Semmit. Gyenge vagyok és elvérzem. Az eltelt fél évben sacc/kb. (ejtsd: sacc per kábé) 2000 km-t tekertem már kizárólag SPD-vel, húzva és vonva azt a pedált a taposás mellett, és nagyon megszoktam. Amikor becsatolok, a testem részévé válik a bringa, a hajtókar a lábam meghosszabbítása lesz, és nem állíthat meg minket semmi…

Ma viszont úgy döntöttem tekerek egyet a “régi” Meridával (rosszabb utak felé, ahol nem akartam az újat kínozni), amin viszont már nincs SPD, és nem is állt szándékomban átrakni, hisz – gondoltam – régebben is tudtam anélkül tekerni. FAIL. Rossz döntés volt. Eleve elég erős szél fújt, az Újpesti vasúti hídon a süvítő szembeszélben egyszerűen szenvedés volt áttekerni, de azért elmentem a Megyeri hídig, aztán haza. Kerek 20 km volt (ez kérem szépen a röhej kategória), de nem volt meg az élvezeti faktor. És főleg az SPD hiányzott, mert amint kiálltam a nyeregből, és a megszokott módon akartam tekerni, állandóan leléptem a pedálról, hiszen szokásomhoz híven húzni akartam a lábammal… Gáz… Soha többet SPD nélkül.