Miután szerdán ötösre vizsgáztam Galaktikus csillagászat 4-ből (Gravitációs lencsék + a Lokális Univerzum), valamint kiderült hogy a Kozmológia ZH-m is jeles lett, az utolsó nagy tanulásdömping megkezdése előtt Józsival (ő is végzős csillagász) úgy döntöttünk, hogy tekerünk egy nagyot. Pénteken tehát megvolt életem első igazi, egész napos, hegyekre is felmászós biciklitúrája. Reggel a Nyugatiból 9:07-kor induló vonattal mentünk Kismarosra, ahonnan a lenti térképen látható útra indultunk.

Egész nap jó meleg volt, erősen sütött a Nap, így elhasználtam a maradék naptejemet is – szerencsére a menetszél sokat javított a komfortérzetünkön. A Börzsönyben volt egy 2 kilométeres szakasz, ahol csak turistaút volt, ott sajnos gyalogolni kellett, ami SPD cipőben nem volt a legkényelmesebb, cserébe nagyon jó érzés volt utána visszaülni a nyeregbe. Nagybörzsönyben megnéztük a templomokat is, aztán lefelé az Ipoly felé egy hosszú, jól belátható lejtőn 70,8 km/h-ra tudtam gyorsulni, mielőtt úgy döntöttem, hogy ha a folyó előtt meg akarok állni, akkor ideje visszavenni a sebességből ;) Maga a Börzsöny meg sem kottyant, viszont itt az Ipoly mentén volt egy kis szembeszél, ami nem volt túl jó, így kényelmesen 25 km/h-val haladtunk. Szlovákiában is volt egy kisebb hegymenet, de utána már nagyon jó tempóval haladtunk egészen Párkányig. Itt pihentünk egy fél órácskát, ettünk/ittunk, aztán átgurultunk Esztergomba, ahol megnéztük az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi-t, amit korábban én még nem is láttam… Viszont itt egy közkutat sem találtunk, így vízvétel céljából kénytelenek voltunk vásárolni. Aztán Dobogókő felé indulva sunyi módon megint szembeszelet kaptunk, valahogy nehezebben ment a tekerés, mint korábban. A versenybringáknál majd’ kétszer nehezebb kerékpárral és egy enyhén megpakolt futárzsákkal érthető módon nem mentünk francia körversenyhez szokott szemnek ismerős tempót, de azért hősiesen megmásztuk a hegyet (lásd a szintábrán az 565 méteres pont).

Innen lefelé viszont végre jó hosszú gurulás következhetett egészen Pilismarótig, ahol újabb vízvételt és kajálós pihenést iktattunk be. Hogy meglegyen az 1600 méter szintemelkedés, meg kellett másznunk még egy hegyet, itt – főleg a meredekebb szakaszokon – már én is eléggé ki voltam (mint ahogy az az alul megnézhető videón is hallható), úgyhogy nagyon örültem, amikor elértük a legmagasabb pontot, ahonnan a szentendrei HÉV végállomásig szinte már csak gurulni kellett (azért mi tekertünk is, nehogy nagyon gyalázatos legyen az átlagsebességünk). Végül 124,8 km-el a lábamban értem haza, szuper nap volt, rendesen el is fáradtunk, és végre Józsinak sincs kilométerhiánya :) Csak mert ezzel az indokkal vetette fel a túra ötletét… A napsütés hatására itt-ott szépen lebarnultam, bár a zuhany alatt kiderült, hogy ennek fele az út pora volt :D Rövid hangulatvideó alant látható, illetve készült pár fotó is, azok meg itt vannak. Józsi képei pedig itten.