Tag Archives: fényszennyezés

NightRide (1.)

Előző éjjel én is elmentem a mostanra lassan már szokásossá váló éjszakai városi tekerésre, a NightRide-ra. 20:30-tól gyülekeztünk a Deákon a Gödör fölötti kiszáradt kacsaúsztató partjánál. Elég érdekes arcok vannak ilyenkor szombat este (partyidő) a belvárosban… Maga a rendezvény akár Minimal Mass-nak (a Critical Mass kistestvérének) is tekinthető, a cél a biciklis közlekedés népszerűsítése, valamint az autósok szoktatása a forgalomban egyre gyakrabban előforduló biciklisekhez – ezáltal a kerékpárok közlekedés biztonságosabbá tétele is.

Nagyjából húsz fős társaság indult neki az éjszakának, és bár a legvégére (kajálás) már nem maradtam ott, végig tíz fölött maradt a létszám. Kicsit az elmulasztott őszi Criticall Mass bepótlása volt ez most nekem. Útvonalunk a következő volt (kisebb kitérőket leszámítva): Kiskörút – Baross utca – Szigony utca – Práter utca – Orczy tér – Baross utca – Nagykörút – Margit híd – Árpád Fejedelem útja – Szentendrei út – Pók utca – Nánási út – Királyok útja – Gát utca – Megyeri híd – Váci út – Nyugati. Ehhez jött még nekem hozzá az oda- és visszatekerés Angyalföldről. Odafelé az Alkotmány utca igazán európai biciklisávját is kipróbáltam végre. Bárcsak az egész várost behálóznák az ilyen sávok! A Megyeri híd nagyon tetszett, ugyan elég fényszennyező ez a díszkivilágítás, de azért szép… Itt, pontosabban a híd alatt nem maradhatott el a bicikliemelés és fotózás sem (piros széldzsekiben vagyok ott elől). A forgalommal sehol nem volt gondunk, nem dudáltak ránk, nem akartak sávon belül megelőzni minket, stb. Természetesen mindegyikünk ki volt világítva. A fényképen pl. jól látszik, hogy a gumimon a fényvisszaverő csíkok az oldalról közeledőknek milyen jól jelzik a biciklist. Majdnem 55 km tekerés (és sok beszélgetés) után fél kettő körül értem haza. Jó volt, legközelebb is megyek, ha nem esik és ráérek.

Nagy fény / kicsi fény

Fél nappal az előző postban bemutatott kép után elkészítettem a téma esti verzióját is. Az egész napos erős szélnek köszönhetően szép tiszta volt a légkör, így továbbra is tisztán látszott Budapest és a város fényáradata. A felhők miatt csillagívek nincsenek, de egy kanyart leíró repülőgép nyoma felfedezhető, főleg a kép nagyobb méretű változatán (ahol még a kivilágított Erzsébet-kilátó is beazonosítható – ahogy a pár perccel korábban készült képen is).

Kontrasztként itt mutatnám meg azt a fotót, amit ugyancsak tegnap este sikerült elkészítenem (részben annak köszönhetően, hogy az éjszaka elején borult volt az ég, így csak később kellett kimennem a távcsőhöz a kupolába). A képen egy kis szentjánosbogár azaz Lamprohiza splendidula látható! Ilyen képet én még soha nem láttam róla…

Hatalmas szerencsém volt hogy a hideg levegő miatt teljesen lelassult, így fél órán keresztül ugyan azon az ágon volt, alig mozgott pár millimétert. Én ezt az ágat tettem fel a földről kicsit magasabbra, és LED-es fejlámpával derítettem meg kicsit, hogy ne csak a biofény látszódjon… És mindez a Canon EOS 300D alapobjektívével készült 55 mm-es állásban egy jó stabli állványról (ISO 200, f/6.3, 13 sec). Nagyobb képek (pl. tiszta sötétben csak a világító bogár) itt, itt és itt láthatóak nagyban. Belegondolni is nehéz micsoda fényerősségkülönbség van Budapest és eközött a kis állat között :-)

Alszik még a város…

Budapest hajnali 3-kor is úgy ki van világítva, mintha mindenki az utcán végezné a mindennapi teendőit… Vajon mi a fenének pazarlunk el ennyi energiát? A fenti fotón jól látszik, hogy jó nagy részben a város feletti felhőket világítják meg az adófizetők drága pénzéből. Alul pedig kis kivágatban Budapest jellegzetes adótornyai is beazonosíthatóak. Mindez 80 km-es távolságból is ilyen szépen látszik egy front utáni tiszta reggelen.

A legfelső fotó nagyban megtekinthető itt, és meg kell jegyeznem, hogy két képből (Canon EOS 300D, alapobjektív 55 mm-es álláson, f/5.6, ISO 200, 474 és 389 sec) lett összerakva, azért a szakadás a lemenő csillagok által rajzolt ívekben. De szerintem így is szép lett (eredetileg nem is terveztem összerakni őket), sikerül elkapni azt a pillanatot, amikor éppen elkezd világosodni – ilyenkor olyan szép színe van az égnek a fotókon :-)

Sky Quality Meter – Piszkéstető

A Magyar Csillagászati Egyesülettől kaptam kölcsönbe egy SQM-et, ami az égbolt fényességének nagyon pontos mérésére jó. Ez az első professzionális kézi műszer ezen a téren, és a különböző tesztek szerint példa nélküli precizitásra képes. Csütörtökön így a tiszta időt kihasználva néha ki-kidugtam a fejem a kupolából (kimentem a kupola melletti tetőteraszra), és rendszeres méréseket végeztem. Már akkor is igen bíztató eredményeket kaptam, amikor a Holdsarló még fenn volt, de Holdnyugta után jöttek csak az igazán jó értékek. A front után szinte tökéletes ég volt (átlátszóság szempontjából), így ezek az eredmények – saját megítélésem szerint – nyugodtan tekinthetők Piszkéstető hivatalos értékeinek. Nos akkor lássuk a műszert és a mért értékeket!

sqmpiszkesteto.jpg

A Holdmentes időszakban rögzített 30 értékből tehát az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézetének Piszkéstetői Obszervatóriumában 21,46±0,05 magnitúdó/négyzetívmásodperc az égbolt háttérfényessége (optimális körülmények között), és az is jól látható, hogy ez egy elég stabil érték, mintegy két óra alatt nem változott szignifikáns mértékben. Tapasztalatom szerint a lehető legjobb éjszakán sem lehet sokkal jobb, nem hinném, hogy elérheti a 21,75-ös küszöbértéket, mely az International Dark-Sky Association ajánlása alapján már az arany kategóriájú égbolt alsó határa. Az általam mért érték magyarországi viszonylatban így is igen jó, ezüst kategóriájú ég (21 és 21,75 között). A közölt képnek viszont van még egy érdekessége, miszerint háttérként az egyik első nagy égboltfelmérés alapján készült csillagtérkép szolgál  – a Bonner Durchmusterung. Itt Piszkésen ugyanis van ebből egy eredeti, 1899-es kiadású példány (lásd a lenti képen – egyébként nagyjából akkora mint egy 2000 darabos puzzle… szóval nem egy zsebkönyv). A katalógusról annyit kell tudni, hogy az eredeti felmérést Argelander végezte el 1859 és 1862 között a bonni 78 mm-es frontlencséjű teleszkóppal, fényességben tized magnitúdó, koordinátákban pedig 0,1 másodperc illetve 0,1 ívperc a katalógus pontossága (óraszögben és deklinációban). Hihetetlen belegondolni, hogy több mint 300000 csillagot írt le a fotografikus észlelések és a modern technikák kora előtt. Ez igazi teljesítmény volt.

bonnerdurchmusterung.jpg