Ez kész… Totálisan kész… Ma először is nem tudtam rendesen felkelni, miután éjjel csak forgolódtam és folyton újra és újra felébredtem. Utána egyszerűen használhatatlan voltam, honvágyam volt, kicsit fájt a torkom, meg minden, de aztán az ebéd kicsit helyre tette az optimizmusomat. A délutáni Milky Way Galaxy órám valami hihetetlenül unalmas volt – mindez egy levegőtlen, meleg teremben. Hazafelé már esett az eső, de mivel már egy szem csokim (és kenyerem) sem volt, be kellett mennem a boltba (eddigre az iPod-om is lemerült…), ahol természetesen tömeg volt, és sikeresen beálltam abba a sorba, ahol egy új pénztáros ügyetlenkedett… Aztán hazaérve bedugtam az iPod-ot tölteni, és konstatáltam, hogy nem igen reagál a gombok megnyomására… No mondom ez így nem lesz jó… Már kicsit el is keseredtem, hogy ma minden tönkre megy, amikor észrevettem, hogy csak “le volt zárva a billentyűzet”, azért nem ment semmi… Szóval ennél a napnál már csak jobb jöhet. Azt meg sem említeném, hogy sem az ELTE TO-ról sem az itteni ERASMUS összekötőtől nem képesek válaszolni az e-mailemre…
Tag Archives: erasmus
Gondolatok éjfél körül
Mielőtt lefeküdnék aludni, lenne itt pár dolog… Megint eltelt egy hét, hihetetlen milyen gyorsan repül az idő! Lakik egy kínai srác velem egy szinten, aki rendszeresen szokott főzőcskézni is. Ezzel nem is volna semmi baj, csakhogy mindig mocskot hagy maga után, folyton csurom víz utána a padló a konyhában, alapanyagmaradékok vannak a pulton, a földön… Ez néha elég elkeserítő… Nem tudom, őt hogy nem zavarja? És akkor ott van még a barátnője, aki olyan hangos, éles és magas hangon tud beszélni, hogy a falra mászom tőle :-) De én toleráns vagyok, és nem leszek az ilyenek miatt bosszús, de nem ám. De Ázsiába nem megyek, az fix (maximum Tibetbe, ahol csak a szerzetesek csöndjét lehet hallani). Egyre nehezebben veszem rá magam hétvégente, hogy elmenjek mosni. Unalmas. De már csak négyszer kell mielőtt hazamegyek :-) Ha kereskedelmi tévé lennék (szerencsére nem vagyok), akkor most jönne egy nagy csillogó villogó reklám fülbemászó zenével az új műsoromról, aminek a címe: “A nagy belga-csoki teszt“. Részletek hamarosan ;-) Remélem ezzel sikerült mindenkinek a kíváncsiságát felkeltenem!
Ma 20 éve hunyt el Rockenbauer Pál. Kirándulás közben, a Naszály lábánál érte utol a halál. A Magyar Televízió szerkesztőjeként, operatőreként főleg ismeretterjesztő és természetfilmeken keresztül osztotta meg velünk műveltségét és a természet iránti őszinte szeretetét. Országos ismeretségre Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatával tett szert – melyben forgatócsoportjával végig járta az Országos Kéktúra útvonalát a Nagy-Milictől Írott-kőig. Nevét őrzi az általuk a későbbiekben bejárt útvonalon kialakított Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra.
Egy szép őszi nap
Szerdán a kézilabda nem volt olyan jó, valahogy nem élvezem annyira, mint régebben. Főleg az zavar, hogy ha irányítót játszom, nem tudom a megszokott utasításokat kiadni, mert a) nem tudom hogy van angolul, b) még a pozíciókat is máshogy hívják. De azért nem hagyom abba. Ha már a sportnál tartunk, akkor gyorsan még elmesélném, hogy a gyeplabda viszont elég jó volt tegnap, főleg hogy érzem milyen sokat fejlődtem az utóbbi hetekben! Az edző már azt is felajánlotta, hogy menjek át a csoport “more experienced” felébe, de én úgy gondolom, hogy a kezdőbbekkel jobban meg tudom tanulni az alapokat, úgyhogy maradtam.
Tegnap egyébként nagyon szép idő volt, időben felkeltem, és nyakamba vettem a várost – meg a fényképezőgépet. Elmentem olyan helyekre, amiket még nem fotóztam le, vagy amerre még nem is jártam. A képek már fenn vannak a Flickr galériámban, nem olyan nagyon sok (41 db) úgyhogy kényelmesen meg lehet nézni őket. Ebéddel együtt déltől délután négyig voltam a levegőn. Szép volt, jól is éreztem magam, sokkal jobb volt, mint bent poshadni az egyetemen a gépteremben :-) Nem tudom említettem-e korábban, de már az utcákat is elkezdték karácsonyi díszbe öltöztetni, nagyon szép lesz minden!
Most kaptuk meg a Research Project munkánk értékelését. A mienk lett a legjobb :-) A mindennapi munkára 18/20 pontot kaptunk – elértük a tudományos célokat, keményen dolgoztunk, független saját script-eket használtunk és nem az előre megírtakat. Az írott report-ra 17/20 pontot kaptunk – az angolunk magas színvonalú, és csak nagyon kevés hibát vétettünk. A prezentációra is 17/20 pontot kaptunk – tökéletes volt az időbeosztásunk, jó a stílusunk, mindig a hallgatóság felé néztünk, és az angolunk is jó volt. A kérdések megválaszolására 16/20 pontot kaptunk, mert a kérdések többségét megválaszoltuk ugyan, de ahol nem tudtuk a választ, ott nem tudtunk “magyarázkodni”. Overall: “very good project, innovative results, well done. Final score 17.5/20”
Egy átlagos bevásárlás
Már tegnap szerettem volna pénzt kivenni (mert már majdnem elfogyott a kp.) és elmenni vásárolni, de nem jött össze (cserébe egész délután és este az egyetemen voltam, csináltam a beadandómat és közben hallgattam mindenféle zenét, illetve kihasználva a korlátlan adatforgalmat megnéztem pár filmelőzetest is). Persze én voltam a béna… Először már az ATM előtt jutott eszembe, hogy ennyi pénzt nem is fogok tudni kivenni, mert a limitem alacsonyabb… Visszamentem a szobámba, visszakapcsoltam a laptopot, és kiderült, hogy én vagyok a buta, mert bőven magasabb a limitem (már egyszer megváltoztattam…). Ezután vissza az ATM-hez, kártya be, értéket kiválaszt és erre kéri hogy diszkréten írjam be a kártyám personal number-jét… Na mondom ez meg mi a halál? PIN nem lehet, hisz azt korábban már PIN-nek írta (ahol választani kellett a készpénzfelvétel, a PIN-módosítás és a kilépés között), ráadásul nagyon hosszú a hely neki, hát biztos a kártya száma. Hehe, de azt hogy írjam be amikor benn van az ATM-be??? Na, erre elegem lett, éhes is voltam, kiléptem és elmentem enni az ALMA-ba. Ma újabb kör :-) Előre készültem, felírtam egy papírra a kártyám összes adatát (PIN-t nem, és már millió darabba téptem, szóval nem érdemes a leuveni kukákat feltúrni…), és akkor jött a personal number-es rész, én meg elkezdtem beírni a kártyaszámot… Kb. 8 szám után az ATM elkezdett csipogni, ami gyanús volt, és rájöttem, hogy ez hülyeség, miért is kérné az ATM a kártyaszámot. Beírtam a PIN-t. Kiadta a pénzt. LOL. Elég gáz hogy ilyen béna vagyok… De hogy valami érdekes is legyen ebben a bejegyzésben, lássuk mit vásároltam ma:
2db 30l-es szatyor – 0.20 €
4db Ristorante Pizza – 8.82 €
2db 4×50g-os KitKat Chunky csoki – 4.08 €
3×44g-os kókuszos Côte d’Or csoki – 1.19 €
3×44g-os kávés-rumos Côte d’Or csoki – 1.22 €
120g Isostar narancsos pezsgőtabletta – 5.25 €
15×10-es kiszerelésű papírzsepi – 1.98 €
2×2 sütőben elkészíthető Baguette – 2.50 €
2×120g sonka – 3.63 €
1.1kg Granny Smith zöldalma – 2.19 €
0.5kg szeletelt tartós kenyér – 1.50 €
250g emmentáli sajt – 3.04 €
250ml Adidas tusfürdő – 2.05 €
400g Nutella – 2.01 €
Meggylekvár – 1.63 €
Nos ezek közül tusfürdőt most vettem másodszor, pezsgőtablettát harmadszor, a többi általában kell, de ez most minimum egy hétig biztos kitart. Általában ezeket szoktam venni. Néha még joghurtot, vagy másfajta csokit… Na azt hiszem ma is elmegyek az egyetemre, valamiért most nem megy az SSH, azaz nem tudok belépni innen a tanszéki számítógépekre. Meg onnan a net is korlátlan + sétálok, ami jó.
Egyetemi “idill”
A tanszéken van egy kis könyvtár, ami egyben pihenő és étkező is, itt van a hűtő, puffok és kanapék, dohányzóasztal (ami csak nevében dohányzó)… Nos a mai 180 perces kis info-session után (a korábbi postban említett FAMIAS program használatáról volt szó – szünet nélkül…) megrohantuk a campus büféjét, negyed óra sorbanállás után megszereztük belga szendvicseinket és utána mindannyian helyet foglaltunk az asztal körül az említett szobában. Kicsit úgy voltunk mint a heringek az alumínium dobozban, úgy 15-en lehettünk, de az egészben az a legviccesebb, hogy diákok, PhD-sek, posztdoktorisok és kutatók együtt, miközben néha megjelent egy-egy egyetemi oktató is kávésbögrével a kezében :-) Igazán családias volt a hangulat. Megérdemelt volna egy fotót…
Sajnos kaptunk még egy kis porject-et, most a változatosság kedvéért a Milky Way Galaxy c. tárgyból, de ez legalább könnyű, és nem emészt fel majd túl sok időt. Valószínűleg holnap meg is csinálom a dolog munka részét (azaz mindent a beszámolón és az előadáson kívül). Egyébként valaki elárulhatná nekem mi kerül egy (tan)könyvön 50 €-ba…