Ok, so back to Monday. What happened on Monday (22nd of November)? I guess just the usual lectures, as I can not remember anything special. Then on Tuesday, we had to present our poster “on the stage”, using a short PDF-presentation. Luckily I prepared the PDF already on the morning, because the afternoon turned out to be quite “unlucky” for my computer. As usual, I was listening to the lecture with my MacBook in front of me (for taking notes, following the talk, and – sometimes – checking e-mail…), and – as always – I had my drink right next to it. This was the only day, when I was drinking something else than water, as I had a full bottle of orange Gatorade left unopened from the climb on the weekend. So at a point during the afternoon session, I refilled my (wine) glass, and then while moving it back to the table, I hit the bottom of the glass to the table, which resulted in the glass flipping over and covering the full keyboard of my MacBook with ~2 dl of sticky orange juice… At this moment, everyone in the room became silent or said “uhhh :S”, then – after being frozen for one second due to the shock – I quickly turned off the computer and disconnected the power adapter, then turned the MacBook to its side, and tried to get off (blow off) the liquid stuff as fast as I could. After the monitor unexpectedly turned on and started to flicker, I also took out the battery… From this point, I could not do anything else, just let it dry, hoping that I would be able to turn it on after a while… Surprisingly, I handled the situation quite well… I thought there was no reason to freak out, as it would not solve anything anyway. I stayed calm and did not think about it at all :) So the presentation went very well on the evening.
On Wednesday we had a guided bus-tour to the Teide National Park and the Observatorio del Teide. First we drove up (with some photo-breaks) to the Residencia of the Observatory where we had small sandwiches and drinks, then we went to the Visitors’ Center to learn about the history, flora, and fauna of the area.
After a walk around in their botanic garden, we continued to the magnificent rock formations of the National Park, where we had a half hour to look around and take pictures. We took a lot :) Then we returned to the Observatory to visit the OGS (Optical Ground Station) – which has the same 1 meter Zeiss RCC telescope as the Hungarian Academy of Sciences on Piszkéstető (compare the one on Tenerife with the Hungarian) -, the THEMIS Solar Telescope, and the container of the GONG Network.
At sunset, we saw the same atmospheric phenomenon which I have already seen when I was observing (2nd picture in the linked post) with the IAC-80 in September, but now as the Sun went down at the other side of the Teide, the dark ray had a different direction. I had an intense discussion with one of the professors about the origin and nature of this phenomenon, and it took me quite a lot of time, to prove my theory. (Then on the next morning I realised that I was not completely right, but my renewed theory of “mountain shadow + anticrepuscular ray formed by the Teide” was accepted by both of us immediately.)
To close the day, we had a mind-blowing dinner halfway down from the mountain in La Esperanza. The amount of meat was unbelievable, I asked for chicken, and I got a half chicken. I mean, half of everything. It was huge. The professor from Texas told that the steak was huge even for him ;D And it was also delicious, not just a lot. We had no difficulties with falling asleep that evening… (There is also a short video about this day here.)
On Thursday, we had a computer session in the University of La Laguna (ULL), but – for some unknown reasons – we quickly managed to crash the network, which made things a bit more complicated :) Still, by the end of the 4 hour session, we – at least my group – managed to finish almost all the exercises. On the evening, we had the official closing dinner, in a fancy restaurant in the Orotava Valley, somewhere above Puerto de la Cruz. It was very nice. Friday was the last day with lectures, then on the evening we went out for a traditional dinner to a small restaurant which was run by a family. We ate several different meals (I even tasted the octopus…), drank a lot of wine, and still we only payed 8 € per person… It was unbelievable. On Saturday, we left Tenerife in 27°C, but I think it will not surprise anyone anymore, that we did not make it back to Belgium before Sunday noon. (We spent the night in a 4 star hotel next to the airport in Madrid, thanks to the Spanish air traffic controllers and payed by IBERIA). But when we arrived, than it was -1°C… Quite a different climate back in Europe…
It was a very nice winter school, I am happy that we decided to attend!
Kedden munkaszüneti nap volt (az egyetem védőszentjének napja – jó dolog katolikus egyetemhez tartozó kutatóintézetben dolgozni :D), így nem kellett visszafognom magam alvásmennyiséget illetően. Ebéd (bár vehetném reggelinek is, hiszen közvetlenül felkelés után következett) után elmentem a Fnac-ba és vettem egy eyetv hybrid nevezetű TV Tuner Stick-et – azaz egy USB csatlakozású kis kütyüt, amin keresztül tudok tévézni a MacBook-on. Így most van analóg meg digitális TV-m is, tökéletes minőséggel, megállítható, visszatekerhető és rögzíthető adással :) Nem mondom, annyira nem hiányzott a tévé, de azért jó néha este bekapcsolni, meg pl. vacsora közben is – ha otthon eszem – jó alapzaj. Délután voltunk (Jonas, Nadia és én) korizni. A helyi hokicsapat pályáján van napi kétszer szabad siklás, korcsolya-bérléssel (ami ráadásul nem valami gagyi darab, hanem nagyon kényelmes modell) együtt 8 €-ért. A Városligeti Műjégpálya hangulata ugyan itt nincs meg, de cserébe a budapesti tömeg sincs jelen. Szerintem soha nem voltunk 50-nél többen, ami igencsak jó, de az átlag inkább 20 ember lehetett – nem tudom mondjuk ennek mennyi köze volt ahhoz, hogy szakadó esőben kellett elbiciklizni a csarnokig… De így sokkal több helyem volt gyakorolni és kísérletezni, ráadásul attól sem kellett tartani, hogy az esetleges bénázást túl sokan látnák :D Sikerült is pár új dolgot megtanulnom (elég jól ment!), illetve próbáltam Nadia-t tanítani erre-arra (Jonas kb. velem egy szinten van). Három óra alatt összesen egyszer estem, de akkor elég nagyot: épp elég nagy sebességgel, erősen bedőlve koszorúztam a kanyarban, amikor egyszer csak kicsúszott alólam a kori, én meg a bal oldalamra esve egészen a palánkig csúsztam… Utána egy sonkás omlettel és sörrel (Grimbergen Dubbel) nyugtattam meg éhes gyomromat. Este kedd lévén a legújabb sorozat-epizódokkal (HIMYM, TBBT) zártam a napot.
Szerdán elhatalmasodott rajtam a nátha, így nem sok kedvem volt felkelni és munkába menni, de végül meggyőztem magam, hogy ne maradjak otthon (pedig igazából itthonról is tudtam volna dolgozni). Persze lehet hogy inkább a belső hangomra kellett volna hallgatnom, ugyanis a könyvtár előtti téren egy szokásos jobbkanyarhoz (lásd ebben a videóben 2:00-nál) a szokásosnál kicsit nagyobb sebességgel érkeztem, és egyszerűen nem tudtam bevenni a kanyart… A gond az lehetett, hogy ebben a nedves és hideg időben sokkal gyorsabban kopnak a fékpofáim, és a fékem most nem volt ennek megfelelően beállítva, így nem tudtam elég effektíven lassítani, ennek következtében kisodródtam a bal oldalra és konkrétan átestem a járdaszegélyen, a bal oldalam pontosan ugyanazon részére érkezve, mint előző nap a jégen… Csodával határos módon (merthogy az esés kívülről elég ronda lehetett – belülről sem volt túl vicces élmény) sem nekem, sem a biciklinek, sem a ruházatomnak, sem a táskámban levő MacBook-nak nem letti semmi baja… Velem volt az őrangyalom :) Ebéd után megrendeltem a szülinapi ajándékomat, egy Canyon Roadlite 7.0-ás országúti versenybiciklit (fehér színben). Láthatóan az esés nem vette el a kedvem… Eredetileg nagyon erősen gondolkoztam, hogy egy iPhone-t kéne inkább vennem (már a legjobb tarifacsomagokat is kiválogattam), de végül – szerencsére – sikerült lebeszélnem magam. Ebben segítségemre volt a kollégáim nem kis hányada is, ugyanis – ha még nem említettem volna – elég sokan vagyunk biciklisek az Intézetben. A mostani telefonom egyébként is tökéletesen szuperál, nem lett volna szép dolog ilyen hamar lecserélni. Végül is Clio és Tijl ajánlására döntöttem a Canyon márka mellett, lévén a termékeik ár/érték aránya magasan a legjobb a régióban. Ráadásul a belga Omega Pharma-Lotto UCI ProTour (ez a legmagasabb kategória, a Tour de France-on is ott vannak) csapat (így pl. Jurgen Van Den Broeck) is az ő kerékpárjaikkal versenyez. Boltjuk nincs, közvetlenül a gyártól kell mindent rendelni (ez a fő költségcsökkentő tényező). Mikor szerda délután leadtam a rendelést (miután előző este precízen lemértem magam, hogy az internetes kalkulátorukkal a megfelelő vázméretet ki tudjam választani) az interneten a 7. hét szerepelt mint várható szállítási időpont, így szépen elkönyveltem magamban, hogy akkor majd valamikor két hét múlva érkezik a csomag…
Csütörtökön volt a téli időszak utolsó tollasozása, mivel jövő héten elkezdődik (a diákoknak) a szorgalmi időszak, és onnantól kezdve tömegnyomor lesz a teremben… Kicsit sajnálom a dolgot, mert igazán kezdtem belejönni – most már a lejátszott négy meccsből háromban az a páros nyert, amelyben én voltam a duó egyik tagja! De a nap legfontosabb eseménye vacsora után következett, amikor hazaérve megnéztem az e-mail-jeimet, és kiderült, hogy a rendelt bicikli már az UPS kezében van, útban Németországból Belgium felé! Nem kis meglepetés volt! Így a következő 12 órában (amikor épp nem aludtam) felváltva ellenőriztem az UPS csomagkövető rendszerét, illetve az egyetem belső postai nyilvántartását :)
Pénteken a szokásosnál jóval korábban (9 körül) érkeztem meg a munkába – nehogy lemaradjak a várva-várt csomagom érkezéséről ;) A bicikli nem csak az én fantáziámat mozgatta meg, hihetetlen módon nem is én voltam az első, aki észrevette, hogy megjött! (Interneten lehet látni az érkezett küldeményeket az egyetem rendszerében.) Tíz után nem sokkal Clio nézett be az irodámba és nagy vidáman közölte, hogy meghozták :) Persze azonnal mentem is érte (Jonas segített). Az összeszerelésnek azonban nem álltam neki egyből, hiszen délután új irodába kellett költöznöm, gondoltam jó lesz az ott is (meg há valamikor dolgozni is kell). Persze a nagy – kibontott – doboz így is az érdeklődés középpontjába került. Szóval ebéd után átcuccoltam az új irodámba (két ajtóval odébb, de kellemesebb és tágasabb, ráadásul a nyugati oldalon van, így minden nap láthatom a naplementét). Az asztalom előző tulajdonosa folyton panaszkodott, hogy a feje fölött levő polcok túl alacsonyan vannak – nem alaptalan -, nekem pedig első dolgom volt ennek a helyzetnek a megszűntetése. Mivel a polcrendszer moduláris, csak le kellett pakolnom az összes könyvet, a polcokat három lyukkal feljebb mozgatni, és kész is volt – hatalmas probléma megoldva. Délután négykor Clio-val nekiestünk a bringa összerakásának. (Clio karácsony előtt vásárolt ugyanettől a cégtől biciklit, még most is ott áll az irodájában az üres doboz.) A szerelés – így ketten – igen könnyen és gyorsan ment, bármiféle gond nélkül. Amikor végre minden a helyére került, örömmel konstatáltam, hogy a méret tökéletes, és a bicikli a legapróbb részletig gyönyörű és professzionális. De erről majd egy későbbi posztban részletesen :)
Este a Voltaire nevű elég menő étterembe voltam hivatalos – Jonas hívott meg pár embert a szülinapja alkalmából (összesen öten voltunk). A hely nekem nagyon bejött, persze ehhez kellett a jó társaság is :) És hát a kaja… Nos, egy olyan menükombinációt ettünk, amiben választani lehetett egy-egy előételt, főételt és desszertet az aktuális ajánlatból, és ehhez jött még egy apéritif és két különböző bor. Ez így összesen fejenként 43 €-ba került Jonas-nak (amit igen nagyra értékelek – nem mintha ez lenne nálam a fokmérő -, még akkor is, ha neki nem kell lakbért fizetnie, mert otthon lakik)… Én ezeket ettem/ittam: Martini, lazacfilé (lásd kép: almacsíkokkal, dióval, és különféle salátalevéllel, valamint nagyon finom, friss és ropogós, magos, barna zsömlécskékkel), kacsamell (valamilyen különleges mártással és rízzsel), cukormázzal borított sült alma fahéjas fagylalttal (na ez eszméletlenül mennyei volt). Az előétel és a desszert előtt még kis pohárban hoztak valamilyen zöldséglevest illetve pudingot. Meg persze folyamatosan utántöltötték a kiürült poharakat fehér és vörösborral. Elég pöpec volt. Utána gurítani lehetett volna. Ráadásul még én is kaptam egy kisebb ajándékot – Valery lepett meg egy pólóval, amin egy kecske áll La Palma csúcsá. Meeeee :D Aztán amikor menni készültünk, még kitöltöttünk egy kérdőívet, hogy mennyire voltunk megelégedve (nagyon). Itt jött az a pillanat, amikor Fabien (poénból) hollandul beírta a magjegyzések rovatba, hogy NEKEM nagyon tetszett a pincérnő (pedig én ezt egy szóval sem mondtam, mégha van is benne némi igazság – csak hogy tisztán lássuk a helyzetet), és Nadia közreműködésével még a telefonszámomat is odaírta… Persze a főpincér vette a poént és egyből átadta az üzenetet a pincérnőnek, én meg ott álltam vörös fejjel kínomban nevetve :D Hasonló helyzetben volt a pincérnő is ;) Ezek után érthető módon igen vidáman távoztunk, és még beszélgettünk ill. kávéztunk vagy két órát egy közeli helyen.
Szombaton miután délben felkeltem és megebédeltem, elmentem pedált és cipőt venni az új bringához. Engedtessék meg, hogy megmagyarázzam. Szóval pedál mindenképpen kellett, mert az nem jár a drágább versenybiciklikhez, viszont el kellett döntenem, hogy maradok a sima SPD rendszernél (ekkor cipőt nem is kellett volna venni, mert az eddigi Shimano cipőm kompatibilis lett volna az új pedállal is), vagy inkább SPD-SL-re váltok, ami standard az országúti kerékpározásban. Ráadásul a biciklimen az alkatrészek nagy része a Shimano 2010-es (6700-as számú) Ultegra rendszere (ez a gyártó második legjobb szériája), amihez bizony a Shimano PD-6700-as SPD-SL pedál passzol a legjobban. Ráadásul az erre a rendszerre tervezett cipők általában könnyebbek is… És ha már lúd, akkor legyen kövér (és lehetőleg sült), szóval utóbbi mellett döntöttem. Persze ez a 2010-es széria még nem volt a szokásos biciklis boltomban, viszont megrendelték nekem, szóval jövő hétre meg is lesz. (Így legalább könnyebb volt megállni, hogy a nátha és a nem teljesen száraz utak ellenére kipróbáljam a bringát…) Miközben a cipőket próbálgattam (egy Sidi és egy Shimano modell között vaciláltam), kicsit elbeszélgettem az eladóval (szeretem ezt a boltot), hogy kiderítsem, nincs-e valami törzsvásárlói programjuk, és kiderült, hogy van! Szóval miután kiválasztottam a cipőt (Sidi Zephyr – mivel sokkal kényelmesebb volt, mint a Shimano-k, előbbi elöl szélesebb és a saroknál jobban tart), megadtam az adataimat ahhoz is. Valamint vettem még két kulacstartót is… Már nagyon várom, hogy az új bringával tekerhessek!
Mivel végre felraktam az utolsó posztert is a falra, elérkezett az idő, hogy bemutassam a lakásomat. A Windmolenveldstraat 50-en bérlek havi 500 EUR-ért egy 30 nm-es studio-t, ebben az árban minden benne van, kivéve az áram. A Bing Maps-en szépen látszanak az ablakaim a másodikon:
A folyosó kicsit szűkös, de a biciklit így sem nagy macera felcipelni, ráadásul van egy zárható előterem, ahova szépen be tudom rakni (itt van még egy jó nagy szekrény is, ahol a ritkán használt cuccokat tárolom – plusz ágyneműk, szerszámok, tábori ágy, bőröndök, stb.). Ezen felül van egy nagyobb szoba, plusz egy fürdőszoba zuhannyal, mosdóval és WC-vel.
Le sem tagadhatnám, hogy a fekete-fehér mellett a piros és a natúr színek dominálnak. Ráadásul a csoki-színűre festett falat leszámítva ezen a képen minden az én agyszüleményem (az étkezőasztal és az íróasztalom alatti fiókos modul alapból benn volt, a többi cuccot az IKEA-ban vettem, illetve a nagy fekete-fehér képet anyuéktól kaptam karácsonyra – eszméletlenül MENŐ). Az asztalom környéke a legjobb.
A szék támlájától balra látszik az Apple WiFi is ;) Van egy – elméletileg – csoki illatú gyertyám is ott a bal sarokban, aminek egyelőre olyan erős illata van, hogy munka után hazaérve teljesen fejbevágja az embert – brutális… Van egy kis konyhám is, persze a felszerelést azt nekem kellett megvenni bele (a hűtőt nem, azt csak leolvasztanom kellett, de utána olyan jó lett, hogy a legfelső polcon az első napokban fagyásveszély volt :D).
Nincs ám mindig ilyen szépen megterítve, ezeket a szövet alátétet és a boros poharakat csak a press kedvéért tettem fel, a hétköznapokon műanyag alátétet használok – egy fokkal praktikusabb… Az ablakok között pedig van egy tükröm is. Lényegében az egyik falam majdnem végig ablak (kívül-belül megpucoltam ám, gyönyörű lett), a ház pedig D-DNy irányba néz, szóval a nap nagy részében besüt a Nap – ha engedem. Egyébként az ezen a képen látható bútorok eleve a szobában voltak, az az ajtó pedig a fürdőszobába nyílik.
Ami még hiányzik, az valami szőnyeg az ágyam elé, mert nem szeretem reggel a hideg követ (tudom, papucs…), meg azért ezzel a terítővel sem vagyok teljesen megelégedve, de kevesebb mint 5 EUR volt, és nagyon kellett valami arra az asztalra. És csak a tisztánlátás kedvéért, azért vannak repedések a falakon, egy-két régi szög helye is látszik (és a nagy kép mögött nem is csak egy-két helyen), a járólapok pedig sok helyen végig vannak repedve, és a zuhanyban egy-két dolgot ki kell javítani. Szóval természetesen nem tökéletes, de most hogy így berendeztem, szeretem ezt a helyet. (Igen, nincs sütő, szóval nem ehetek állandóan mirelit pizzát…). Lesz videós bejárás is, csak szólok.
Nagyjából egy hete, úgy 1-2 naponta minden előjel nélkül meghalt a Mac-em :( A számítástechnikában járatlan ember is tudja, hogy ha a következő képernyőt látja, az jót nem jelenthet:
Amikor először megláttam, akkor tudtam, hogy itt nagy a gáz, hiszen a Mac híresen nem szokott ilyet csinálni. Nem alkalmazás-specifikus jelenség, hiszen a DVD-nézéstől a zenehallgatáson át a szimpla internetezésig bármelyik váratlan pillanatban megjelent a Rainbow Screen of Death (színes szélesvásznú nagyhalál – A. L. Webber után szabadon). Utána semmi sem segít, csak a hard reset. Sem a fontosabb logfájlok nem tartalmaztak semmi információt a hibával kapcsolatban, sem a lefuttatott Hardware Test nem mutatott semmit. Nem raktam fel semmi új alkalmazást, ami esetleg kinyírhatta volna a rendszert. Nem volt túlmelegedés. Semmi jel. Így maradt a szervíz – erős a gyanú, hogy alaplaphibával állunk szemben. Úgyhogy ma felkészülten, a fenti fotóval felvértezve és a norc.hu-n a lakatolási lehetőségeket előre feltérképezve eltekertem a StarKing Pro-ba, és leadtam a gépet. Azt ígérték, hogy jövő héten nagy valószínűséggel készen lesz, ha tényleg ez a hiba (erősen egyetértettek velem). Az biztos, hogy foglalkoznak vele, mert alig hogy hazaértem, már telefonáltak és feltettek pár kérdést. Hát imádkozzunk… Fingers crossed.
Egyébként meg rámjár a rúd, tegnapelőtt egy szinte teljes üveg almás tormát rántottam ki a hűtőből (ripityára tört és oda lett az egész), tegnap meg egy doboz vajat (szerencsére ez nem tört annyira ripityára, hogy oda legyen az egész…) – üldöz a balszerencse ezen a héten…
Pár nappal később: lényegében két munkanap alatt kitesztelték a dolgot: az egyik memória hibás volt. Így hát elvittem az XMS-be (ott vettük), ahol szó nélkül kicserélték, és most (nem akarom elkiabálni, és lekopogom) minden rendben működik. Azért a biztonság kedvéért fingers stay crossed…
