Emberemlékezet óta nem írtam blogot magyarul, így itt az ideje. Nehogy aztán elfelejtsem hogy is kell azt :) Szóval múlt vasárnap este enyhe másfél órás késéssel megérkeztem a brüsszeli reptérre, visszacsöppenve az esős és hideg németalföldi valóságba a jó húsz fokkal melegebb Kanári szigetek után. Leuven-be egy kissé gyorshajtó taxis hozott, aki nagyon büszke volt rá, hogy ismeri az összes fotós traffipax helyzetét (azok közelében visszavett a 160-as tempóból), aztán persze jól meglepődött, amikor az egyik lehajtónál villant a vaku ;) Nem sokkal éjfél után értem haza, a lakásban volt vagy 10°C, így “vacsorát” még hidegben csináltam, de szerencsére hamar bemelegedett a levegő. Persze minden szanaszét dobáltam, a biciklis doboz elfoglalta a szoba közepét (csak a kerekeket szedtem ki, hogy ne legyen nagy benn a “feszültség”), meg hasonlók – és ez az állapot meg is maradt péntek estig… Nem mondom, miután végül elpakoltam, hirtelen olyan tágas lett a studióm :)

Már a leuveni mindennapokba való visszarázódás is jelentett némi kihívást. Ugyanis amikor egy hónappal korábban elmentem, a diákok nagy része még nem jött meg (hisz pont a szemeszter első hete előtt léptem le), így lényegében még félig üres volt a város. Nem úgy most. A Kanári szigeteken töltött egy hónapban viszont alig volt körülöttem ember, nem közlekedtem városban biciklivel, vagy ha bicikliztem is, akkor is a napi 10 autó (és átlag 0,25 biciklis) volt az átlagos mennyiség, amivel találkoztam. Teljesen elszoktam a városi kerékpáros közlekedéstől. Így az első napokban állandóan olyan érzésem volt, hogy “Úr Isten, mi ez a sok bringás, meg autó, mindjárt nekem jönnek, atya ég, stb.” Persze ez csak pár nap volt, a hét végén már ugyan úgy szlalomoztam a dugóban álló autók között, mint korábban, de azért mégis igen sokkoló élmény volt. Már több mint egy éve élek Leuven-ben, de még mindig elámulok néha hogy mennyi ember jár mindenhova biciklivel :)

A visszaállás nehézségeit növelte, hogy a hét elején egy sürgős megoldandó feladat került az asztalomra, ami eredetileg nagyjából egy órás munkának ígérkezett, de hamar olyan nehézségek kerültek a felszínre, melyeket végül majdnem négy napba tellett 100%-ban megoldanom. Így az első napokban totál rossz hangulatom volt, ami szerdán abban tetőzött, hogy estére már fizikailag is rosszul éreztem magam, és nem is mentem floorball edzésre… Szerencsére aztán ahogy csütörtökön meglett a megoldás, egyből sokkal jobb lett a közérzetem. Ráadásul este a Via Via-ban vacsoráztunk, isteni Lasagne-t ettem, és szuper söröket ittam :) Fokozandó a jókedvemet, pénteken a szokásos szeminárium után odajött hozzám az intézet igazgatója egy kicsit beszélgetni, és elmondta – többek között – hogy nagyon tetszik neki a La Palmá-n készített film (ami a kari PR értekezleten is központi szerepet töltött be), és hogy nagyon hálás hogy így segítek az intézet, a tanszék és a távcső népszerűsítésében :D Szóval végül is nagyon jó újra itthon.

Ha szombat akkor shopping, nincs mese. Igazság szerint hosszas gondolkodás után rászántam magam hogy vegyek egy iPhone 4-est, de természetesen sehol nem lehet kapni, hetente érkezik pár darab, szóval majd próbálkozom még… (Számítottam rá, szóval nem ért meglepetésként.) Azért nem mentem haza üres kézzel :) Főleg a hét eleji rossz élményektől vezéreltetve vettem új lámpákat a biciklimre: előre egy új (meglepően) extra erős LED-vel szerelt Knog Frog Strobe-ot, hátra pedig egy Cateye TL-LD610 került (sajnos utóbbi nem volt feketében). Most olyan brutálisan fényes vagyok, hogy arra nincs szó :) Ezen felül végre vettem egy Lonely Planet Belgium utikönyvet (ugyan már a fél országot kívülről fújom, de ez sosem árt)! Meg persze csokit, de hát az alap. Este DVD-ztem: Leap Year (könnyű röhögős romatikus, a kellemes fajtából, csöpögős befejezéssel) és Invictus (igazán inspiráló film – I am the master of my fate, I am the captain of my soul).

Végül pedig álljon itt a lista a héten megízlelt új sörfajtákról: Leffe Radieuse, Kriek Boon 2009, Mort Subite Kriek, Mort Subite Kriek Xtreme, Lindemans Kriek. (Utóbbiak közül talán a Boon volt a legjobb.) Már csak egy sör áll köztem és a századik belga sör között ;) Hamarosan centenáriumi bejegyzés következik tehát!