Tegnap voltam 8888 napos :) Ezen felül hivatalosan is véget ért a 2008/2009-es floorball totó, amin a 13+1 forduló alatt nyújtott stabil teljesítményemmel az összetett harmadik helyet szereztem meg (bővebben itt). Monoton tételkidolgozás és tanulás minden napom, még ha lenne is miről írnom, erőm már nincs…
A 2008/2009-es OB II utolsó mérkőzésén a Miskolc csapatát fogadtuk Kartalon. Kétség sem fért hozzá, hogy osztálykülönbség van a két csapat között, így nagyjából az első harmad második felétől már csak a gólarány volt kérdéses. Az utolsó két percet leszámítva a második sorban voltam védő, és talán most játszottam a legjobban az egész szezonban – lövéseket blokkoltam, keresztpasszokat csíptem el, és a támadásokban is rendre részt vettem. A mérkőzés legvégén az első sorban léptem pályára – utolsó gyémánt-színekben való szereplésemen a csapat még megpróbált velem egy utolsó gólt lövetni. Nagyon jó érzés volt, hogy így búcsúzik tőlem a Diamonds, mindenki engem keresett a passzokkal, nekem csak jól kellett helyezkednem és lőnöm. Két igazán életerős lövésem közül az első egy a kapus elé berobbanó védőről vágódott a palánkon kívülre, a másikat pedig maga a hálóőr fogta. Végül sajnos csak egy érvénytelen találat jött össze – két védő között megindulva szorongatott helyzetben törtem a kapura, de a védőknek valahogy sikerült elpiszkálni előlem a labdát a kapus felé, akiről az kipattant, én pedig lendületben érkezve és két védő között küzdve már nem tudtam ütővel belepiszkálni a kipattanó labdába, csak lábbal. A mozdulat nem volt tudatos, inkább csak beleszaladtam a kipattanó labdába, így akár meg is lehetett volna adni a gólt, de miközben mi már pacsiztunk és ünnepeltünk, a közelebbi bíró érvénytelenítette a találatot… Ennek ellenére boldog voltam, mert jól játszottam, és tényleg nagyon jólesett a gesztus, amit a meccs végén az edzőtől és a csapattársaktól kaptam. Az aranyérmeinket már az összecsapás (vagy inkább gólszüret) előtt nyakunkba akasztották (ez a hátoldala, az elejét itt lehet megnézni).
Felnőtt csapatunk tehát veretlenül zárta a szezont (lásd a rájátszás tabelláját alul), a játék képe pedig a jövő évi elsőosztályú szereplésre nézve is igen biztató. Hosszabb távon pedig sok jót ígér utánpótlás-csapataink szereplése (ott csak első osztály van): az U15-ös és U11-es gárda bajnok lett, az U17 pedig ezüstérmes. 2009/2010-ben a felnőtt csapat mindenképpen a bajnoki címre esélyesek között szerepel! Nemcsak hajrá, de Köszönöm Diamonds!
Még a rendszeres NightRide előtt, pénteken is tekertem egyet a holdfényben, ugyanis megint biciklivel mentem a felsőgödi edzésünkre. Ráadásul rekord idő alatt értem oda – 57 perc volt ajtótól ajtóig. Aztán szombaton a szakdolgozással töltött nappal után este jött a hivatalos éjszakázás. Megint többen voltunk – a Margitsziget után a hídon állítólag 60 felett volt a létszám, aztán a Hősök terén számoltam egyszer 50-et, aztán 46-ot, végül pedig még a Gellért-hegyre is több mint 20-an tekertünk fel (a képért köszönet GriN-nek). Hajnalban zárásként még sütit is kaptunk Szciklon-nál, így már világosodott, mire hazaértem…
Viszont azt hiszem elértem teljesítőképességem határát, egyszerűen nem tudok ~50 embert koordinálni. Annak ellenére, hogy a legtöbben most is jól érezték magukat, nem egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy kellett volna, és ahogy korábban történtek. Ezt egy urbánus biciklis helyettem már kellően kritikusan le is írta, tessék ott elolvasni a bejegyzésére adott kommentemmel együtt, és látni, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a biciklisek megérnének egy szociológiai tanulmányt… Legközelebb szigorúbb karmester leszek.
Elég laza meccsen nyertünk a veszprémi csapat ellen az idei bajnokság utolsó előtti fordulójában. A mérkőzés első másfél harmadában támadó, utolsó játékrészében pedig védő voltam a második sorunkban. Játszottam már a mainál jobban is. Nem is egyszer… (Hajrá Diamonds!)
Tegnap biciklivel mentem a szokásos felsőgödi edzésünkre, és vissza is, ami így cirka 49 km-t jelentett a floorballozáson felül. Ha nem lennének néhol minősíthetetlenül rosszak az utak (Káposztásmegyeren az autóút is elég gáz, és Dunakeszin is vannak botrányos részek – meg persze vannak jók is, csak ha a budapesti vízmérce 550 cm felett van, akkor lehet, hogy vízibiciklire kell váltani…), akkor ez így tökéletes is lenne, sajnos a kátyúk és huplik miatt kétszer annyira oda kell figyelni, ami szellemileg nem túl pihentető. Viszont ugyanakkor kellett elindulnom otthonról, mintha vonattal mentem volna, és pontosan öt perccel az edzés kezdete előtt ki is értem. A bicajt bevihettem a csarnokba egy zárt helyre, szóval még a lakatolással sem volt gondom. A többiek azért egy picit meglepődtek rajtam :D Hazafelé már kellett a széldzseki is (kifelé még egy szál póló), mert a Duna mellett és a városokon kívül már elég hűvös volt, főleg menetszéllel együtt. De nagyon jó volt.
Ráadásul kipróbálhattam az előző bejegyzésben említett Nokia Sports Tracker alkalmazást is. Ez lényegében egy olyan telefonos és internetes közösségi szolgáltatás (web 2.0-ás), ami lehetővé teszi a sportolás útvonalának GPS-es rögzítését, sporttevékenység közben az aktuális információk áttekintését, majd azok internetre való feltöltését egy tetszetős és hasznos közösségi oldalra. Az edzés végeztével már a telefonon át lehet tekinteni minden fontos információt a megtett távval kapcsolatban (a sebességet az idő vagy az út függvényében ábrázoló grafikon, ugyanez a magasságra, megtett útvonal, távolság, maximális sebesség, átlagsebesség, időtartam – de be lehet állítani, hogy egy kör mondjuk 1 km, és akkor köridőket – meg átlagokat, stb. – is mutat). A grafikonok nagyíthatók, átlagolhatók adott időtartamra, stb. Az edzéseket maga a készülék is naplózza (nap, hét és hónap szerint lehet látni a teljesített távokat), de most jön a lényeg: a telefonról ezeket nem csak hogy többféle formátumban exportálni lehet, de közvetlenül a Nokia Sports Tracker oldalára is fel tudjuk tölteni, ahol a saját profilunk alatt azonnal megjelennek mindenféle adattal, grafikonnal és a Google Maps-en ábrázolt útvonallal együtt (ami akár onnan is letölthető a Google Earth által emészthető formátumban). A profilunkban követhetjük saját edzéseinket, de megtekinthetjük mások edzésnaplóját és rákereshetünk mások által teljesített útvonalakra is (ha ezt a felhasználó engedélyezi – egy szép példa itt). Ezen felül lehetőség van akár élő adatfeltöltésre is, azaz a világhálón akár nyomon is követhetik hogy éppen merre vagyunk. Egyetlen apró negatívum, hogy a GPS adatrögzítésnél csak a rossz pontok szűrését lehet állítgatni (a rögzítés gyakoriságát nem hohó, nem is kell, mert egy másodpercenként rögzít, de amikor a Sport Tracker-re feltölti, akkor egyszerűsíti, szóval az eredeti file eléréséhez exportálni kell a telefonból, de az nagyon pontosnak néz ki, ránézésre ez a szűrési mechanizmus is elég effektíven működhet), nálam ez most közepesen volt, majd még kísérletezek vele, hogy mennyire befolyásolja a dolgokat, ha ezt a szűrést pl. kikapcsolom.
A Sports Tracker oldalára valószínűleg helytakarékossági okokból egy kissé egyszerűsített file-t tölt föl a telefon – pontosabban azt jeleníti meg a web 2.0-ás térkép (elég összehasonlítani a készülékből közvetlenül exportált .kml file-t a már az internetről letöltött .kml file-val, jól látható, hogy előbbiben ott vannak a másodpercenként rögzített pontok, utóbbi sokkal elnagyoltabb, lásd az alábbi képet) -, amin még így is nagyon jól látszik hogy merre jártunk – sajnos ha több órás a file, akkor már nem is olyan jól, sőt (lásd a linkelt példában a Sopronon belüli résznél pl.), de ez valószínűleg változni fog a közeljövőben, mert a fejlesztői fórumon is megy erről az eszmecsere… Azonban szerencsére az út adatait (hossz, sebességek, stb.) még az egyszerűsítés előtti teljesen pontos file-ból számolja! Szép megoldás!
Ha valakinek komolyabb vizualizáció miatt szüksége van a teljesen pontos file-ra, az exportáljon a telefonból. A lehető legpontosabb magassági adatok eléréséhez olvasd el későbbi bejegyzésem. Összességében nagyon jól használható és megfelelően pontos (koordinátákban – azaz a számított távolságban – tökéletes, magassági adatokban az elvárható szintet megütő) szolgáltatást kapunk GPS-es Nokia telefonunk mellé ingyen, a webes feltöltés alatti egyszerűsítését pedig szerintem egyszerűen el kéne felejteni, mert ez az egy dolog sajnos nagyon sokat ront az egészen, ami pedig enélkül tökéletes is lehetne – nem hiába Béta még, de ígéretes!
Az elképzelés és megvalósítás egyébként nagyon hasonló a Nike és az Apple összefogásával működtetett ugyancsak kütyü (iPod + mozgásérzékelő jeladó a megfelelő Nike futócipőkhöz) + internetes közösségi oldalra (Nike+), viszont mivel a Nokia GPS-el dolgozik, itt a pontosság és a térképen való megjelenítés mindenképpen előny (plusz az adatok feltöltéséhez nincs szükség számítógépre sem!), szemben a Nike agyba-főbe reklámozott – és így igen népszerű és közismert – szolgáltatásával, ami egyébként a maga nemében elég pontos (az érzékelő ugyanis nem egy szimpla lépésszámláló), ráadásul sokakat sportolásra (futásra) ösztönöz. Igazából mindegy is, melyiket használjuk, vagy használjuk egyáltalán egyiket is, a lényeg a mozgás :)
Egyébként edzésen edzőmeccset játszottunk a hétvégén sorsdöntő mérkőzésre készülő U15-ös csapattal. A vége 14-2 lett nekünk, úgy, hogy csak 3 cserénk volt (azaz nem volt meg két teljes sorunk sem)… Mondjuk szerintem a “kicsik” nagyon jól játszanak (nemhiába lesznek bajnokok, ha nyernek a hétvégén), de mi azért sokkal gyorsabbak vagyunk. Külön öröm, hogy lőttem két szép gólt is. Furcsa módon nem éreztem a lábamban a biciklizést, szinte még jobban is ment így tekerés után – bár lehet hogy ez csak placebo hatás…