Kezdeném a legfontosabbal. Miután az előző napi észlelés befejezése után lecaplattam a szállásra, végre sikerült majdnem nyolc órát aludnom. Most fordult elő először, hogy még az ébresztőórám előtt felébredtem (háromnegyed négykor – délután, ha ez nem lenne egyértelmű). Egyébként a tegnaphoz hasonlóan kinn ma is önállóan dolgozik a fényképezőgép – amíg én a tudománnyal foglalkozom. Csak egy képkockát megmutatnék a múlt éjjeli nyersanyagból.

Nem rossz pirkadat, mi? Nem lehet megunni ezeket a képeket. Egyébként reggelre baromi hideg (2°C) lett, ráadásul kicsit feljebb jöttek a felhők, így a páratartalom felment egészen 85%-ra, szóval nagyon furcsa hideg, de nedves illata volt a levegőnek. Nagyon tiszta és üde, de csípős illata. Munka közben még a pár napja készített 360°-os panorámát (amit még nem mutattam meg, de eljön az az idő is) is beszerkesztettem a StarryNight nevű planetárium-szoftverembe, így most már a Mac-en is pontosan az a látvány fogad, mintha csak La Palmán lennék… Nagyon pöpec. A műholdképek alapján egyébként átaludtam egy felhős időszakot, mert amikor délután felkeltem, akkor már kristálytiszta volt az ég. Vacsora után pont naplementére értem fel (másodszor), és a horizont felett gyönyörűen látszott a Vánusz és a Merkúr is! (A képen nagyban látszik mindkettő, kicsitben előbbi éppen hogy.)

Még csak félhold van, de olyan erős fénnyel világít, hogy kényelmesen lehet kinn lámpa nélkül is sétálni, a fotók pedig már majdnem beégnek (30s, ISO 3200 :D). El sem tudom képzelni mi lesz itt teliholdkor… (ISO 100-on fogom a holdsütötte tájat fotózni :D)

Csak hogy tiszta legyen a címadási technika, a 3. éjszaka azt jelenti, hogy az a harmadik éjszakám, és azért ez a cím, mert ekkor készül(t) a bejegyzés. Szóval nem feltétlenül a harmadik nap történéseiről lesz itt szó. A tegnapi bejegyzéshez pedig feltettem még egy képet, tessék megnézni. Hajnali ötkor – 0,6%-os páratartalomban – egyébként fogtam magam (meg az állványt és a fényképezőgépet), és a Tejút fénye alatt elsétáltam (kisebb éjszakai túra volt, jó fél óra caplatással a kráter peremén fel-le hullámvasutazva – de főleg fel…) a sziget legmagasabb pontjára (Roque de Los Muchachos [2426 m]), hogy csináljak pár fotót (nem is csak párat, mert megint készültek time-lapse mozik is, de mostantól nem lövöm le előre a poént, és nem mutatom meg őket, csak majd a két hét végén egy nagy filmbe összefűzve… na jó, azért egy képkockát lehet).

Közben végignéztem a napfelkeltét, ami egyszerűen csodálatos volt (és ebben a magasságban 7 perccel korábban következett be, mint tengerszinten!). A felhőóceán felett először bíborkék színű lett az ég, majd szépen egyre magasabbra emelkedtek a színek, később a hátam mögött az égbolt ellentétes oldalán lassan kibontakozott a Föld árnyéka, majd a hegy árnyékkúpja a rózsaszín égen… Gyönyörű volt. (Ott a távolban az a sziget a felhők felett a Teide vulkán Tenerifén.)

A fotók feldolgozása egyébként továbbra sem áll túlságosan előrehaladott szinten, de most legalább már dolgoznom kell, így nem tudok állandóan újabb képeket csinálni – talán így van esélyem behozni a lemaradásomat. Pár panorámát már összeraktam egyébként, de most aztán neki kell esni az elejéről, válogatás és preferenciák (mivel panorámákat és time-lapse mozikat összerakni sokkal izgalmasabb, mint a sima képeken dolgozni) nélkül, mert különben soha nem lesz kész… Egyébként meg most dícsért meg a technikai személyzet, hogy nagyon jól csinálom a dolgom, más észlelők az első éjjel nem is igazán szoktak dolgozni, én meg látható módon egyből csinálom amit kell. Azért ez nem kicsit jó érzéssel tölt el :) Nem hiába, a csillagászat legjobb része a távcsövekkel való munka.