Tag Archives: szerelés

Rántotta

20100213rantotta

Isteni rántottát csináltam vacsorára :) 3 tojás, 10 deka szalonna, egy teljes fej vöröshagyma, egy hatalmas kaliforniai paprika, kevéske reszelt fokhagyma, só és egy adag reszeltsajt. Magos barnakenyérrel, tormával és ketchuppal fogyasztottam (plusz 100%-os narancslé). Még a végén tényleg fogok néha főzni is…

Pénteken egyébként végre felszereltem a pedálokat a bringára (nagyon pöpec), aztán este egész jól ment a falmászás, végre már egy 5b nehézségű utat is meg tudtam csinálni (esés meg hasonlók nélkül, két 5a-val való bemelegítés után). Szombaton hajnalban meg akartam nézni a téli (mi más is lehetne ilyen időben…) olimpia megnyitóját, de ez kimerült abban, hogy benyomtam a TV-t a MacBook-on, és aludtam, szóval félóránként láttam vagy 5 percet… Öreg vagyok én már ahhoz, hogy reggel háromkor nekiálljak egy három órás közvetítésnek. A lényeget azért a délelőtti ismétlésben átfutottam. Aztán igazából kissé össze-visszára sikerült a nap, mert ebéd után elmentem szerezni pár (6) hosszabb (10 mm-es) csavart, mert a Shimano csavarok rövidnek bizonyultak a Sidi cipőhöz (a klipsz rögzítéséhez). Nos, ezt ingyen megkaptam a szokásos boltomban, majd eltekertem az egyetemre, hogy felszereljem a klipszeket (még mindig ott van a bringa és az új cipők is), de ott jöttem rá, hogy nem a futártáska van nálam, amiben az imbuszkulcs készletemet hordom… Szóval tekerhettem haza, majd vissza, aztán kiderült, hogy mégis elég hosszúak az eredeti csavarok, így végül azokat használtam. De most már ez is megvan, és tényleg csak a jó (jobb) idő hiányzik ahhoz, hogy végre az új bringával tekerhessek. (Na jó, az iroda előtti folyosón már kipróbáltam :D). Ezután tehát másodszor is hazatekertem (táskámban a cipősdobozzal, amit megtömtem a bicikli papírjaival, alkatrészdobozokkal, lényegében mindennel, ami a bringához a helyszínen már nem kell – csak hogy rendet tegyek végre az irodában az asztalomon), majd még elgurultam vásárolni (pl. a rántottához paprikát, meg pár apróságot). Egyébként meg elegem van a hidegből. A tél most már monnyon le!

Na gyorsan a hétről valamit

Hétfőn végre úgy ültem végig egy vizsgát, hogy nekem nem kellett a tesztsor fölé görnyedni :) Ugyanis felügyelő voltam az elsőévesek Csillagszerkezet és csillagfejlődés c. tárgyának írásbeli számonkérésén. Nem volt más dolgom, mint laptoppal ülni a teremben az utolsó sorban, és néha ellenőrizni, hogy nem történik-e semmi illegális. Nem történt. Közben felvettem a kapcsolatot a Bikemag kerékpáros magazin szerkesztőivel, és ha minden jól megy, akkor a közreműködésükkel akkreditált fotós leszek az idei francia kerékpáros körversenyen – a Tour de France-on! Azért az menő ;) Az viszont tuti, hogy az első négy napon ott leszek a mezőny mellett, ezt már régebben elhatároztam. Hisz nem minden évben van Tour de France Belgiumban…

20100117toudefrancemap.jpg

A hét további részében dolgoztam. Keményen. Sajnos több mint két napomba került megoldani egy problémát, amiről azt hittem, hogy egy óra alatt meglesz… Ráadásul nem is jelent szignifikáns változást, viszont egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne legyen matematikailag maximálisan korrekt, amit csinálok… Ilyen vagyok… És még további teszteket kell csinálnom, hogy ellenőrizzem hogy most tényleg minden jó-e. Kedden Steven-nel pizzát vacsoráztunk, és én extra nagyot kértem, ami alig fért el az asztalon (olyan 40-45 cm körül lehetett az átmérője), viszont isteni finom volt és benyomtam az egészet :D Ez volt életem eddigi legnagyobb egyedül elpusztított pizzája. A pénteki dolgokról már az előző posztban írtam, szóval ugorjunk a hétvégére.

A hétvége sokkal jobb volt mint a múltkori. Szombat reggel elmentem tekerni egyet, ugyan alig volt 1°C és az utak is vizesek voltak, de már nem bírtam tovább a seggemen ülni. Kinéztem egy jó kis kört a szokásos útvonaltervezőn, aztán uccu neki. Leuven-en kívül még egész sok hó volt a szántókon, ami persze olvadt, így a hólé szépen folydogált keresztbe az úton kilométereken keresztül… Szóval elég hamar még mocskosabb lett a bringám, mint volt. A sebességgel szerencsére így sem volt gond – megnyugodtam, hogy még tudok gyorsan is tekerni. A gondok ott kezdődtek, hogy Winksele-ben elnéztem egy csomópontot, és bár a fotografikus memóriámban tárolt térképemlék miatt kissé gyanús volt, hogy már rég el kellett volna mennem balra, azért csak mentem előre – annyira jó bringaút vezetett arra is… Aztán győzött a sejtés, és visszafordultam az utolsó biztos pont felé, majd egy bukkanónál szépen leesett a láncom… Már indulás előtt tudtam, hogy túl laza (idővel ugyanis nyúlik a lánc), és majd miután felrakom az új fékeket, kicsit hátrébb kell húznom a hátsó kereket (egysebességes – pályavázas – bringáknál ez a módszer), de azt nem gondoltam, hogy le fog ugrani. Persze frissen volt olajozva, szóval öröm volt visszarakni, még jó hogy volt nálam egy halom zsepi, így én nem lettem fülig olyan. Szóval úgy döntöttem, inkább visszatekerek Leuven-be, mert már indulás előtt láttam a radaron, hogy jön az eső, és nem akartam elázni. Így csak 30 km lett az aznapi adag, de hogy feltegye az i-re a pontot, a lánc kétszáz méterre a lakásomtól mégegyszer leugrott… Oh yes. Viszont legalább olyan korán hazaértem, hogy még elmehettem a menzára enni, így megspóroltam egy főzést. Aztán délután elmentem két pár új fékpofát venni, mert ebben a sós, latyakos időben két hónap alatt tövig elkoptak a fékjeim. De tényleg tövig, a hátsó konkrétan már nem fogott… Kissé durván néztek ki, amikor leszereltem őket. De ebben már rutinom van :) Vicces jelenet volt, amikor a hátsó fékpofák síkját állítghattam, amihez persze két kéz kell, viszont a legjobb eredmény érdekében közben be kell húzni a fékkart, ami ugye nincs túl közel a hátsó fékekhez – szóval feküdtem a bicikli alatt, és lábbal fékeztem :D Egy fotót megért volna. Persze közben rájöttem, hogy a lánc már túlnyúlt a biztonságos határon, szóval abból is újat kell vennem, különben megeszi a fogakat a fogaskerekeken, az pedig már drágább móka lenne. Közben elkezdett esni az eső, ami eléggé elvette a kedvem attól, hogy elmenjek a DVD-kölcsönzőbe, így inkább nekiálltam a bicikli takarításának. Nos, a teljes “móka” két és fél órát vett igénybe, de olyan szinten tiszta lett a gép, hogy az már nem is igaz. De a mocsok, ami lejött, az valami förtelmes volt. Olajos, sós, fekete szutyok. De lemostam mindent, váztól kezdve a sárvédőkön át a küllőkön és a küllők között benyúlva a kerékagyon keresztül egészen a gumik oldaláig (szóval most újra látszik a reflexcsík). Olyan szép lett, hogy sajnálnám újra szutyokba vinni, de hát ez a bringa a mindennapos közlekedésre van, szóval ha ne adj isten megint leesik a hó, akkor ez elkerülhetetlen lesz… Bár én most már talán jobban örülnék a tavasznak és a száraz utaknak. (Bármennyire is szeretem a havat.)

Utóbbit ugyanis már több mint egy hónapja nem láttam, viszont a vasárnapi napos és szeles időnek köszönhetően végre kezdett eltűnni a víz az aszfaltról! Hihetetlen! Na de a lényeg, hogy végre megint volt floorball, ráadásul nem csak a helyi csapattal, hanem az új “profi” csapatommal is. Szóval délután 3-tól 5-ig Leuven-ben volt edzés (pontosabban végig játék), aztán este 9-től 11-ig Kraainem-ben (itt végre igazi, nagybetűs edzés). A hétvége csúcspontja pedig akkor jött el, amikor utóbbin már az öt az öt elleni játék alatt (ami 2-2 lett) egy szép csel után kilőttem a rövid felső sarkot, amit a skandináv edzőnk (ez floorballban olyan mintha fociban brazil edző lenne) egy “excellent play, Peter” beszólással díjazott! Tök jó volt. Most pedig alvás. Jóéjtzene itt.

Biciklivel Antwerpen-be (és vissza)

Szombat hajnalban rámjött a szerelhetnék. Már egy ideje szét akartam szedni a bicajon a hajtást hogy megnézzem mi a francért kattog a monoblokkom (gyönyörű, éles, fémes hangon…), és hajnali kettőkor kapott el a motivációs hullám, így nem volt más választás, mint hogy nekiestem. Az interneten levő videós szerelési útmutatókkal felszerelkezve percek alatt apró darabjaira szedtem a hajtást (hajtókarok le, monoblokk ki), majd konstatáltam, hogy a monoblokk környéke nem igazán volt megkenve zsírral. Sőt. Nos, gyorsan pótoltam ezt a hiányosságot, aztán mindent visszaszereltem a helyére, és láss csodát, a pedálfordulat máris hangtalanná vált (némi lánczajt leszámítva, de láncolajam még nincs). Nem rossz érzés, hogy lassan tényleg bármit meg tudok szerelni a biciklin.

Hét óra alvás után nem voltam teljesen biztos benne, hogy én most ezt akarom, és nem inkább pihenéssel kéne töltenem a szombatot, de valahogy sikerült rávennem magam, hogy ne a puhány utat válasszam. Így gyorsan megtöltöttem a hátizsákomat Isostar-os vízzel, bedobtam 6 (azaz hat) Isostar High Energy szeletet a táskámba és egy gyors reggeli után el is indultam.


View Larger Map

Fent látható a megtett útvonal, lehet nagyítani, műholdképre váltani, stb. Mechelen-ig már ismertem az utat, mégis ott sikerült először elkevernem, mivel csak a csatorna bal partjáról volt kitáblázva az elágazás, a jobbon nem… Plusz pár kilométer, mit tesz az, ha már eleve 130-ról szólt a terv…

Egyébként Belgium ezen részén (Flandria) szuper bicikliút(vonal)hálózat van (Fietsnetwerken Vlaanderen). Egyrészt hihetetlenül sűrű, és túlnyomó részt elég jó minőségű utakon vezet, másrészt a navigáció hihetetlenül profi. Számozott csomópontok vannak, így az embernek csak azt kell tudnia, hogy hányas csomópontokat kell érintenie az út során. Lényegében térkép és GPS helyett csak egy számsort kell felírni, és az alapján tökéletesen végig lehet követni egy útvonalat. (A csomópontokban mindig tábla mutatja, hogy az X meg Y számú csomópontokhoz merre kell továbbmenni – és hogy magát a csomópontot nehogy figyelmen kívül hagyjuk, előtte már pár tábla figyelmeztet, hogy nemsokára csomóponthoz érkezünk.) Itt lehet útvonalat tervezni. Én a számsort egy csokipapír hátuljára írtam fel :)

Persze előfordul, hogy nem veszünk észre egy csomópontot (Mechelen és Antwerpen között kb. félúton azért válik ketté az útvonalam, mert odafelé pontosan ez történt…), ilyenkor sincs nagy gáz, mert tényleg olyan sűrű az úthálózat, hogy igen alapfokú logikával (és navigációs érzékkel) vissza lehet találni a jó útra – visszafordulás nélkül is. Egyébként összesen háromszor álltam meg az út során: először Antwerpen-ben, majd visszafelé Mechelen-ben, végül pedig Mechelen és Leuven között félúton. Utóbbinál (115 km környékén) már éreztem, hogy fáradok… Végig nagyjából 28 és 30 km/h közötti tempóval tekertem, szintemelkedés pedig nem sok volt – egész nap 0 és 40 méteres magasság között haladtam. A táv végül 138 km lett, és megállásokkal együtt kicsit több mint 6 óra. Az Isostar szeletek nagyon beváltak (egyenként 662 kJ energia, és még finom is, plusz nem száraz, mint a normál műzliszeletek), de azért hazaérve elég fáradt voltam. Gyorsan megfürödtem, benyomtam egy liter levest, megnéztem pár részt a The Big Bang Theory c. sorozatból, majd már jóval éjfél előtt elaludtam. Aztán hajnali háromkor arra ébredtem, hogy még nem ágyaztam mag ;) Szóval jó kis szombat volt, nem henyéltem, annyi szent!

Murphy szabadnapot vett ki

Ma meglazult a kormányom (a stucni csavarjai engedtek szorításukból). Ami hihetetlen ebben a dologban, hogy mindez a második olyan napon történik, amikor már állandó jelleggel van a futárzsákomban egy svájcibicska szerű imbuszkulcs-készlet. Megálltam (pontosabban megálltunk, mert ma Kata és Józsi társaságát élveztem egy darabon hazafelé), és egy perc alatt megszereltem. A kivétel erősíti a szabályt (Murphy törvényét).

Egyébként meg ma megint olyan szél volt, hogy odafelé erőlködés nélkül repesztettem délnek majdnem negyvennel, hazafelé meg néha a huszonötöt alig tudtam kipörgetni a szembeszél miatt. De legalább 10°C volt és melegen sütött a Nap, így végre elég volt egy pulcsit felvennem. Viszont az valami katasztrófa, hogy ha egyedül tekerek, akkor nem tudom visszafogni magam, egyszerűen nem vagyok képes kényelmes tempóban haladni – valamiért ha nem koncentrálok oda, hogy lassan menjek, akkor ösztönösen olyan gyorsan megyek, ahogy tudok… Bezzeg hazafelé a többiekkel nem zavart hogy a magánakcióimhoz képest lassan megyünk… Nem értem miért van ez. Pedig ha lassabban mennék, váltópólót sem kéne vinnem. Ez Budapest és nem a Tour de France, bakker.