Megint fenn vagyok a Mátrában, és már az első éjjeli munka után megtérült, hogy most több hónap után újból felhoztam a fotós cuccomat is, mert amint az fent és lent látható, hajnalban egy kellemes kis zivatar vetett véget a megfigyeléseknek. Persze a legszebb villám megint beégett :-S Mellesleg meg van mit csinálnom dögivel…
Az éjjel Piszkéstetőn (-5°C-ban) igen intenzív hózáporok voltak, csak úgy hordta a szél a havat. Reggelre összefüggő, közel egy centiméteres fehér lepel borította be a Mátrát – gyönyörű szép volt, tisztára mintha még január lett volna (lásd a mellékelt képet). Így esett hát, hogy a tavaszi napéjegyenlőség napját hóval köszöntöttük az idén – kerül majd a krónikákba :-) A délután folyamán Budapesten is volt egy-két erőteljes hózápor, szép fehér hófüggönyök is látszottak a Normafától…
A Magyar Csillagászati Egyesülettől kaptam kölcsönbe egy SQM-et, ami az égbolt fényességének nagyon pontos mérésére jó. Ez az első professzionális kézi műszer ezen a téren, és a különböző tesztek szerint példa nélküli precizitásra képes. Csütörtökön így a tiszta időt kihasználva néha ki-kidugtam a fejem a kupolából (kimentem a kupola melletti tetőteraszra), és rendszeres méréseket végeztem. Már akkor is igen bíztató eredményeket kaptam, amikor a Holdsarló még fenn volt, de Holdnyugta után jöttek csak az igazán jó értékek. A front után szinte tökéletes ég volt (átlátszóság szempontjából), így ezek az eredmények – saját megítélésem szerint – nyugodtan tekinthetők Piszkéstető hivatalos értékeinek. Nos akkor lássuk a műszert és a mért értékeket!
A Holdmentes időszakban rögzített 30 értékből tehát az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézetének Piszkéstetői Obszervatóriumában 21,46±0,05 magnitúdó/négyzetívmásodperc az égbolt háttérfényessége (optimális körülmények között), és az is jól látható, hogy ez egy elég stabil érték, mintegy két óra alatt nem változott szignifikáns mértékben. Tapasztalatom szerint a lehető legjobb éjszakán sem lehet sokkal jobb, nem hinném, hogy elérheti a 21,75-ös küszöbértéket, mely az International Dark-Sky Association ajánlása alapján már az arany kategóriájú égbolt alsó határa. Az általam mért érték magyarországi viszonylatban így is igen jó, ezüst kategóriájú ég (21 és 21,75 között). A közölt képnek viszont van még egy érdekessége, miszerint háttérként az egyik első nagy égboltfelmérés alapján készült csillagtérkép szolgál – a Bonner Durchmusterung. Itt Piszkésen ugyanis van ebből egy eredeti, 1899-es kiadású példány (lásd a lenti képen – egyébként nagyjából akkora mint egy 2000 darabos puzzle… szóval nem egy zsebkönyv). A katalógusról annyit kell tudni, hogy az eredeti felmérést Argelander végezte el 1859 és 1862 között a bonni 78 mm-es frontlencséjű teleszkóppal, fényességben tized magnitúdó, koordinátákban pedig 0,1 másodperc illetve 0,1 ívperc a katalógus pontossága (óraszögben és deklinációban). Hihetetlen belegondolni, hogy több mint 300000 csillagot írt le a fotografikus észlelések és a modern technikák kora előtt. Ez igazi teljesítmény volt.
Már nagyon régen nem írtam, ennek az az oka, hogy semmi különleges nem történt, így nem volt miről… Most lenne még érdekesebb témám is mint ez a mai, de ahhoz le kell fotóznom valamit, és még töltődnek az elemek. Szóval e helyett foglalkozzunk egy kicsit Piszkéstető mikroklímájával. Bevezetésnek elmondanám, hogy csütörtökön miután Svábhegyen átéltem egy szép kis graupel-záport, az M3-asról gyönyörű esőfüggönyöket láttunk, Galyatető után meg hózáporban autóztunk… Szóval nem hiába imádom én a Mátrát. Aztán pénteken délután volt még egy kis havaseső, havazás, ami sajnos az 1,5°C miatt nem maradt meg – nem úgy, mint a csütörtöki hózápor, mert az szép lepelt képzett az obszervatórium körül. Most szépen süt a nap. És akkor térjünk rá az “esettanulmányra”. A tegnapi egész napos csapadék estére megszűnt, majd a meteorológiai modellek szerint lassan ki kellett volna derülnie az ország ezen része felett. Ez meg is történt, de a Mátra és a Bükk csúcsai felett kis ködfelhők, “pamacsok” képződtek, ami miatt nem lehetett méréseket végezni (mivel olyan tejfel volt, hogy nem lehetett 10 méterre sem ellátni). Ennek, és a numerikus modellek hatékonyságának bemutatására közlöm az alábbi nagyon hosszú képet.
Az első és az utolsó kép a GFS modell felhőfedettségi előrejelzése 0 óra és 6 óra UTC-re (ilyenkor ez a helyi idő-1 óra), míg a középső a NOAA 18-as műholdja által 01:19 UTC-kor rögzített kép. Jól látható, hogy nagy léptéken nagyon jó a megfelelés, az előrejelzett derült sáv is majdnem pontosan ott van, ahol lennie kell, viszont az is látszik, hogy a nyíl végén ott van az említett pamacs. Nem nagy, de ott van. Érdekes, nem? Télen, hőmérsékleti inverzió esetén előfordul ennek az ellenkezője is, amikor az egész Kárpát-medence “alja” a ködben fuldoklik, viszont a ~800 méter feletti csúcsokon, melyek kilógnak ebből a paplanból, süt a Nap, vagy éppen a Hold. Ilyet is láttam már itt.
Csak jelezném, hogy még élek – csak éppen Piszkéstetőn vagyok. Aki mostanában nézegette a Flickr galériámat, az láthatta, hogy egyre több kép van :-) Viszont most egy sincs – ennek az az oka, hogy rájöttem, hogy ha korlátlan tárhelyem van, akkor nyugodtan feltölthetem a képeket a legjobb minőségben is, így letöröltem mindent, és most fel kell raknom újból mindent… Ez sajnos egy kis idő, de lényegében dolgozni nem nagyon kell vele, mert automatikus. Itt fenn egyébként hideg van. Térerő nincs, telefonon ne is keressen senki. Viszont az ELTÉs oldalam megújult, kicsit átdizájnoltam. Persze ennek a képgaléria áldozatul esett, de lényegében úgyis régi képek voltak benne, és egy részét meg a Fent említett új galériámba úgyis fel fogom tölteni. Na megyek vacsorázni :-)