Nyaralás – 3. rész

2007.07.27. – folytatás

Anyu nem nagyon tudott semmit sem csinálni, amíg felment a 200 MB-nyi kép a Flickr-re, így mást már nem nagyon tudtam a neten megnézni, mert már nagyon mehetnékje volt. Miután visszavittük a laptopot a szállásunkra, és nem utolsó sorban Aput is „magunkhoz vettük” – meg a fényképezőgépet és a fotóállványt –, el is indultunk mai felfedezőutunkra. Először a Furtwangen-től 6 km-re északnyugatra található Duna-forráshoz mentünk el, ami arról híres, hogy itt ered a Duna :-) Azaz a Breg pataké, de innen számítva a leghosszabb a Duna, csak itt még nem az a neve… De azért van pár emléktábla, ami felhívja a figyelmet a dologra. Itt még egy kis kápolnát néztünk meg, mielőtt tovább indultunk volna Triberg-be, ahol Németország legnagyobb vízesését tekintettük meg. Hét lépcsőben összesen 162 métert zuhan lefelé a víz! Ide kellett az állvány is, hogy tudjak olyan képeket csinálni, amin elmosódik a víz, és olyan fátyolszerűnek látszik a vízesés – lásd a galériát! A vízesést ölelő erdőben sok mókus volt – nagyon rászoktak a bejáratnál vehető földimogyoróra… Itt egyébként még a vízesés megcsodálása előtt vásároltunk némi ennivalót is napközbenre, aztán mielőtt tovább indultunk volna, egy pár Nordic-Walking botot is beszereztünk. A nap utolsó állomása a Duna „hamis”, de híresebb forrása volt Donaueschingen-ben. Itt egy kastély mellett van kiépítve egy kút szerű forrás, a dunai nemzetek emléktábláival (magyar kettő is volt). Sétáltunk még egy kicsit a városkában is, aztán elindultunk vissza a szállásra. Most hamarosan vacsorázunk, szüleim lementek a medencéhez, én meg befejezem a napi teendőket. Holnapra egyelőre nincs konkrét terv, de biztos vagyok benne, hogy unatkozni azt nem fogunk. Ha minden igaz, Tomiék (akikkel túrázni szoktam) valamikor mostanában másszák meg a Triglávot… ami csak azért rossz, mert az egészet én találtam ki, csak mindenkinek az volt az egyetlen jó hét, ami nekem nem :-( Na nem baj, majd legközelebb! Flóra meg holnap megy Göteborgba. Egy hónap múlva pedig már Oslóban leszek én is.

2007.07.28.

Ma eredetileg pihenősebbre vettük volna a napot, de végül nem egészen így történt. Reggel bementünk Hinterzarten-be, bevásároltunk, és Anyunak is vettünk egy pár Nordic-Walking botot… Ez után mivel itt elég esősre állt azt idő, és az internet szerint Basel-ben sütött a nap, hát elindultunk dél felé. Valahogy úgy értünk el ebbe a svájci kisvárosba, hogy közben egyszer átmentünk Svájcba, majd vissza Németországba – ahol a német határőr megkérdezte, hogy mit csináltunk Svájcban :-) – és végül megint át Svájcba. A város szép volt, telis-tele villamosokkal, volt olyan utca, ahol autó nem is közlekedhetett, és szinte egymásba értek az egymás után következő szerelvények. Jó volt az óváros szűk utcáin sétálni, csak azt sajnáltam, hogy itt is fel volt állványozva a templomtorony. Viszont láttuk Erasmus sírját is! Aztán egy nagyon kanyargós hegyi úton jöttünk haza. Itt továbbra is elég felhős az idő, néha csepereg is az eső. Holnapra is elég rossz idő várható, de majd meglátjuk…

2007.07.29.

Most szokásos parkolónkból internetezek, az idő tényleg nem valami fényes, de azért nem esik (még). Tegnap este még olvastam egy csomót a Parfüm-ből, már alig van hátra valami. Ma valószínűleg csak a település tanösvényeit nézzük meg, mást nem terveztünk. Töltöm fel a képeket is, szóval az is lesz/van szokás szerint a szokásos helyen.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.