Category Archives: Uncategorized

50 km fáradtan az éjszakában

A péntek esti edzés és a szombati meccs után a vasárnapra virradó éjszaka még bevállaltunk Tomival egy közel 50 kilométeres teljesítménytúrát (a BEAC Maxi Éjszakai 50-es résztávját). Rekordmeleg éjjel volt, mi meg rekordálmosak voltunk, de azért legyűrtük. Mondjuk ennyire még nem szenvedtünk félszáz kilométeren. Mostanra írtam egy a szokásosnál érzelemdúsabb beszámolót, a linkre kattintva lehet olvasgatni és a kommentekhez írni, hogy mi nem vagyunk komplettek. Tudjuk. Többet nem csinálunk ilyet…

Holnap repülök Svédországba, blog az élményekről legkorábban vasárnap este várható.

Diamonds X3M Team – Paksi FK 8-4 (1-1,3-2,4-1)

A Férfi OB II első mérkőzésén hazai pályán (Kartal) 8-4-re vertük a Paksi FK csapatát. Ez volt az első tétmeccsem, és sikerült egyből az első gólomat is megszerezni, aminek mondanom sem kell, nagyon örülök (annak is, hogy szüleim és a tesóm is ott voltak). Az első két harmadban a második sorban játszottam (ebben a 40 percben három sorral álltunk fel), a gólon kívül volt még két közepesen jó lehetőségem is, fejlődni kell (nem kicsit, sokat), és akkor azokból is gól lesz pár hónap múlva :-) Az azért még pozitív, hogy nem volt jelentős hiba a játékomban. A harmadik harmadban a legrutinosabb játékosainkból alkotott két kicsit más felállásban pályára lépő sor bebiztosította a győzelmet, de a végén az utolsó gól után még én is kaptam egy kis játéklehetőséget. Összességében jó meccs volt, természetesen van még hova fejlődni (mind egyéni, mind csapatszinten). Ráadásul ha 4-1 után nincs az a pillanatnyi dekoncentráltság a csapatban, akkor nagyobb győzelem is lehetett volna… Szóval lélekben is kell edzeni, nem csak testben.

A fejlődés pedig nem lesz nehéz, mert tegnaptól már péntekenként is van edzésünk, méghozzá a felsőgödi sportcsarnokban. Ez azt jelenti, hogy a két szokásos edzés mellett most már hetente egyszer normális méretű pályán is tudunk gyakorolni! Hajrá Diamonds!

“A szlovák csoki”

Gimiben minden évben voltam sítáborban – általában Szlovákiában. Reggeltől estig síeltem megállás nélkül – egyszer még tanári felszólítás ellenére sem voltam hajlandó elhagyni a pályát fél órával a zárás előtt (mert hát micsoda pazarlás lenne az), egyszer pedig felgyalogoltam a városi pálya tetejére, majd a himnuszt (na nem a szlovákot) fütyülve a lehető legmélyebb árkokat vésve jöttem le a félhomályban, mert az északi kollégák ígéretükkel ellentétben nem voltak képesek kinyitni esti sízéshez (ennyit az üzleti érzékről)… Persze ehhez energiára volt szükség, és mivel a Duracell vega nyulaknak való, nekem maradt a csoki – mi más :-) És ha szlovák csoki, akkor a Milka-korszakom elmúltával csupán egy típus jöhetett számításba, mégpedig az

Orion Studentská Pečeť Biela

Mert számomra ez A (nagybetűs) szlovák csoki – persze nem feltétlenül a fehércsokis, mert van ét- meg tejcsokis változata is, de most ez került a kezeim közé. A csoki 200g-os kiszerelésben kapható (standard csomagolásban, lévén Nestlé érdekeltségről van szó), kívülről megkapó a középen látható aranyozott hatást keltő körgyűrű. A csokiban mazsola, földimogyoró és zselédarabok rejtőznek, pontosabban inkább tobzódnak, ugyanis itt is igaz az az állítás, mint a püspökkenyerem esetén – miszerint ”több benne a püspök, mint a kenyér” :-) Szóval nem sajnálták ki belőle a tölteléket (de azért nem is túl sok – pont jó), emiatt nem is olyan könnyű kockákra törni, ha az ember egyáltalán eljut odáig, hogy megossza másokkal is… Maga a fehércsoki nem feltétlenül a legfinomabb, amit valaha kóstoltam (ezért az alá), de ennak a táblának a varázsa a harmonikusan édes, mégsem túl gej ízben rejlik, melynek titka szerintem a zselében rejtőzik. Mi másban?! Ráadásul az ár/érték arány kimagasló, még ilyen erős szlovák korona mellett is. Az esztergomi panoráma mellett ezért is megéri átsétálni Párkányba.

Értékelés: 5 alá (jeles)
Ár: 19,95 SKK (0.66 €) / 100g

113,52 km tekerés egy délután alatt

Nem semmi volt ez a mai délután! Gyönyörű szép kirándulóidő volt, de egyedül most nem volt kedvem nekivágni a gyaloglásnak, így maradt az ezüstparipám (a kétkerekű) további bejáratása. Eredetileg úgy 60-70 kilométert akartam menni, de aztán csak nem akaródzott megállni egészen Zebegényig :-) Nagymaros végén már tényleg majdnem visszafordultam, de akkor pont megláttam előttem egy idősebb férfit úgy 33 km/órával tekerni, így jól be is álltam a szélárnyékába, és már csak azt vettem észre, hogy elsuhant mellettem a Zebegény tábla… Persze jól megkaptam a sorstól visszafelé, mert valahogy mindig csak az én szélárnyékomban utaztak, senkinek nem akaródzott egy idő után elém menni… Azért hazafelé úgy 66 kilométer körül már elkezdtem érezni a combomat, ami 80 körül elég zavaró lett, de itthonra már javult. Aztán amikor 113,52 km után leszálltam a nyeregből (amit viszont kicsit hátrébb kell állítnom), na az volt a szar. A kád melegvíz meg az Isostar az egy jó órára teljesen rendbetett, de most az alsó combom elég fájós, kb. mint a Kinizsi Százas után (azért kicsit talán jobb). Vicces lesz a holnapi edzés a beígért sprintekkel :-D De hát magamnak főztem, meg is eszem… Egyébként 23,1 km/órás átlagot tekertem amikor épp tekertem (4:53:30), és összesen e mellé kicsit kevesebb mint egy órát pihentem! Szerintem ez elég jó. Ja, és a történelmi hűség kedvéért jegyezném meg hogy most mentem először 100 km felett egyhuzamban!

És akkor egy kis technika. Odafelé csináltam egy tesztet, figyeltem, hogy Felsőgödön hány kilométernél kanyarodok le a töltésről, ugyanis ez a táv nekem már június elejéről megvan GPS-el mérve, és kíváncsi voltam, mekkora az eltérés a precízen beállított Cateye Velo 8-as bicikliórám és a GPS között. Nos, GPS-el a táv 23,22 km – szemben a biciklióra által mért 23,27 km-rel. Ez 0,2 %-os eltérés. Szerintem hibahatáron belül van :-) Egyébként volt nálam GPS is – a biztonság kedvéért -, visszafelé be is volt kapcsolva, de elfelejtettem 1 másodpercenkénti rögzítésre állítani (nem úgy mint június elején Gödre menet), így a rögzített track-ben a kanyarok kicsit le lettek vágva és ezáltal picit kisebb távot is mértem, de mivel a méréstechnikába hiba csúszott, ez nem is érdekes túlságosan… Na.

Szezonkezdet

Múlt csütörtökön elkezdődtek a floorball edzéseim. Ezen a héten két edzés (két és fél órásak – szerdán majd meghaltam a sok futástól, az utolsó öt percre még a bal vádlim is begörcsölt…) és két edzőmeccs a mérleg. Utóbbiak mind vereséggel végződtek, de egy hét felkészülés után ez nem meglepő, később sokkal jobbak leszünk. Én (legalábbis per pillanat) a második sorban játszom (itt is “sorok” vannak, mint a jégkorongban), azon belül pedig egész pontosan baloldali szélsőt. Ja, itt még azt sem írtam, hogy számos ok (de legfőképp csapatépítés) miatt idén nem az OB I-ben + az OB III-ban, hanem egységesen az OB II-ben (azaz a másodosztályban) indul a csapat. Így az első tétmeccsünk szeptember 6-án, szombaton lesz, mikor is a Paksi FK ellen játszunk hazai pályán, Kartalon.

A szerdai görcs után elkezdtem figyelni arra is, hogy mit és mennyit eszem, mert a Belgiumban kialakított étrendemet sajnos elhagytam (mondjuk abból hiányzott a reggeli, ejnye…), így mostanában nem volt meg a mindennapi gyümölcs, és a megfelelő mennyiségű ásványianyag (stb.) bevitel sem. Úgyhogy mostantól rendes reggeli, ebéd, vacsora (nem műzli meg ilyenek), gyümölcs, és Isostar ital edzés és meccs esetén. És természetesen kell csoki is, mert abban van a boldogsághormon (is) :-) Technikailag még nagyon sokat kell fejlődnöm, de jó lesz ez – a hajtás és a lelkesedés már megvan! A meccsekről majd igyekszem írni.