Tag Archives: spd

Rántotta

20100213rantotta

Isteni rántottát csináltam vacsorára :) 3 tojás, 10 deka szalonna, egy teljes fej vöröshagyma, egy hatalmas kaliforniai paprika, kevéske reszelt fokhagyma, só és egy adag reszeltsajt. Magos barnakenyérrel, tormával és ketchuppal fogyasztottam (plusz 100%-os narancslé). Még a végén tényleg fogok néha főzni is…

Pénteken egyébként végre felszereltem a pedálokat a bringára (nagyon pöpec), aztán este egész jól ment a falmászás, végre már egy 5b nehézségű utat is meg tudtam csinálni (esés meg hasonlók nélkül, két 5a-val való bemelegítés után). Szombaton hajnalban meg akartam nézni a téli (mi más is lehetne ilyen időben…) olimpia megnyitóját, de ez kimerült abban, hogy benyomtam a TV-t a MacBook-on, és aludtam, szóval félóránként láttam vagy 5 percet… Öreg vagyok én már ahhoz, hogy reggel háromkor nekiálljak egy három órás közvetítésnek. A lényeget azért a délelőtti ismétlésben átfutottam. Aztán igazából kissé össze-visszára sikerült a nap, mert ebéd után elmentem szerezni pár (6) hosszabb (10 mm-es) csavart, mert a Shimano csavarok rövidnek bizonyultak a Sidi cipőhöz (a klipsz rögzítéséhez). Nos, ezt ingyen megkaptam a szokásos boltomban, majd eltekertem az egyetemre, hogy felszereljem a klipszeket (még mindig ott van a bringa és az új cipők is), de ott jöttem rá, hogy nem a futártáska van nálam, amiben az imbuszkulcs készletemet hordom… Szóval tekerhettem haza, majd vissza, aztán kiderült, hogy mégis elég hosszúak az eredeti csavarok, így végül azokat használtam. De most már ez is megvan, és tényleg csak a jó (jobb) idő hiányzik ahhoz, hogy végre az új bringával tekerhessek. (Na jó, az iroda előtti folyosón már kipróbáltam :D). Ezután tehát másodszor is hazatekertem (táskámban a cipősdobozzal, amit megtömtem a bicikli papírjaival, alkatrészdobozokkal, lényegében mindennel, ami a bringához a helyszínen már nem kell – csak hogy rendet tegyek végre az irodában az asztalomon), majd még elgurultam vásárolni (pl. a rántottához paprikát, meg pár apróságot). Egyébként meg elegem van a hidegből. A tél most már monnyon le!

2009.10.12. – 10.17.

Hétfőn a KBC-ben (a bank, aminek van angol nyelvű honlapja is – ez elég fontos szempont) kezdtem a napot, ahol közölték, hogy addig tényleg nem nyithatok bankszámlát, amíg nem voltam a City Hall-ban legalább elindítani a belga lakcímem regisztrálását… Minden mindennel összefügg, és ha egy helyen lazsálnak a hivatalnokok, semmi sem mozdul előre… De én ezen már nem lepődöm meg, és nem is érdekel. Szép napos reggel volt, szóval legalább élvezhettem, hogy egy kilométerrel hosszabb úton megyek munkába. Napközben csak úgy öntöttem magamból a kódot. Este megtartottuk az esedékes havi osztálytalálkozónkat (ami szeptemberben Ilse-nél volt Brüsszelben); egy kellemes de drága étteremben voltunk, viszont “cserébe” igen jót ettünk és ittunk, főleg hogy Nadia természetesen most sem bírt az adagjával és nekem “kellett” megennem a maradékot ;) Tényleg nagyon finom volt minden, de azért néha még sokkoló, hogy lazán elköltöm egy vacsorára azt, amit otthon egy hét alatt költenék kajára (értsd, aperitif címén legurítok egy Martinit – meglepően jó volt -, ami már többe került mint otthon egy ebéd ott ahol Flórával ettünk párszor a nyáron)… Persze itt más a fizetés, meg ilyenek, de akkor is. Majd leszokom róla, hogy néha átváltok dolgokat forintra… Az étterem után még beültünk egy sörözőbe is, ahol újabb “trófeával” bővült az ízgyűjteményem (Hapkin).
Kedden programozás közben fél füllel és szemmel követtem az U20-as válogatott elődöntőjét, este pedig a lelkiismeretem rákényszerített, hogy éjfél körül elmenjek tekerni egy gyors kört. Történt ugyanis, hogy már tíz óra magasságában (mégha ilyen nincs is a magyarban, nem érdekel) azon voltam, hogy lefekszem aludni, de aztán inkább megnéztem a 10. részt A végtelen szerelmeseiből… Ezután tizenegy körül kicsit ledőltem szunyokálni, majd fél tizenkettőkor felébredtem, mert éhes voltam. Ekkor követtem el a hibát, ugyanis a hűtő felé menet megláttam egy 70g-os rúd csokoládét (Galler Manon), aminek nem tudtam ellenállni. Viszont aznap már ettem csokit, nem is keveset, ezért úgy éreztem, muszáj mozognom valamit, szóval felöltöztem (kint kb. 5°C), és durvultam egy 15 km-t a város körül :) Így már nyugodt lelkiismerettel mehettem el aludni… Szerdán meggyűlt a bajom a programozással, volt hogy egy órát szenvedtem egy sorral (de az egy kritikus sor volt), de a nap végére mindent megoldottam. Yesss! Este sültkrumplizni voltunk – ez itt tök normális, hisz a sültkrumpli nemzeti étel és tele vannak a városok kisebb-nagyobb sültkrumplizókkal. Ezután még tekertem egy kört a városban, csak hogy nehogy elhatalmasodjon rajtam a sok sültkrumpli (ami egyébként isteni).
Miután már napokkal korábban látszott, hogy csütörtökre virradó reggel fagyni fog és emellett derült lesz az égbolt, úgy terveztem, hogy elmegyek a kastélyhoz fotózni, mivel a zúzmarás fű, az őszi színek, a kék ég és a kastély együtt igazán nyerő fotótéma. Szerda estére kikristályosodott bennem a gondolat, hogy nem csak egy egyszerű fotót kéne csinálni, hanem egy ún. time-lapse videót. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 10 másodpercenként csinálok egy fotót, majd az elkészült képeket – mint filmkockákat – egymás után fűzöm és az így felépített mozgóképet mondjuk 24 kép per másodperces sebességgel levetítem. Így elméletileg két óra alatt 720 fotó készül, és az elkészült film 30 másodperc hosszú lesz. Azaz 30 másodperc alatt látjuk két óra történéseit. Nagyon látványos technika… Mivel a napfelkelte utáni fényekre és a zúzmara eltűnésére voltam igazán kíváncsi, nagyon korán kellett kelnem, de sikerült, így időben felállítottam a kastélykertben a technikát. Háromnegyed nyolctól háromnegyed tízig álltam ott a fagyban, szerencsére a nadrág alá húzott aláöltöző réteg (síelésnél szoktam felvenni, vagy pl. múlt decemberben, amikor -7°C-ban túráztunk a Zemplénben…) és a polárpulcsi plusz télikabát kombináció melegen tartott. A keleti horizonton levő (előre nem bekalkulált és nem is prediktált) felhők persze majdnem keresztbe tettek nekem, mert napkelte után egy ideig blokkolták a Napot, de végül minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az elkészült képeken szépen látszik, ahogy a napsütötte területekről folyamatosan eltűnik a zúzmara, stb. A mozi ráadásul a nyersanyagnak köszönhetően 720p HD minőségű lesz (értsd, ezerszer jobb mint a biciklizős videók), még októberben igyekszem összerakni. Szuper lesz. Mivel a fotózás kicsit tovább tartott a tervezettnél, laptop helyett fotós cuccal érkeztem az intézetbe, így már mindenki tudja, hogy fotózom is – szóval a fiatalabb kutatók délelőttje a Flickr profilom böngészésével telt :D Volt megbeszélésem a témavezetőmmel (pontosabban a co-supervisor-ommal), aki maximálisan elégedett volt a munkámmal, szóval ez a nap igazán jól alakut. Este voltam gyeplabdázni, ami összehasonlíthatatlanul jobban ment mint két hete, élveztem is – nem is kicsit.
Pénteken munka után – de még az intézetben – megnéztem (és 180 as pulzussal izgultam végig az utolsó 10 percet és az első pár büntetőt), ahogy a magyar U20-as labdarúgó válogatott megnyeri a bronzérmet a világbajnokságon, nagyon büszke voltam, és örültem hogy magyar vagyok. Az on-line rendszerben már jó dátummal szerepel a szerződésem és már a fotómat is látom az egyetem dolgozói között ;) Este megnéztem a legutolsó James Bond filmet – nem volt rossz. A szombat egyértelműen a Super Shopping Saturday néven vonult be a történelembe, ugyanis megvettem a fél várost. Pedig amikor először sétáltam végig a főutcán, még nem igazán volt kedvem a pénzköltéshez. Sőt. De aztán csak meggyőztem magam, hogy vagy megveszem azt a már korábban kinézett Shimano SH-MT90-es bakancsot (lényegében egy standard Vibram talpas Gore-Tex anyagú bakancs, csak SPD-vel), vagy lassan reggelente tényleg le fog fagyni a lábam. Az esős időről nem is beszélve. Szóval megvettem, drága volt (nagyon), de szuper. Szemeztem bringás ruhákkal is (mert 15°C alatt nem igazán tudok mit felvenni), de itt még nem akartam többet költeni. Aztán egy másik boltban mégis megvettem (mert jó ár/érték aránya volt és arra gondoltam, hogy ha novembertől áprilisig nem tekerek, akkor kerekre fogok hízni a sok csokitól) egy Northwave kantáros hosszúnadrágot és a hozzá illő hosszúujjú felsőt, mindkettő NW 4Pro anyagból (szélálló, vízálló, lélegző, szóval tök High-Tech) készült, és teljesen fekete. Úgy nézek ki benne, mint egy igazi bringás :) Életemben először van bélelt bringás nadrágom… Lényeg ami lényeg, nagyon profi a cucc, de az ára sem két cent volt… Remélem be fog válni. Ha egy évet kibír, akkor már megérte az árát. No meg végre vettem a Leonidas boltban (pontosabban az egyikben a sok közül) fél kiló pralinét ;) Sajnos a fele már elfogyott :( Na ezért kell a bringás cucc… Este megint voltam time-lapse filmhez alapanyagot fotózni, megint majdnem két órát, de most a könyvtárnál. A fotók nagyon jók lettek, már alig várom hogy meglegyen a mozgókép is. Elhatároztam, hogy majd készítek egy hosszabb filmet is ezekből a rövidebbekből öszevágva, de ahhoz legalább 30 különböző helyszenen kell fotóznom. Ötleteim már vannak, csak idő és időjárás kérdése az egész… De nagyon jó lesz.

Hétfőn a KBC-ben (a bank, aminek van angol nyelvű honlapja is – ez elég fontos szempont) kezdtem a napot, ahol közölték, hogy addig tényleg nem nyithatok bankszámlát, amíg nem voltam a City Hall-ban legalább elindítani a belga lakcímem regisztrálását… Minden mindennel összefügg, és ha egy helyen lazsálnak a hivatalnokok, semmi sem mozdul előre… De én ezen már nem lepődöm meg, és nem is érdekel. Szép napos reggel volt, szóval legalább élvezhettem, hogy egy kilométerrel hosszabb úton megyek munkába. Napközben csak úgy öntöttem magamból a kódot. Este megtartottuk az esedékes havi osztálytalálkozónkat (ami szeptemberben Ilse-nél volt Brüsszelben); egy kellemes de drága étteremben voltunk, viszont “cserébe” igen jót ettünk és ittunk, főleg hogy Nadia természetesen most sem bírt az adagjával és nekem “kellett” megennem a maradékot ;) Tényleg nagyon finom volt minden, de azért néha még sokkoló, hogy lazán elköltöm egy vacsorára azt, amit otthon egy hét alatt költenék kajára (értsd, aperitif címén legurítok egy Martinit – meglepően jó volt -, ami már többe kerül mint otthon egy ebéd ott ahol Flórával ettünk párszor a nyáron)… Persze itt más a fizetés, meg ilyenek, de akkor is. Majd leszokom róla, hogy néha még átváltok dolgokat forintra… Az étterem után még beültünk egy sörözőbe is, ahol újabb “trófeával” bővült az ízgyűjteményem (Hapkin).

Kedden programozás közben fél füllel és szemmel követtem az U20-as válogatott elődöntőjét (úgy – mármint olyan jól – magyar csapatot játszani, ahogy ők a második félidőben játszottak, én még nem láttam…), este pedig a lelkiismeretem rákényszerített, hogy éjfél körül elmenjek tekerni egy gyors kört. Történt ugyanis, hogy már tíz óra magasságában (mégha ilyen nincs is a magyarban, nem érdekel) azon voltam, hogy lefekszem aludni, de aztán inkább megnéztem a 10. részt A végtelen szerelmeseiből… Ezután tizenegy körül kicsit ledőltem szunyokálni, majd fél tizenkettőkor felébredtem, mert éhes voltam. Ekkor követtem el a hibát, ugyanis a hűtő felé menet megláttam egy 70g-os rúd csokoládét (Galler Manon), aminek nem tudtam ellenállni. Viszont aznap már ettem csokit, nem is keveset, ezért úgy éreztem, muszáj mozognom valamit, szóval felöltöztem (kint kb. 5°C), és durvultam egy 15 km-t a város körül :) Így már nyugodt lelkiismerettel mehettem el aludni… Szerdán meggyűlt a bajom a programozással, volt hogy egy órát szenvedtem egy sorral (de az egy kritikus sor volt), de a nap végére mindent megoldottam. Yesss! Este sültkrumplizni voltunk – ez itt tök normális, hisz a sültkrumpli nemzeti étel és tele vannak a városok kisebb-nagyobb sültkrumplizókkal. Ezután még tekertem egy kört a városban, csak hogy nehogy elhatalmasodjon rajtam a sok sültkrumpli (ami egyébként isteni).

Miután már napokkal korábban látszott, hogy csütörtökre virradó reggel fagyni fog és emellett derült lesz az égbolt, úgy terveztem, hogy elmegyek a kastélyhoz fotózni, mivel a zúzmarás fű, az őszi színek, a kék ég és a kastély együtt igazán nyerő fotótéma. Szerda estére kikristályosodott bennem a gondolat, hogy nem csak egy egyszerű fotót kéne csinálni, hanem egy ún. time-lapse videót. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 10 másodpercenként csinálok egy fotót, majd az elkészült képeket – mint filmkockákat – egymás után fűzöm és az így felépített mozgóképet mondjuk 24 kép per másodperces sebességgel levetítem. Így elméletileg két óra alatt 720 fotó készül, és az elkészült film 30 másodperc hosszú lesz. Azaz 30 másodperc alatt látjuk két óra történéseit. Nagyon látványos… Mivel a napfelkelte utáni fényekre és a zúzmara eltűnésére voltam igazán kíváncsi, nagyon korán kellett kelnem, de sikerült, így időben felállítottam a kastélykertben a technikát. Háromnegyed nyolctól háromnegyed tízig álltam ott a fagyban, szerencsére a nadrág alá húzott aláöltöző réteg (síelésnél szoktam felvenni, vagy pl. múlt decemberben, amikor -7°C-ban túráztunk a Zemplénben…) és a polárpulcsi plusz télikabát kombináció melegen tartott. A keleti horizonton levő (előre nem bekalkulált és nem is prediktált) felhők persze majdnem keresztbe tettek nekem, mert napkelte után egy ideig blokkolták a Napot, de végül minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az elkészült képeken (ajánlom ezt megnézni) szépen látszik, ahogy a napsütötte területekről folyamatosan eltűnik a zúzmara, stb. A mozi ráadásul a nyersanyagnak köszönhetően 720p HD minőségű lesz (értsd, ezerszer jobb mint a biciklizős videók – példának itt egy kicsit kevesebb mint 50%-os méretű képkocka), még októberben igyekszem összerakni.

20091015timelapseframe

Szuper lesz. Mivel a fotózás kicsit tovább tartott a tervezettnél, laptop helyett fotós cuccal érkeztem az intézetbe, így már mindenki tudja, hogy fotózom is – szóval a fiatalabb kutatók délelőttje a Flickr profilom böngészésével telt :D Volt megbeszélésem a témavezetőmmel (pontosabban a co-supervisor-ommal), aki maximálisan elégedett volt a munkámmal, szóval ez a nap igazán jól alakut. Este voltam gyeplabdázni, ami összehasonlíthatatlanul jobban ment mint két hete, élveztem is – nem is kicsit.

Pénteken munka után – de még az intézetben – megnéztem (és 180 as pulzussal izgultam végig az utolsó 10 percet és az első pár büntetőt), ahogy a magyar U20-as labdarúgó válogatott megnyeri a bronzérmet a világbajnokságon, nagyon büszke voltam, és örültem hogy magyar vagyok. Az on-line rendszerben már jó dátummal szerepel a szerződésem és már a fotómat is látom az egyetem dolgozói között ;) Este megnéztem a legutolsó James Bond filmet – nem volt rossz. A szombat egyértelműen a Super Shopping Saturday néven vonult be a történelembe, ugyanis megvettem a fél várost. Pedig amikor először sétáltam végig a főutcán, még nem igazán volt kedvem a pénzköltéshez. Sőt. De aztán csak meggyőztem magam, hogy vagy megveszem azt a már korábban kinézett Shimano SH-MT90-es bakancsot (lényegében egy standard Vibram talpas Gore-Tex anyagú bakancs, csak SPD-vel), vagy lassan reggelente tényleg le fog fagyni a lábam. Az esős időről nem is beszélve. Szóval megvettem, drága volt (nagyon), de szuper (már teszteltem 4°C-ban, és tökéletes). Szemeztem bringás ruhákkal is (mert 15°C alatt nem igazán tudok mit felvenni), de itt még nem akartam többet költeni. Aztán egy másik boltban mégis megvettem (mert jó ár/érték aránya volt és arra gondoltam, hogy ha novembertől áprilisig nem tekerek, akkor kerekre fogok hízni a sok csokitól) egy Northwave kantáros hosszúnadrágot és a hozzá illő hosszúujjú felsőt, mindkettő NW 4Pro anyagból (szélálló, vízálló, lélegző, szóval tök High-Tech) készült, és teljesen fekete. Úgy nézek ki benne, mint egy igazi bringás :) Életemben először van bélelt bringás nadrágom… Lényeg ami lényeg, nagyon profi a cucc, de az ára sem két cent volt… Remélem be fog válni. Ha egy évet kibír, akkor már megérte az árát. No meg végre vettem a Leonidas boltban (pontosabban az egyikben a sok közül) fél kiló pralinét ;) Sajnos a fele már elfogyott :( Na ezért kell a bringás cucc… Este megint voltam time-lapse filmhez alapanyagot fotózni, megint majdnem két órát, de most a könyvtárnál. A fotók nagyon jók lettek (minta alant), már alig várom hogy meglegyen a mozgókép is. Elhatároztam, hogy majd készítek egy hosszabb filmet is ezekből a rövidebbekből öszevágva, de ahhoz legalább 30 különböző helyszenen kell fotóznom. Ötleteim már vannak, csak idő és időjárás kérdése az egész… De nagyon jó lesz.

20091017timelapseframe

Bringával a Megyeri hídon

A délutáni SPD-mentes szenvedés után megnéztem a Tour de France közvetítést az Eurosport-on, majd mivel egy kicsit alábbhagyott a szél, úgy döntöttem itt az idő, vissza kell vágni, nem punnyadhatok egész vasárnap! (Ráadásul délután kicsit hosszabb távra készültem műzliszelettel és izotóniás itallal, szóval nem akartam, hogy kárba menjen az összes előkészület…) Most már az új bringával és SPD cipőben indultam neki, így érezhetően könnyedebben és nagyobb élvezettel faltam a kilométereket. Végül 35 km lett, mert elkezdtem kicsit fázni, ahogy a Nap közeledett a horizonthoz – pedig egészen megjött a kedvem, és erőt is többet éreztem magamban, mint ebéd után… Viszont a szép idő hatására megjött a kedvem a videózáshoz, így felvettem a Megyeri hídon való áttekerés 4 teljes percét (kamera nélkül azért gyorsabban megy) – lásd lenn (az érdekesebb rész 2:22-től látható). Készült pár fotó is, például ezek: 1, 2, 3, 4 (a többi pedig szokás szerint ott van a Flickr-en).

SPD nélkül mit érek én?

Semmit. Gyenge vagyok és elvérzem. Az eltelt fél évben sacc/kb. (ejtsd: sacc per kábé) 2000 km-t tekertem már kizárólag SPD-vel, húzva és vonva azt a pedált a taposás mellett, és nagyon megszoktam. Amikor becsatolok, a testem részévé válik a bringa, a hajtókar a lábam meghosszabbítása lesz, és nem állíthat meg minket semmi…

Ma viszont úgy döntöttem tekerek egyet a “régi” Meridával (rosszabb utak felé, ahol nem akartam az újat kínozni), amin viszont már nincs SPD, és nem is állt szándékomban átrakni, hisz – gondoltam – régebben is tudtam anélkül tekerni. FAIL. Rossz döntés volt. Eleve elég erős szél fújt, az Újpesti vasúti hídon a süvítő szembeszélben egyszerűen szenvedés volt áttekerni, de azért elmentem a Megyeri hídig, aztán haza. Kerek 20 km volt (ez kérem szépen a röhej kategória), de nem volt meg az élvezeti faktor. És főleg az SPD hiányzott, mert amint kiálltam a nyeregből, és a megszokott módon akartam tekerni, állandóan leléptem a pedálról, hiszen szokásomhoz híven húzni akartam a lábammal… Gáz… Soha többet SPD nélkül.

Bicós cuccok (jupíííí!)

Bevásároltam. Ha nő lennék, tuti imádnám a cipőket meg a táskákat, és minden héten vennék kettőt mindegyikből ;) De férfi vagyok, így más módon kell kitörnöm a szürke embertömegből. Erre egy módszer a biciklizés (nem mintha azt nők nem művelhetnék/művelnék, de dramaturgiailag erre a fordulatra volt szükségem). Sajnos (vagy nem, erről nem egybehangzóak a vélemények) ilyen vagyok, ha valamit elkezdek csinálni, az magával ránt a mélybe. Először csak új, defektvédelemmel ellátott szuper gumik, majd erősebb lámpák, strapabíróbb pedál (mert az alapfelszereltséget egy járdaszegély kicsit összehajtogatta), futártáska… Nincs megállás.

Legújabb szerzeményeim pedig először is két biciklis sapka (kicsit retró, bicós szubkultúrában mindenképp divatos), ebből az egyik egy világbajnoki csíkkal ellátott fekete Pace Sportswear sapi (made in USA, nagyon minőségi cucc – már megvan vagy egy fél hónapja) ami főleg 5°C és 15°C között nagyon praktikus a sisak alatt, a másik meg egy egyedi, teljesen kézzel/varrógéppel (by Serin) készített natúr/barna fejfedő, amit főleg kerékpáros társadalmi eseményekre tennék a sisak helyére.

És akkor még csak most jön a java! Szombaton megvettem legújabb pedálszettemet, egy pár Shimano PD-M540-es SPD pedált. Az SPD talán a sílécek kötéséhez hasonlítható rendszer, a cipő alján egy “stopli” van, amit be lehet csatolni a pedálba, így a biciklis azt már nem csak lenyomni, de felhúzni is tudja – tehát tekerés közben egyszerre nem egy, hanem két lábbal lehet erőt kifejteni, ami jelentősen növeli a hatékonyságot (és eddig kihasználatlan izomcsoportokat is megmozgat). A cipőt hétfőn szereztem be, végül egy Shimano SH-M075-re esett a választásom (szerencsére ez kényelmesebb volt mint a drágábbak, leszámítva egy Sidi-t, de az konkrétan majdnem annyiba került, mint a biciklim…). Egész más így a tekerés, olyan mintha a bicikli a testem része lenne, a cipő nem csúszkál a pedálon, sokkal jobban érzem a gépet magam alatt. Attól meg nem kell félni, hogy az ember nem tud “kioldani a kötésből” (kilépni a pedálból), mert ehhez csak a láb sarkát kell kicsit kifelé lendíteni, és kész. Nagyon gyorsan meg lehet szokni. Sokkal egyszerűbb és természetesebb, mint amire leírások és elbeszélések alapján számítottam, viszont legalább olyan jó érzés :) (Egyetlen icipici hátránya, hogy az ilyen cipőkben nem igazán lehet túl sokat járkálni.)

Most ezzel a cipővel, a feltűrt nadrágszárral, a sapkákkal és a futártáskával nagyon kezdek optikai futárrá válni (ami azt jelenti, hogy úgy néz ki, mint egy biciklisfutár, de nem az). De a bicikli nyújtotta szabadság az nagyon szuper érzés :)

Ma pedig már meg is jártam vele az egyetemet és a kutatóintézetet fenn a hegyen (37,27 km). Az ELTE-re menet nem a szokásos úton mentem, mivel a budai oldalon a bringagyász (az ahol a Parlamentet fotózó turistákra vezették rá a “bicikliutat”) fel van túrva, így végigmentem a pesti oldalon az Országházig (40 km/h-val süvítettem a kellemes hátszélnek köszönhetően, pedig lobogott rajtam a széldzseki, meg a hátamon is meg volt pakolva a Bagaboo rendesen, még a laptop is benne lapult…), onnan bringasáv az Alkotmány utcában, majd bicikliút a Bajcsy-n, a Deák tértől (már rendes úton) a Károly- majd Múzeum-körút (előbbin vajon az üres buszsávot használtam-e, vagy szívtam a bűzt az autók között?), Üllői út (200 méter), Erkel utca, Ráday utca, majd át a Petőfi hídon és meg is érkeztem! Egész jó alternatív útvonalat találtam, az egyetlen szűk keresztmetszet az a száz méter, ami a Károly-körúton a buszsáv vége és az Astoria között van, mert ott bizony dugó van. Egyébként tök jó volt a napsütésben menni, összehasonlíthatatlanul jobb kedvvel lehet így megérkezni, mint BKV-val. Az intézetben meg amikor végeztem a dolgommal, kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy szakad a havaseső. Na mondom ez FUCK, de nem estem pánikba, gyorsan megnéztem a meteorológiai radart, és megnyugodva konstatáltam, hogy ez csak egy gyorsan múló zápor, de jönnek utána még szépen sorban többen, így ha szárazon akarok hazaérni, akkor amint ennek vége, indulnom kell, hogy még a következő előtt megérkezzek. Ez pontosan így is történt, és még arra is volt időm, hogy az Árpád hídról fotózzak pár képet.

Ja, ha már fotó, még nem is írtam, de a flickr-en csináltam egy Mindennapok című mappát, ahova a csak úgy napközben lőtt fotókat teszem fel. Ha nem is minden nap (bár sokszor van ilyen is), de minimum hetente van ott valami új, szóval érdemes nézegetni.

És hogy nincs megállás? Nincs. Most ugyan nem kell semmi, de középtávra be van tervezve egy pár keskenyebb (28-622) gumi, keskenyebb kormány, és főleg ha megkapom a belga PhD-t, akkor egy pálcás sárvédő (mert ott arra szükség van). Meg egy versenybringa meg egy egysebességes városbajárkálos nemsajnálós bicó ;D Utólsó kettőt nem kell komolyan venni… De biztos előbb lesznek, mint hogy autót vegyek.