A jó eladó a vásárló kedvében jár. Köszön, érdeklődik, hogy segíthet-e, de nem tolakodó módon (figyelem, testbeszéd). Nem akar feltétlenül okosabb lenni a vásárlónál – ha kell, képes a háttérben maradni, de ha úgy hozza a szükség, készségesen és lelkiismeretesen segít. Távozásnál köszön, további jó napot, vagy kellemes hétvégét kíván. Ha a “jó eladóval” hoz minket össze a sors, kellemes szájízzel távozunk az üzletből – attól függetlenül, hogy vásároltunk-e valamit, vagy hogy megtaláltuk-e amit kerestünk.

A rossz eladó ennek szöges ellentéte. A vele való találkozás után – akaratlanul – még a legnyugodtabb vérmérsékletű ember is elképzeli, ahogy a “rossz eladó” torkán egyenként lenyomja az árukészlet minden egyes nem fogyasztásra szánt elemét. Értelemszerűen keresztben.

Ma volt szerencsém mindkettővel találkozni, szerencsére rossz eladó – jó eladó sorrendben, így nem kellett idegnyugtatót (tömény csokoládé) bevennem, amikor hazaértem. De a feketelistámra ma felkerült egy bolt. Közvetlenül a buszvezető mögé, aki tegnap vacsora és falmászás között majdnem kilapított… Ugyanis épp hazafelé tartottam (értelemszerűen két keréken) az étteremből, amikor a drága sofőr nem igen vette számításba, hogy ha azzal a böhöm busszal jobbra kanyarodik és nem tartja meg a megfelelő távolságot a biciklisávtól, akkor bizony a kanyarban jelentősen rá fogja húzni szegény bringásokra a soktonnás jármű közepét. Nem is kifejezetten az én, de inkább az ő szerencséje, hogy velem volt dolga, mert már amikor megláttam magam mellett a buszt, beindult a Balkán-reflex és felkészültem rá, hogy ha esetleg a kanyarban nem figyel, akkor valahogy el kell hagynom az aszfaltot. És persze nem figyelt, úgyhogy amint elindult felém a busz közepe és elkezdte betakarni a biciklisávot, akkor jobb lábbal reflexből kilépés az SPD-ből, talajfogás és bringástól felugrás a járdaszigetre… Csak azt nem tudom akkor mi lett volna (pontosabban, tudom: szalagcím), ha nem a budapesti közlekedési morálon edződött srác, hanem egy tősgyökeres belga van a busz mellett… Viszont a mászás jó volt, meg utána a dumálás és sörözés is (Achel Bruin – nem lesz a kedvencem…), csak kicsit sokáig tartott :) Szerdán mindenki papírkutya volt, és nem jöttek focizni (az esőben), viszont csütörtökön pont a gyeplabdára állt el az égi “áldás”, úgyhogy az szuper volt! Holnap pedig itt a Mikluás – én már megtettem az előkészületeket ;D Ja, és a Belga Királyi Meteorológiai Intézet közleménye szerint az idei ősz volt a második legmelegebb a feljegyzések kezdete óta! Éreztük, jó volt. De most már hideg van…