Péntek délután már éppen azon gondolkoztam, hogy írnom kéne egy e-mailt pár embernek, hogy este nem lenne rossz beiktatni egy éttermi vacsorát, mikor is Jonas megjelent az irodámban (szeretem az ilyet, mert mindig valami jó program sül ki belőle), és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem kipróbálni a falmászást. Tudni kell, hogy ő és még pár ember az Intézetből rendszeresen járnak mászni, és már korábban is beszéltünk róla, hogy majd egyszer talán kipróbálom én is… Nos, mivel választhattam egy unalmas magányos este, és a valami új között, egyértelmű hogy az utóbbira szavaztam, így este nyolctól majdnem fél tizenegyig űztük az ipart. Mivel ez a sport két emberes móka (míg az egyik mászik, a másik lentről biztosít), én Jonas-szal másztam. Először megmutatta hogyan kell a felszereléssel bánni, a kötelet befűzni (másodjára már mindent én csináltam), biztosítani, majd élesben is kipróbáltuk a dolgokat. Egyből azzal kezdtünk, hogy felmásztam olyan két-három méter magasra, és elengedtem a falat, hogy lássam milyen dolog “leesni”, milyen érzés amikor a biztosító ember “megfogja” az esést. Jó :) És a két és fél óra alatt mindketten “leestünk” egyszer, szóval tényleg igazán élesben (több mint tíz méteres magasságban – merthogy baromi nagy mászófal-rendszer van ebben a sportközpontban) is működött a dolog. Ha nem így lett volna, akkor valószínűleg most nem írnám ezeket a sorokat. Felváltva másztunk és biztosítottunk, én sorrendben egy 3a, 3b, 4a, 5a, 4b és 3b nehézségű utat próbáltam ki (ha jól emlékszem 7-es a legnehezebb és a 3-as a legkönnyebb). Az első kettő lényegében megállás nélkül ment, a harmadik egy kisebb pihenéssel, aztán az 5a-t “csak” a 3/4-éig tudtam megcsinálni, ott volt egy fogás, amin sehogy sem tudtam túljutni és “leestem”, a 4b a feléig ment, lévén egyfelől már nagyon fáradt volt a karom, másfelől a fal azon része kifelé dőlt (vagy befelé, nem tudom ezt hogy mondják, de meredekebb volt 90°-nál), zárásként pedig visszatértem a másodiknak már meghódított 3b-hez, ami így fáradtan már egyáltalán nem volt egyszerű; igencsak össze kellett szednem minden erőmet hogy a felső egyharmadot is le tudjam gyűrni. Viszont nagyon élveztem a dolgot, ráadásul Jonas és a többiek is nagyon sokat dicsértek, mondván hogy általában az első alkalommal senki nem mászik fel a 4-es úton :) Főleg nem az 5-ös háromnegyedéig, és főleg nem mászik hatszor. Ráadásul – állítólag – a biztosításom is profi munka volt. Szóval megvolt a sikerélmény, továbbá nem elhanyagolható szempont, hogy a túrázás, biciklizés és floorballozás révén igencsak megerősödött lábaimhoz képest jóval gyengébb felsőtestemnek ez a fajta testmozgás maga a tökéletes edzés. Szóval ha minden igaz, megvan a rendszeres péntek esti programom! Az este hátralevő részében pedig megittunk két sört (Chimay wit, Chimay rood), majd hazabicikliztünk…