Péntek estére azt terveztem, hogy kirpóbálom végre a múltkor vásárolt szuper őszi/téli bringásruhákat – a 8°C körüli hőmérséklet és a derült idő pont jó lett volna, ha fél órával a tervezett hazaindulásom előtt nem jelenik meg Jonas az irodámban, és nem közli (az egyébként nem meglepő hírt), hogy este sörözni mennének, és hogy jöjjek én is :) Így izzasztó és őrült tekerés helyett szocializálódás lett a dolog vége (mivel mostanában minden programra igent mondok – az elmúlt két hónapban csak az eheti foci utáni evés-ivást hagytam ki). Egész sokan voltunk, az első “sörözőben” (két hete is ott voltunk, most már meg kéne neveznem a nevét is, mert jó hely) kilencen ültünk körül két asztalt, de hajnali négykor – amikor végleg elköszöntünk – is még öten voltunk. Megjártunk három sörözőt, játszottunk kockapókert (furcsa módon annak ellenére, hogy néha hihetetlen mázlim volt, úgy kikaptam, hogy csak na), beszélgettünk tudományról (adaptív optikai rendszerek) és az élet dolgairól (mint pl. a sors kérdése), belgákról és magyarokról (a sör-bor sík mentén), stb. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem utolsó sorban négy újabb sörrel gazdagítottam a gyűjteményemet: Rogier, Mc Chouffe (kellemes íz és nagyon érdekes illat), Westmalle Dubbel (A Tripel jobban ízlett) és Corsendonk Pater (szép pohár, egyedi íz – egyre többfajta ízzel találkozom, de nem tudom “leírni” őket… ez gond). Végül pedig az éjszaka belga poénja: Az amerikai, a holland és a belga bemennek egy sörözőbe, és leülnek a pulthoz. Az amerikai egy Budweiser-t rendel, a holland egy Heineken-t, majd végül a belga egy kólát. Társai megrökönyödve néznek rá, mire megszólal: “Ha ti nem isztok sört, akkor én sem.” Szombat este (miután délután megcsináltam a time-lapse filmeket) pedig sültkrumplizni voltam, este pedig megnéztem három Nadia-tól kölcsönkért DVD-t ;) Az első a Cloverfield volt (első fél óra halál unalom, de utána nincs egy pillanat szusszanásnyi idő sem, az egyik – ha nem A – legjobb katasztrófa-film, amit mostanában láttam), majd a Pride & Prejudice (vessenek meg, de a kosztümös romantikus film – főleg Keira Knightley-val és ezzel a zenével – a gyengém, egyszerűen imádtam, vasárnap este mégegyszer megnéztem), végül pedig az In Bruges (akciókomédia a legszebb belga városban, nekem bejött, főleg mivel végig olyan helyeken játszódott, ahol már jártam két évvel ezelőtt – For two weeks? In fucking Bruges? In a room like this? With you? No way.). Vasárnap floorball után pedig megnéztem az utolsó részt is A végtelen szerelmeseiből, majd éjfél körül még csináltam pár fotót, köztük (pontosabban inkább belőlük pedig) a fenti (kattintásra nagyobban is megtekinthető) – széltől szélig több mint 180°-ot lefedő – panorámát. Éljen a Photoshop!