Tag Archives: floorball

Lizards Fekete Ló – Diamonds X3M Team 8-13 (3-1,2-6,3-6)

A tegnapi bajnoki után vasárnap délelőtt Veszprémbe látogattunk, hogy megütközzünk az Ajka csapatával a Magyar Kupa negyeddöntőjébe kerülésért. Azaz ma is 6:30-kor keltem… Szerencsére most már bekapcsolták a fűtést az egyetemi sportcsarnokban, így nem kellett fagyoskodnunk, mint a múltkor. Két kulcsjátékosunk hiányzott a csapatból, de így is könnyű mérkőzésre számítottunk – hát nem egészen így alajult… Az első harmadban két sorral játszottunk (míg én a padot koptattam), sajnos ugyan ott folytatva a játékot, ahol egy nappal korábban abbahagytuk (sok hibával, lelketlenül, elképzelés nélkül adogatva) – így az OB III-as ajkaiak szégyen szemre 3-1-re megléptek. Természetesen a szünetben kisebb fejmosás következett, aminek szerencsére hamar meg is lett az eredménye. Nem is telt el sok a második játékrészből, és gyorsan fordítva végre már mi vezettünk. Hamar átálltunk három sorra, és most végre megint csatárként játszhattam :) Volt is két jó helyzetem, a másodikat épphogy csak mellé lőttem, valamint kiharcoltam egy szabadütést, amiből aztán gól lett. Jobban szeretek elöl lenni. Végül is a mérkőzés hátralevő részében nagyjából uraltuk a játékot, a védekezésünk persze messze nem volt tökéletes, de azért majdnem teljesen simán nyertünk és bejutottunk a legjobb nyolc közé. Hajrá Diamonds!

Diamonds X3M Team – VESC Lizards Fitt SE 16-5 (7-1,6-0,3-4)

Az év utolsó bajnoki mérkőzésén Kartalon fogadtuk a veszprémi gyíkokat. Az oda- és visszaút nehezebb volt, mint maga a mérkőzés, ugyanis fagyott esőtől havasesőn keresztül a szakadó hóig volt ott minden… Már a meccs elejétől mindhárom sorunk játszott (az első és harmadik harmadban azért néha összeállt a nulladik sor is), és az első két játékrész mintaszerűen sikerült, 40 perc után 13-1 állt az eredményjelzőn. Evelinnek (aki továbbra is az edzőnk) sajnos el kellett mennie a kisebbekkel Tatára, így az utolsó 20 percre “egyedül” maradt a csapat. Valószínűleg ez és a nagyarányú vezetés is szerepet játszott abban, hogy kicsit szétestünk, és ezt a Veszprémiek ki is használták. Jó tíz perccel a vége előtt ezért Evelin telefonon keresztül időt kért és lehordott minket (azért mindezt kihangosított mobilon keresztül, nem semmi, de nagyon hatásos volt), ezután már kicsit jobban ment a szekér, de azt a harmadot elbuktuk… Kár érte. Persze így is simán nyertünk. A harmadik sor (amiben védőt játszom, de ezt sem akarom már folyton leírni) volt az egyetlen, amelyik nem kapott gólt, igaz csak kettőt lőttünk, de akkor is :) Ja, és megvolt az első 2 perces kiállításom is (34:47 – fogás), csak a statisztikák teljessé tételéhez. Holnap Magyar Kupa, aztán hacsak nem játszunk 60 percen keresztül mintaszerűen, akkor a jövő heti edzédeken még biztos kapunk valami büntetést az utolsó játékrész miatt. Hajrá Diamonds!

8 forduló után így áll a 2008/2009. évi felnőtt férfi Országos Bajnokság II. osztályának tabellája. Emlékeztető: “a 6 csapatos OB II 2×5 fordulós alapszakasszal kezdődik, majd a 10 forduló után kiesik az Ares HC (U21) és az Ares HC-n kívüli csapatok közül az utolsó helyezett. Az 1-4 további rájátszásban vesz részt odavisszavágós rendszerben. Így alakul ki a bajnokság végeredménye.”

Paksi FK – Diamonds X3M Team 5-12 (3-1,0-5,2-6)

A hétvége mérkőzésén Dunaújvárosban fogadott minket a Paks csapata. Az első harmadról talán jobb lenne nem is beszélni, de a hibákból tanulni kell, így nem lehet elsiklani a tény felett, hogy ilyen pocsék játékrészt még nem produkáltunk a bajnokságban. Egyáltalán, ez volt összesen a második olyan harmad, melyet elvesztettünk az idei OB II-es szezonban. Az okok ugyanazok voltak mint az egy héttel ezelőtti meccsen. A csapat állt a pályán, nem volt mozgás, nem volt sebesség a játékban, sok volt a pontatlan passz és az eladott labda. 3-0-ás paksi vezetésről kellett felállni… Evelin (továbbra is az edzőnk) szünet beli megfelelően kemény szavai szerencsére jó hatással voltak a játék képére – mondhatni beindult a szokásos, lehengerlő gépezetünk. Mintha az elején nem pörögtek volna eléggé a srácok… A harmadik harmadban már harmadik sorunk is szerephez jutott, ráadásul most jól is játszottunk (én is), két gólt lőttünk és egyet sem kaptunk! Az utolsó percekben a Paks már szinte feladta, a meggyőző eredménybe még az is belefért, hogy a csapatunk a legvégén két ziccert is kihagyott. Szóval nagyobb koncentrálással több is lehetett volna közte (meg az elején volt egy meg nem adott gólunk, és mintha nem lett volna teljesen fair a játékvezetés sem, de ezt most felejtsük el). De nyertünk, és ez a lényeg. Hajrá Diamonds!

Mindennapi sport (ráadásnak játékvezetéssel)

Mostanában nem panaszkodhatom, hogy nem mozgok eleget. Ez főleg az elmúlt hét tükrében tekinthető nagyon igaznak. Kezdjük azzal, hogy múlt szombattól e hét péntekéig több mint 200 kilométert közlekedtem biciklivel (óra állása 711 km – augusztus 31. óta), mivel az egyetemre, és most már a Csillagászati Kutatóintézetbe is azzal járok (ugyan oda felfelé a Fogaskerekűt használom). Sőt, ezen a héten mindenhova azzal mentem. Ez (ha nem esik az eső) szinte minden szempontból jobb mint a BKV (az autókról nem is beszélve), ugyanis környezetkímélőbb, egészségesebb, sportosabb, gyorsabb (pl. az Intézetből hazáig 45 perc a BKV 1:15-jéhez képest), kitisztítja a fejet, reggel felébreszt, ráadásul biciklis közlekedéshez eggyel kevesebb ruha-réteg kell, mint alapból, és én sosem szerettem annyi ruhát magammal cipelni. Ráadásul már megtanultam, hogy ha nem megyek túl gyorsan (mondjuk síkon olyan 21-23 km/h), akkor is gyorsabb vagyok a BKV-nál, és nem is izzadok meg. Kis gyakorlással ebbe is bele lehet jönni. Persze ekkora távokon tudnék 28-30 km/h-val is haladni, de akkor már megizzadok. Hazafelé persze néha nem tudom visszafogni magam :) Még a hét elején egyik nap az intézetből (azaz lényegében a Normafától) lefelé nem akartam az Istenhegyi úton menni, mert előző este nem esett jól az Alkotás utcán a dugóban menni, így kinéztem magamnak térképről a Diós árok nevezetű kis utcát… Nos az valami katasztrófa volt, olyan meredeken ment lefele, hogy egyszer ki is álltam pihentetni a fékeket, mert féltem hogy túlmelegednek. Soha többet nem megyek arra. Egyébként meg tök jól lehet az Istenhegyi úton lefele gurulni, az autók sem tudnak gyorsabban menni, ők is ugyan úgy lefékeznek a kanyarokban mint én. Csak a hosszú gurulás miatt lefelé azért fel kell venni még egy réteget, amit egyébként a tekeréshez nem kellene… Most már pár lejövetel után elég jól ismerem az utat, kezdek rutinos lenni. Tudom például hogy az Alkotás utcán majd tovább a Krisztina körúton kicsit meg kell tekerni a gépet, így az autókkal együtt 30-35 km/h-val én is átérek sorban a zöldeken, aztán csak fel kell tekerni a Vérmező út emelkedőjén. Na ez az egyetlen nagyon fárasztó szakasz, főleg a 30-on feletti pörgetés után egyből kiállni a nyeregből és úgy felmenni. Innen már bicikliút (meg Margitsziget) van hazáig.

Ehhez jön még a heti három floorball edzés, hétvégén egy meccs, valamint most egy ideig csütörtökönként még járok tenisz-oktatásra is egy-egy órát. Utóbbi azért nem nevezhető fárasztónak. Főleg az edzések végére szoktam inkább kidőlni, mert azért fél óra kinti futás után még másfél óra edzés nem olyan pihentető, főleg ha előtte már 30 km-t közlekedtem is bicajjal. De azért élvezem a dolgot :)

Végül pedig pár szót arról, hogy tegnap játékvezetőként is debütáltam :) Még hétfőn szólt Evelin (az edzőnk), hogy a szombati U21-es meccset nekem kéne fújni, mert rajtam kívül nincs más, akit meg tudna kérni (mindenki játszik az U21-es meccsen, kivéve engem és az edzőjüket). Reméltem, hogy ez csak vicc, de aztán kiderült, hogy teljesen komoly… Így péntek este és szombaton a meccsünk előtt, majd az utánunk következő U17-es meccs alatt szabálykönyvet olvastam. A játékvezetés végül egész jól sikerült (főleg így elsőre), csak egyszer ítéltem marhaságot, de lényegtelen szituáció volt, senkinek nem származott belőle előnye. Összeakadt két játékos, és első ránézésre sérülésesélyesnek tűnt az esés, ezért megállítottam a játékot, de aztán mindenki föltápászkodott, és akkor hirtelen nem tudtam mit is kéne ítélni – húzást kellett volna – így végül is szabadütést kapott az egyik csapat, de ez a bírótárs lélekjelenlétének volt köszönhető… Persze az sem volt könnyű, hogy olyasvalakivel kellett bíráskodnom, akivel még soha, szóval nem beszélhetünk összeszokott bírói párosról… De azért jól megoldottuk a feladatot. A játékosokat nem zavaró, de mégis akció közeli helyezkedés egyből ment, viszont annak kidolgozására, hogy egyszerre lássam és megítéljem a gólt, valamint megjegyezzem a gólszerző játékost és a passzt adó társát, egy harmadba tellett. Rájöttem ugyanis, hogy ha folyamatosan mondom magamban a játékos számát, akinél épp a labda van, akkor ez a feladat egészen leegyszerűsödik. Ha még lesz ilyen alkalom, akkor már csak a szabálytalanságok pontosabb és magabiztosabb megítélésére kell odafigyelnem. Nem könnyű bírónak lenni. Nagyon nem. De legalább most már elmondhatom, hogy ilyet is csináltam az életem során :) Kétségtelen tehát, hogy sportos egy hét volt ez a mostani. És amíg nincs hó meg fagy, vagy monszun, addig ez így is marad :)

2 Replies

Diamonds X3M Team – Miskolci FE 8-5 (1-0,1-2,6-3)

A mai meccs nagyon nyögvenyelősen indult. Bemelegítés helyett kicsit elaludtunk a lelátón, így lehet hogy a szellemi ráhangolódás sem sikerült tökéletesen, de egészen a 15. percig várnunk kellett az első gólra. Pontatlanok voltak a befejezéseink, valamint a miskolci kapus elég jól védett, miközben ők 4 valamirevaló akcióból 3 gólt szereztek. Így a harmadik harmadban, egészen a 49. percig 3-3 volt az állás, a szoros eredménynek megfelelően harmadik sorunk természetesen csupán a padról szemlélte az eseményeket. Innen beindult a gólgyártás, melynek következtében a miskolciak kapust cseréltek, feléledő soraink pedig hat perc alatt öt gólt rámoltak a borsodiak hálójába. Így az utolsó négy percet ajándékba kapta a harmadik sorunk, mi pedig ajándékba adtunk két gólt :( Ezek közül az egyik sajnos kifejezetten rajtam múlott. Sikerült ez alatt a négy perc alatt annyit bénázni, amennyit az előző négy meccs alatt összesen nem… A lényeg persze a győzelem, most már minden OB II-es ellenféllel megmérkőztünk egyszer, és mindenkit le is győztünk, ami igen bíztató a bajnokság végkimenetelére nézve :) Hajrá Diamonds!

2 Replies