Category Archives: Uncategorized

NightRide (9.)

Ismét megszerveztem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szombat esti éjszakai városnéző biciklizést. Lassan annyian leszünk, hogy hivatalos szervezőtársakat kell toboroznom, mert 50 embert már nem olyan egyszerű koordinálni. Szerencsére nem is nagyon kell, hiszen csak a piros lámpáknál leszakadt emberek bevárására kell odafigyelni, meg szólni, hogy merre megyünk – ha épp nem elől mutatom az utat. Egyébként a hivatalos számolási ponton, az első kör végén a Hősök terén 48-an emeltünk biciklit, de mivel volt aki csak később csatlakozott, vagy technikai okok miatt az emelési pontig el sem jutott, így az éjszaka folyamán megvolt a félszáz fő is! Technikai ok: az Andrássy útra kanyarodás előtt valakinek álló helyben letörött a nyerge…

Szokás szerint mindenki szuperül érezte magát, rekord létszám rakta meg a Gellért-hegyet is. Ide nem sokkal hajnali fél egy után értünk, de a turistaszezon kezdete miatt még ki volt világítva a Szabadság-szobor, így szerettünk volna ott is csinálni egy csoportképet. Már fel is sorakoztunk a szoborcsoport lépcsőfokain, elhangzott az “akkor most emeljünk” felkiáltás is, mire mi megragadtuk a bicikliket, és abban a pillanatban lekapcsolták a teljes díszkivilágítást és sötétbe borult az egész terület :D Mondanom sem kell, hogy jót nevettünk a dolgon (illetve rosszalló levelek megfogalmazását indítványoztuk a főváros adott kerülete felé), de azért emeltünk egyet a sötét éjszakának is.

Aztán a Várba felérve úgy döntöttünk, felmegyünk az éjjel ingyen látogatható Halászbástyára is, ahol aztán vagy fél órát beszélgettünk, mielőtt a NightRide utolsó kilómétereit teljesítettük volna. Hajnali három körül értem haza, 63 kilométerrel a lábamban. Jó volt megint! Ó, és Kánaán-nak köszönhetően nem csak hogy képek készültek az eseményről, de küllőkártyát is kaptunk, mi, akik már sokszor voltunk! Másik media coverage pedig itt.

4 Replies

Utolsó óra az egyetemen

Mint kiderült, ma volt az utolsó órám az egyetemen. Nem csak idén, hanem úgy összesen. Erre csak most jöttem rá, és egy kicsit letaglózott. Van ugyan még pár vizsga, egy szigorlat meg egy államvizsga (vagy záróvizsga – én ezt nem tudom követni…), de ezek csak a rendszer erőtlen (lekopog) próbálkozásai, hogy még egy kicsit visszatartsanak. De nem tudnak. Most már vége lesz. Jó volt ez az időszak, minden hülyeségével együtt azért szerettem az ELTE TTK-t, a lágymányosi épületeket (2004-es fotóm), a TO-s nénit, a tanárok jelentős százalékát, és az évfolyamtársakat (újakat és régieket is). Meg a Gömb aulát ;)

Furcsa, mert nekem ez a nap ugyan olyan volt, mint bármelyik másik. Még egy ilyen nap pedig már nem lesz. Be fogok még tekerni párszor (nem feltétlenül késéssel indulva, 40-el suhanva végig a Béke és a Lehel aszfaltján, mint ma), diplomamunkát leadni, előrehozott vizsgát tenni, de a padok közé leülni, és előadást hallgatni nem fogok. Furcsa. Váratlan. Nincs több PPT, nincs több szenvedés a projektorok és laptopok összekapcsolásával, nincs több ezeréves fólia, nincs több krétapor, nincs több anekdóta, nincs több jegyzetelés. Az meg hogy ez után mi jön, az lehet, hogy már a jövő héten eldől. És minden megy tovább a maga útján. Nincs megállás. The show must go on.

4 Replies

Nyálcsorgatás már megint

A múltkori Kona után most újabb egysebességes/fixi bringa került a szemem elé, és mivel azóta kipróbáltam az országúti kormányt, és annyira nem jött be, ezért most ez a Mongoose Maurice lépet elő elsőszámú vágyálmommá. Szerintem gyönyörű, semmi csicsa, csak a letisztult funkcionalitás. Ráadásul kapható az egyik kedvenc helyemen, és nem is olyan vészesen drága… Álmodjunk szépeket, abból nem lesz baj :)

2 Replies

20090428

Semmi címet nem tudok adni, mert csak. Nem is akarok.

Tegnap megvolt a videó-interjú a belgiumi PhD-hoz, szerintem jó volt, az meg hogy szerintük milyen, a jövő héten úgyis kiderül. Pénteken fél napom elment azzal, hogy megcsináljam itthon a beszélgetéshez a szoftveres hátteret, mert a laptopomon sehogy nem működött a dolog, úgyhogy már kezdtem volna pánikba esni, hogy akkor most mi lesz, de végül lementem a Mac Mini-hez, felraktam az XMeeting-et és egyből működött minden – már akkor kipróbáltam a belgákkal is. Winfos…

Ma az egyetem és az intézet között beugrottam egy új bicós sapiért – ezzel letudtam a nap jó részét. A szakdolgozatom pedig már jó hosszú, de nagyon jó lenne, ha már beadhatnám, mert kezd elegem lenni belőle. Egyébként ma felfelé a fogaskerekű vezetője kicsit elbambulhatott, mert elfelejtette bevárni a megfelelő megállóban a szembe jövő szerelvényt (mivel a fogas pályája alapvetően egy sínpár, ezért helyenként a megállókban két vágány van, hogy a szembeforgalom megoldható legyen). Ezt mi utasok abból vettük észre, hogy két megálló között befékeztünk, a vezető pedig lerohant a szerelvény másik végébe, és visszamentünk az előző megállóba. Még jó hogy nem ütköztek össze… Lefelé pedig olyan erős szembeszél volt az Istenhegyi úton, hogy keményen tekernem kellett, nehogy visszafújjon a hegyre… Az elmúlt két hónapban 1000 km-t tekertem!

Az a helyzet, hogy fáradt vagyok – mostanában nem alszom eleget.

2 Replies

Diamonds X3M Team – VESC Lizards Fitt SE 16-4 (4-1,7-2,5-1)

Elég laza meccsen nyertünk a veszprémi csapat ellen az idei bajnokság utolsó előtti fordulójában. A mérkőzés első másfél harmadában támadó, utolsó játékrészében pedig védő voltam a második sorunkban. Játszottam már a mainál jobban is. Nem is egyszer… (Hajrá Diamonds!)