Tag Archives: közlekedés

1000 km

Ma egyetemről visszafelé a Duna mentén észak felé haladva elértem ezt a szép kerek számot. Három hónap alatt mentem ennyit (ennek kb. 75%-a közlekedés, és nem sport volt), de ha az elmúlt héten jobb idő lett volna, több is lenne már… Sajnos az előrejelzések holnaptól megint csapadékos időt mondanak, így megint a szobában fog porosodni ezüst Meridám.

Lehet más a rakpart, avagy RakPark!

Tegnap délután a pesti alsórakpart Batthyány tér alatti szakaszán volt egy RakPark elnevezésű összejövetel. Egy kicsit megfoghatatlan, konkrét szervező nélküli esemény, melynek célja leginkább az volt, hogy a budapesti emberek megmutassák, igenis szükség van a Duna mentén húzódó közösségi térre, parkra, bicickli- és sétautakra, jó levegőre és a folyóval való kapcsolatra, ahogy az más hasonló adottságokkal rendelkező európai városokban sem ritka. De miért most? Azért, mert a rakpart egy ideje munkálatok miatt le van zárva az autóforgalom elől, és mivel ez látható módon nem okozott hatalmas közlekedési káoszt, így többen úgy gondolták/gondoljuk, miért is ne maradhatna ez így, miért is ne alakulhatna át a Duna melletti betoncsík egy zöld, közösségi területté. Mert lassan választani kell; belefulladunk a szmogba, vagy a közlekedési kultúránkat változtatjuk meg. Utóbbi magyar embereknek baromi nehéz, előbbi viszont lassan már rövidtávú problémává válik. Valamit tehát tenni kell!

Sajnos a jó idő ellenére csak párszáz ember gyűlt össze, de ők mind nagyon jól érezték magukat, plédeken ülve borozgattak, süteményt ettek és beszélgettek, ismerkedtek, sárkányt eregettek, kismamák sétáltak babakocsit tolva, szerelmespárok andalogva, biciklisek jöttek-mentek, de volt ott zsírkrétázás, aszfaltrajz, ugróiskola, tollaslabda és lábtengó is. Igazi békebeli vasárnap délutáni hangulat áradt minden felől, és az emberek láthatóan boldogok voltak. Boldogok, gondtalanok – legalább erre a pár órára.

Ha szervezők és hangosbemondó is lett volna, már nem lett volna ugyanilyen. Ebben pont az volt a szép, hogy az emberek odamentek, és felfedezték maguknak a lehetőségeket, az élményt. Nem szabta meg senki, hogy mit csináljanak, hogy mikor mi legyen, egyszerűen kaptak egy programjavaslatot vasárnapra, és sokan eljöttek és megéreztek egy élhető jövőkép mámorító illatát. Mert biztos vagyok benne, hogy aki ott volt, azt valamilyen szinten elragadta az élmény. Mint engem, ahogy egy pillanatra a Parlament és a Lánchíd felé nézve elképzeltem csendes nyári estéken a korzózó szerelmespárokat, triciklizó lurkókat és a kávézók és grillesek teraszain üldögélő lakókat, vagy a karácsony előtt a Duna mentén hosszan elnyúló karácsonyi vásár mesés, zenés, mézeskalács illatú forgatagát, vagy a tavaszi csalóka meleg napokat. Ugye milyen más lenne?

Legyen egyszer ilyen.

Ui.: erről a témáról több száz oldalt lehetne írni, szoros kapcsolatban a városfejlesztéssel, közösségi közlekedéssel, forgalomszervezéssel, fenntartható életmóddal, de sajnos nekem is csak 24 óra egy nap.

Minden út bringaút!

Szombaton voltam a Critical Mass-en. Ha én nem mentem volna el, akkor csak 79999 bringás tekert volna végig a belvároson :-) Már legalább 2006 óta tervezem, hogy elmenjek, de valamiért végül soha nem sikerült – lusta voltam, vagy nem volt a legideálisabb az időjárás. De most végre megvolt a kellő elhatározás (és még a biciklim is működőképes állapotban találtam a garázsban). Jó volt együtt tekerni (már a Béke-tértől) sok-sok olyan emberrel, akik ugyancsak egy élhetőbb Budapestet szeretnének, és azt, hogy a kerékpárosok és az autósok békésen és biztonságosan közlekedhessenek egymás mellett. Persze a felvonulás kellemetlenséget okozott sok autósnak, de ha nem teszünk valamit, mindannyian belefulladunk a szmogba a következő évtizedben. A belvárost le kell zárni, kerékpáros sávokat kell kialakítani, és természetesen fejleszteni kell a tömegközlekedést (lásd pl. Belgium – láttam, ez járható, élhető út). Mindehhez persze feltétlenül szükséges egy “kis” gondolkodásbeli változás is. Mondjuk kezdetnek nem lenne rossz ha a toleranciánk fejlődne európai szintre…

Érdemes az alábbi képet (Credit: Press-Office, City of Münster, Germany) megtekinteni. Az ugyan annyi ember szállításához szükséges autók, buszok és biciklik számát és helyigényét szemlélteti. Remélem ősszel már tényleg igazi autómentes nap lesz Budapesten, mint amilyet múltkor láttam Brüsszelben. Tökéletesen lezárt belvárossal, biciklisekkel és gyalogosokkal, jobb levegővel.

Persze megértem én, nem lehet mindenhova biciklivel menni, de ha nem muszáj, lehetőleg nem kéne autóba ülni. A tömegközlekedés nem a legkényelmesebb, de ez már nem az a század, maikor a kényelmünket a környezeti szempontok elé lehet helyezni. Lehet választani: kapaszkodunk a metrón, és esetleg állunk fél órát (amibe persze még nem sokan haltak bele), vagy a szmogban, dugóban állunk minimum ugyan ennyit, tovább rontva a helyzeten. Tudom, akinek van autója, akkor is egy csomót fizet ha nem használja, de erre nem megoldás az, hogy csak autóval utazik. Egyelőre nem akarok jogosítványt se. Minek.

Holnap viszont biciklivel megyek az ELTE-re tesizni. Még át sem kell majd öltöznöm, mehetek ugyan abban a ruhában. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy így még gyorsabb is lesz, mintha BKV-vel mennék (autóról meg nem is beszélve…). Mondjuk a munkahely az már nem ilyen egyszerű. Ahol biztosított a zuhanyzási lehetőség, oda bármikor lehet két keréken menni, ahol nem, ott már nem ilyen rózsás a helyzet. Én ugyanis izzadok, ha meg olyan lassan megyek, hogy ne izzadjak, akkor az tényleg lassú. Az intézetbe való feljutás a kettő közötti átmenet lehet, ugyanis a Svábhegyre nem tekerek fel, csak a Moszkva-térig, onnan meg mehetek fogaskerekűvel – így felfelé nem izzadnék meg (lefelé meg már mindegy, itthon úgyis fürdöm)! A jövő héten ezt is letesztelem. Ha ez így tényleg járható, akkor lehet hogy veszek egy új biciklit (Merida Crossway 5 V – lásd lenn), mert a mostani szegényke már nagyon kopottas, fék nem fog, váltó akadozik, fogaskerekek elkoptak, a vázat leszámítva rozsdásodik az egész – nem csoda, hiszen több mint 10 éves, és sok nyarat töltött a szabad ég alatt esőben, 40 fokban, fólia alatt főve, stb. Majd beszámolok a tapasztalatokról.