Avagy a hülyeség néha már fáj.
Hajnali 5 óra van, de felébredtem. Biológiai órám enyhén romokban, de ez éjszakai munkával töltött két hét után normális. Egyébként meg akár örülhetek is, így elég könnyű lesz 8-ra bemenni az irodába, sőt, előtte még ehetek is egy kiadós reggelit. Csak mert vacsorázni elfelejtettem, amikor valamikor este nyolc és kilenc között ruhástól elaludtam az ágyon…
Na de vissza a vasárnapra, mikor is eljött az idő, hogy elmenjek szavazni. Ugyanis az országgyűlési választások első fordulója a külképviseleteken egy héttel korábban, húsvét vasárnapján került lebonyolításra. És akkor itt kezdődött a nap esedékes kálváriája. Ugyanis eredetileg biciklivel akartam menni, de hát ez idő nem igazán ígérkezett alkalmasnak (biciklizésre minden idő alkalmas, de ez most speciális eset, oda-vissza kb. 60 km, közben be kell menni egy nagykövetségre, amit azért csutakosan nem igazán kéne, meg hasonlók…). Ez abban merült ki, hogy minden út csurom vizes volt (tehát a versenybringa kilőve), és egész napra záporokat mutattak a numerikus modellek. Szóval szépen beletörődtem, hogy akkor vonat plusz tömegközlekedés kombóval kell mennem, összepakoltam, és már majdnem elindultam, amikor még vetettem egy pillantást a radarképre… (Hatalmas hiba.) Azt láttam, hogy ugyan van egy ív alakú csapadékzóna, ami északnyugatról délkelet felé haladva szeli át az országot, de a mi környékünkön lyukas, azaz Brüsszel és Leuven között pont nem fog esni. Persze van némi tapasztalatom időjárás téren, szóval egyből felmerültek bennem a következő gondolatok: 1) a zóna után továbbra is labilis lesz a légkör, főleg egy kis napsütéssel (felszakadozott felhőzet látszott a műholdképeken) olyan brutál záporok lehetnek még ezután, hogy öröm lesz nézni (zárt helyről), 2) Péter, ne légy hülye, ne is gondolj arra hogy most átpakolsz mindent és nekiindulsz biciklivel… De valahogy jött a bolond énem, és a hangok a fejemben, szóval szépen meggyőztem magam, hogy mégiscsak nekivághatok biciklivel, csak megúszom valahogy az esőt… Az meg hogy annyira nincs is jó idő, és úgy felöltözni, hogy ne izzadjak meg, szinte képtelenség, az meg kit érdekel, majd megoldjuk. Szóval farmer és rendes pulcsi plusz széldzseki rajtam, egysebességes bicaj alattam és hajrá. Próbáltam lassan menni, szép városnézős tempóban hogy ne izzadjak le, de már az első 5 km-en bukott minden elképzelés. A balga belgák ugyanis a domborzatra ügyet sem vetve építették az autópályák kora előtt az utakat, szóval Leuven-ből tök egyenesen vezet az aszfaltcsík a főváros felé, csak éppen dombra fel, dombról le, és ez ismétlődik minden kilométeren. És dombra felfelé egysebességes bringával nem lehet izzadás nélkül menni. Szóval szépen kezdtem bepálni a széldzsekibe, közben láttam ahogy a csöppet sem bíztató felhőformák sorra jelennek meg északnyugat felé, úgyhogy 10 km után be kellett látnom, hogy az az egész elképzelés hatalmas marhaság volt, és hogy legközelebb nem ártana, ha használnám is az agyamat, nem csak sisakbetétnek használnám a biciklin. Szóval szépen fordultam is vissza, így háromnegyed órával az indulás után, izzadtan és a kezdődő eső miatt kívülről is vizesen sikerült megérkezni – a kiindulási pontra. Ezek után itthon mindent csak lehajigáltam, átöltöztem, átpakoltam, és elmentem Brüsszelbe vonattal (a vasútállomásig azért biciklivel).
Aztán Brüsszel felé suhanva nem egy elég durva záport kerszteztünk, szóval áldottam azt a maradék csöppnyi kis eszemet, ami legalább visszafordulásra kényszerített. Húsz perc vonatozás után Bruxelles Midi pályaudvarról a 4-es metróval (ami pár megálló után villamosként folytatja az utat a felszínen) mentem a Héros-ig, onnan pedig bár a 41-es buszt is választhattam volna, inkább sétáltam két kilométert a Magyar Nagykövetség épületéig. Így legalább elmehettem a Belga Királyi Obszervatórium épületeggyüttese mellett is (plusz itt van a Meteorológiai Intézet is). Ekkor már gyönyörű tavaszi napsütéses idő volt, és Brüsszel ezen környéke igen takaros házakkal és utcákkal bír, nem úgy mint a belváros egyes részei… Tömeg egyáltalán nem volt (mondjuk rögtön ebédidő után ez várható volt), szóval szinte egyből sorra kerültem.
A szavazólapokat tartalmazó kis borítékot egy általam és a bizottság egy tagja által aláírt nyilatkozattal együtt (hogy én szavaztam, a boríték az én szavazataimat tartalmazza, és hogy ezek az én helyes adataim) egy nagyobb borítékba kellett tenni, amit a ragasztáson keresztül még alá kellett írni, és így lehetett bedobni az urnába. Mint azt a szavazólapon látható dátum is sejtetni, a szavazatokat a saját választókörzetünkbe szállítják, és 11-én hozzákeverik a többi szavazathoz, szóval nem lesz külön összesítve. Annyit lehet csak tudni, hogy világszerte közel kilencezren szerepeltek a külképviseletek névjegyzékében, ebből 599-en Brüsszelben, és közülünk 483-an szavaztak is. Ez annyit tesz, hogy 80,63%-os volt a részvételi arány! Hazafelé már nem volt annyira szép idő, de örültem, hogy azért a kezdeti – hogy is mondjam – problémák ellenére sikerült eljutni szavazni – ha már regisztráltam magamat a külképviseleti névjegyzékben… Meg egyébként is, minden szavazat számít :)
