A múlt hétvégi bringázásról még mindig nem írtam, de aminek jönnie kell, az jönni is fog. Csak hát egyben szeretnék a bringáról is kicsit részletesebben írni, most viszont nincs sok kedvem, és pár fotót is kéne csinálni, ami szakadó esőben és 100 kilométer per órás szélviharban nem igazán lehetséges. (Brutális idő van.) A hét elején nem történt semmi, szerdán a kétheti szokásos ebéd-megbeszélésen (hogy ez magyarul milyen hülyén hangzik) kicsit részletesebben is megmutattam a munkámat a területemen kutató kollégáknak. Mindenkinek tetszett, és nem is volt olyan kérdés, amit nem tudtam volna kielégítően megválaszolni. Este volt a havonta esedékes vacsoránk azokkal, akikkel együtt tanultam két éve. Most én voltam soron a szervezésben, így Steven ajánlására a De Wiering-be foglaltam asztalt. A hangulat és a lazac (na meg a sör: St. Bernardus Abt 12) kellemes volt, utóbbira viszont elfogadhatatlanul sokat kellett várni… Pénteken Raquel-t (spanyol postdoc) búcsúztattuk páran ebéddel a Via Via-ban, és kapott tőlünk (nem is tudom kinek az ötlete volt) olyan csokit, amivel én a náthámat gyógyítottam :) Én egyiptomi csirkemellet ettem – mazsolával és sárgabarackkal. A szombat jó sűrűre sikerült; délelőtt voltam gyógyszertárban (nátha ellen szerezni valamit), vettem biciklis térképeket, pótbelsőket és egy kis csokit is, amiről természetesen később majd lesz külön bejegyzés. Ebédelni a Domus-ba mentünk, lényegében enni és inni is ez az egyik legjobb hely a városban, legalábbis én nagyon kedvelem a hangulatát. A bolognai spagetti isteni volt, és jól csúszott hozzá a sör is (Cristal). Ezután Jonasszal bevezettük Paul-t a falmászás világába. Jól is ment és tetszett is neki, ami fontos, mert ha Jonas ősszel elhagyja az Intézetet, akkor szükségem lesz egy új mászótársra… Én most is 5a-kat csináltam és 5b-kkel barátkoztam, Jonas ráadásul végre csinált fotókat is! Ezután Paullal bevásároltunk, majd Stevennel kiegészülve főző- és Wii-estet rendeztünk :) Golf-ban verhetetlen vagyok, a desszert palacsinta banánnal töltve, tejszínhabbal és csokiöntettel pedig egyszerűen mennyie volt. Még helyi sört is ittunk (Park). Ezután hajnali kettőre sikerült is hazaérni. Mára nem terveztem semmit, nem is csinálok semmit, csak nézem a tévét… Valami belgiumi egynapos kerékpárversenyt közvetítenek, ott is szakad az eső és süvít a szél – isteni lehet, Tom Boonen (a belga bajnok) már be is szállt a kísérőkocsiba. Meg mások is. Meg tudom érteni őket. Néha akkora szél van, hogy félek nehogy benyomja az ablakot… Blogot sem sok kedvem volt írni… (Este viszont ismét baromi jó volt a florrball edzés, mostanában nagyon megy a játék – és ezt mások is látják!)