, ami nekem nem :-( Na nem baj, majd legközelebb! Flóra meg holnap megy Göteborgba. Egy hónap múlva pedig már Oslóban leszek én is.

2007.07.28.

Ma eredetileg pihenősebbre vettük volna a napot, de végül nem egészen így történt. Reggel bementünk Hinterzarten-be, bevásároltunk, és Anyunak is vettünk egy pár Nordic-Walking botot… Ez után mivel itt elég esősre állt azt idő, és az internet szerint Basel-ben sütött a nap, hát elindultunk dél felé. Valahogy úgy értünk el ebbe a svájci kisvárosba, hogy közben egyszer átmentünk Svájcba, majd vissza Németországba – ahol a német határőr megkérdezte, hogy mit csináltunk Svájcban :-) – és végül megint át Svájcba. A város szép volt, telis-tele villamosokkal, volt olyan utca, ahol autó nem is közlekedhetett, és szinte egymásba értek az egymás után következő szerelvények. Jó volt az óváros szűk utcáin sétálni, csak azt sajnáltam, hogy itt is fel volt állványozva a templomtorony. Viszont láttuk Erasmus sírját is! Aztán egy nagyon kanyargós hegyi úton jöttünk haza. Itt továbbra is elég felhős az idő, néha csepereg is az eső. Holnapra is elég rossz idő várható, de majd meglátjuk…

2007.07.29.

Most szokásos parkolónkból internetezek, az idő tényleg nem valami fényes, de azért nem esik (még). Tegnap este még olvastam egy csomót a Parfüm-ből, már alig van hátra valami. Ma valószínűleg csak a település tanösvényeit nézzük meg, mást nem terveztünk. Töltöm fel a képeket is, szóval az is lesz/van szokás szerint a szokásos helyen.

Nyaralás – 2. rész

2007.07.24. – folytatás

Ma a Kurhaus előtti internetezés után autós vidék-nézést tartottunk – mivel egész nap kis megszakításokkal esett az eső (estefelé néha kisütött a nap, aztán fél perccel később megint szakadt az eső). Először Breitnau-ba mentünk, majd egy nagyon szép panorámaúton Waldau (ezek nem is települések, csak kisebb „tanyaközösségek” nevei) Langenordnach és Schwärzenbach érintésével Neustadt-ba. Itt is nagyon szép templom van, amit sajnos csak az autóból tudtunk megnézni, mert esett… Viszont nagyon közel vannak ezek a települések a szállásunkhoz, úgyhogy bármikor útba tudjuk ejteni őket jó időben is, a lehetséges célpontok felderítésére tökéletes volt ez az idő is. Itt tankoltunk, aztán benéztünk egy sportboltba, ahol Anyu majdnem vett magának egy pár Nordic-Walking botot, de aztán mégsem. Ez után kerestünk egy nagyobb élelmiszerboltot, ahol bevásároltunk, majd hazajötünk. Még csak fél hat, de ma már nagy valószínűséggel nem lesz semmi említésre méltó. HP-t nincs kedvem olvasni, mert zavar, hogy túl sok mindent nem értek belőle, így inkább számítógépezek. Egyébként az eső ellenére nagyon sok szép helyet láttunk ma is, úgyhogy lesz itt még mit megnézni a közelben is – a távolabbi célokról nem is beszélve. Viszont az időjárás valószínűleg holnap és holnapután nagyon jó lesz, szép napsütés, kellemes 25°C-al, úgyhogy 26-ára tervezem a nagy kirándulást a Feldberg-re. Van itt még egy jó útvonal, amit valamelyik nap majd be kéne járni… Hogy holnap hova megyünk, azt még nem döntöttük el, de biztos jó lesz! Na, végül este még bementünk a faluba sétálni egyet, mert megjött a szép idő! Azaz kiderült, de ezzel a hőmérséklet is leesett 12°C-ra – amit Budapesten már nagyon régen nem éreztünk, hiszen majdnem harminc fokkal melegebb volt ott az indulásunk előtti napokban… A nagy eső után pipálnak a hegyek, száll fel a pára az erdőkből – nagyon szép látvány!

2007.07.25.

A mai nap elég hosszúra sikeredett. Reggel szép napsütésre és kellemesen friss levegőre ébredtünk, majd reggeli után autóba ültünk, és elmentünk Colmar városába, Franciaországba. Ez Elzász egyik legjobb állapotban megmaradt festői kisvárosa, kis utcáin nagyon régi, fagerendás házak sorakoznak – de a fotók magukért beszélnek (lásd a Flickr galériában). Bejártuk az egész óvárost, megnéztük a templomokat (már amelyik nyitva volt), és a Petite Venise-nek nevezett kis csatornákkal átszelt negyedet is. Innen a Vogézek vonulatainak szőlőskertes lábai mentén elmentünk Riquewihr-be, ahol a parkolóórával kisebb harcot kellett folytatnunk, mert sehogy sem jöttünk rá, hogy minimum két eurót kell beledobni… De aztán sikerrel megtekintettük a falucskát is, ami arról nevezetes, hogy a Borút mentén fekszik, szőlőskertjei a falu központi falának lábáig érnek, és a falon belül gyönyörűen megmaradt az 1700 körüli állapot, de itt található egy XIII- századi harangtorony is, és több ház még az 1600-as években épült… Nagyon szép volt ez is, megint csak azt kell mondanom, hogy érdemes a fotókat megnézni, leírni úgysem tudom :-) Miután itt is kigyönyörködtük magunktat, tovább indultunk észak felé, hogy ellátogassunk a már a hegyekben fekvő Château du Haut-Koenigsbourg-ot – ami hivatalosan egy kastély (a franciául még egy picit sem értők kedvéért), bár inkább vár jellege van. Itt előre kijelölt útvonalon lehetett körbejárni az erődítmény falai közötti területet, amit mi meg is tettünk – szép volt. Innen már visszafelé mentünk, de még útba ejtettük Neuf-Brisach erődített faluját, ami azért érdekes, mert egy nagy, sokszögű (belül nyolc, legkívül 14 ágú csillag) árokrendszer közepén terül el, és ott is szabályos, egymásra merőleges utcák hálózata foglalja magába a házakból álló 48 darab kis négyszöget, és az egész legközepén egy tér van. Kicsit nehéz így elmesélni, de például Google Earth-ben is nagyon jól látszik. Állítólag soha nem vette be az ellenség ezt a területet… Innen már a szokott útvonalon, Freiburg érintésével mentünk haza, Hinterzarten-ben még megálltunk a Kurhaus előtt, hogy Anyu PDA-ján ellenőrizzük a holnapi időjárást, és mivel szép idő lesz, holnap lesz a túra! Most még megcsinálom a mai képeket, aztán alvás.

2007.07.26.

Ma volt eddig a legszebb az időjárás, végig szinte teljesen felhőmentes éggel és kellemes 20°C körüli hőmérséklettel. Reggel kilenc után pár perccel indultunk Apuval a tervezett túrára, ami végül „kicsit” hosszabb lett, mint amiről az előzetes kalkuláció szólt, de nagyon élveztük. Kellemes „alpesi” réteken vezetett keresztül az út, majd fenyőerdőben – ahol hatalmas hangyavárakat láttunk. A német turistajelzések kicsit más elv szerint épülnek fel, mint a magyarok – a hosszú egyenes szakaszokban nem jellemző a jelzés, viszont minden elágazásban részletes útjelző táblák vannak, fémből, kilométeradatokkal. Ez az, amit nálunk egy hét alatt ellopnának. Sehol nem tévedtünk el (na jó, egyszer rossz felé indultunk, de az nem turistaúton volt…), úgyhogy tökéletes a rendszer. Voltunk még a Feld-See nevezetű kráterszerű tónál, aztán egy kis szurdokon keresztül (ahol egy keresztbe dőlt fa felett falépcsőt építettek a németek, meg fapallót vezettek át a mocsarasabb részek felett) felmásztunk a környék legmagasabb pontjára, a Feldberg-re (1493 m). Ez egy több négyzetkilométernyi füves tömb, melynek tetején egy adótorony, egy meteorológiai állomás és egy radar található. Itt csináltunk csúcsfotókat is. Még az Alpok távoli 4000-es csúcsai is látszottak – és úgy néztek ki, mintha a semmiben lebegnének, mert a völgyben a szmog és a pára teljesen egyforma színű volt, mint a csúcsok felett az ég… Innen a füves gerincen átsétáltunk a Seebuck-ra, ami egy hasonló, csak kicsit kisebb csúcs, és szép rálátás nyílik a háromszáz méterrel lejjebb elterülő Feld-See-re, melynek korábban a partján is voltunk. Aztán a piros jelzésen elindultunk lefelé (közben vettünk inni és egy kis csokit is) – ez azért érdekes, mert ez az E1-es Európai Hosszútávú Turistaút része, hasonlóan mint ahogy a kéktúra az E4-esé. Végül egy olyan kilátópont érintésével mentünk hazáig, melynek környékén kicsit lápos volt az erdő, és egy helyen fapallókból kirakott kiépített úton lehetett átkelni felette. Magáról a pontról két tavat is lehetett egyszerre látni – bár jól csak a Titisee-t. A végén még volt egy elég meredek emelkedő, amin mindketten rendesen lihegtünk, de aztán öt óra után nem sokkal rendben haza is értünk. Most pihenünk. Anyu közben vonattal volt Titisee-ben, ami egyébként a vendégkártyával – amit kaptunk – ingyenes. Szép nap volt ez is, és megint készült sok szép fénykép is. Ha minden igaz, akkor holnap reggel internetközelben leszek, akkor fel is tudok tölteni mindent.

2007.07.27.

Most megint a helyi Kurhaus internethozzáférését használom, de a változatosság kedvéért a parkolóból az autóból :-) Töltöm fel a képeket is, nemsokára fenn lesz az összes. Ha ez kész, akkor visszamegyünk a szállásra (5 perc) Apuért, és elindulunk a mai látnivalók felé. Egyébként szép idő van, söt a nap, és kellemesen hűvös szellő fújdogál.