Tag Archives: critical mass

NightRide (7.) & CriticalMass

Először is megint volt NightRide, megint én szerveztem, és megint többen voltunk, mint korábban! Az első kör végén harmincan emeltünk biciklit a Hősök terén (fotó: Kánaán). Vasárnap hajnali három körül 60,9 kilométer után cipeltem fel a járgányt a szobámba. Nagyon jó volt!

Délután 13:15-kor már Újpesten voltam (azért előtte kicsit foglalkoztam a szakdolgozatommal is), hogy az észak-pesti csillagtúrával jussak el a CM startjára a Tabánba. Már itt találkoztam pár ismerős arccal – aztán meg örömteli módon az egész menet alatt nagyon-nagyon sokan köszöntek és integettek nekem. A NightRide-on megismert lovag társaságában elugrottam az erzsébet-téri WAMP-ra is, ahol a korábbról virtuálisan, a NR-ról meg már élőben is megismert 1mind1-es dns-től vettem egy Continental bicikli-külsőből készített övet – nagyon pöpec, majd lesz róla külön bejegyzés is. Bringás körökben ez bizony úri cucc. A kritikus tömeg pedig most is kritikus méreteket öltött, voltunk vagy 50000-en. Szerencsére az idő is szép volt, így kényelmes gurulótempóban élvezhettük az autómentes utak csendjét és békéjét. De tényleg.

Egyszerre két irányban foglaltuk el az Erzsébet-hidat, kurjongattunk az Alagútban, integettünk a csodálkozó turistáknak, de sorolhatnám hajnalig :) A “táv” második felét pedig az addigra meglelt csillagászokkal tettem meg, így nem voltam egyedül a városligeti bringaemelésnél sem. Mondjuk előttük meg másokkal mentem, szóval egyáltalán nem voltam egyedül egy percet sem! Bárcsak minden nap legalább ennyien bicikliznénk, az autósok maguk könyörögnének biciklisávokért ;) Addig is minden út bringaút! Saját készítésű videó alant, nem saját pedig ide kattintva.

Minden út bringaút!

Szombaton voltam a Critical Mass-en. Ha én nem mentem volna el, akkor csak 79999 bringás tekert volna végig a belvároson :-) Már legalább 2006 óta tervezem, hogy elmenjek, de valamiért végül soha nem sikerült – lusta voltam, vagy nem volt a legideálisabb az időjárás. De most végre megvolt a kellő elhatározás (és még a biciklim is működőképes állapotban találtam a garázsban). Jó volt együtt tekerni (már a Béke-tértől) sok-sok olyan emberrel, akik ugyancsak egy élhetőbb Budapestet szeretnének, és azt, hogy a kerékpárosok és az autósok békésen és biztonságosan közlekedhessenek egymás mellett. Persze a felvonulás kellemetlenséget okozott sok autósnak, de ha nem teszünk valamit, mindannyian belefulladunk a szmogba a következő évtizedben. A belvárost le kell zárni, kerékpáros sávokat kell kialakítani, és természetesen fejleszteni kell a tömegközlekedést (lásd pl. Belgium – láttam, ez járható, élhető út). Mindehhez persze feltétlenül szükséges egy “kis” gondolkodásbeli változás is. Mondjuk kezdetnek nem lenne rossz ha a toleranciánk fejlődne európai szintre…

Érdemes az alábbi képet (Credit: Press-Office, City of Münster, Germany) megtekinteni. Az ugyan annyi ember szállításához szükséges autók, buszok és biciklik számát és helyigényét szemlélteti. Remélem ősszel már tényleg igazi autómentes nap lesz Budapesten, mint amilyet múltkor láttam Brüsszelben. Tökéletesen lezárt belvárossal, biciklisekkel és gyalogosokkal, jobb levegővel.

Persze megértem én, nem lehet mindenhova biciklivel menni, de ha nem muszáj, lehetőleg nem kéne autóba ülni. A tömegközlekedés nem a legkényelmesebb, de ez már nem az a század, maikor a kényelmünket a környezeti szempontok elé lehet helyezni. Lehet választani: kapaszkodunk a metrón, és esetleg állunk fél órát (amibe persze még nem sokan haltak bele), vagy a szmogban, dugóban állunk minimum ugyan ennyit, tovább rontva a helyzeten. Tudom, akinek van autója, akkor is egy csomót fizet ha nem használja, de erre nem megoldás az, hogy csak autóval utazik. Egyelőre nem akarok jogosítványt se. Minek.

Holnap viszont biciklivel megyek az ELTE-re tesizni. Még át sem kell majd öltöznöm, mehetek ugyan abban a ruhában. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy így még gyorsabb is lesz, mintha BKV-vel mennék (autóról meg nem is beszélve…). Mondjuk a munkahely az már nem ilyen egyszerű. Ahol biztosított a zuhanyzási lehetőség, oda bármikor lehet két keréken menni, ahol nem, ott már nem ilyen rózsás a helyzet. Én ugyanis izzadok, ha meg olyan lassan megyek, hogy ne izzadjak, akkor az tényleg lassú. Az intézetbe való feljutás a kettő közötti átmenet lehet, ugyanis a Svábhegyre nem tekerek fel, csak a Moszkva-térig, onnan meg mehetek fogaskerekűvel – így felfelé nem izzadnék meg (lefelé meg már mindegy, itthon úgyis fürdöm)! A jövő héten ezt is letesztelem. Ha ez így tényleg járható, akkor lehet hogy veszek egy új biciklit (Merida Crossway 5 V – lásd lenn), mert a mostani szegényke már nagyon kopottas, fék nem fog, váltó akadozik, fogaskerekek elkoptak, a vázat leszámítva rozsdásodik az egész – nem csoda, hiszen több mint 10 éves, és sok nyarat töltött a szabad ég alatt esőben, 40 fokban, fólia alatt főve, stb. Majd beszámolok a tapasztalatokról.