Tag Archives: sör

2009.11.15.

Csak hogy ne maradjatok le semmiről… (Mármint azok, akit érdekelnek az “unalmas” hétköznapok is.) Csütörtökön először is megkergült az időjárás, a reggeli zápor után kisütött a Nap, süvített a szél és este hatkor 16°C volt. Gyeplabda után (ami most kicsit egyhangú volt) csatlakoztam a többiekhez egy kis karaokére (most ez volt soron az esedékes havi összeröffenések során), de nem mondanám, hogy túlságosan élveztem – szerencsére elég volt egy duettben közreműködnöm… (Igen, fodrászhoz kéne mennem…)

20091112karaoke

Pénteken aztán megint voltam falat mászni, ami egész egyszerűen szuper volt – először is most már jobban bírta a kezem (karom) is, továbbá hatalmas sikerélményt nyújt, hogy nagyon gyorsan fejlődök. Probléma nélkül felmásztam azokon az útvonalakon, melyeken egy héttel korábban kudarcot vallottam, egyre-másra fedezem fel az újabb és újabb technikákat és fogásokat. Öt “falat” másztam meg, ebben a sorrendben: 4a, 4b, 5a, 5a, 5a (ebből a háromból is mindegyik különböző, csak azonos nehézségi fokúak). Az utolsó előttit leszámítva mindegyik gond (leesés, stb.) nélkül ment – annál egy fél percre meg kellett állnom (lógtam a kötélen), mert annyira izzadt a kezem, hogy egyszerűen nem bírtam fogást találni. Aztán az utolsónál (az volt a legnehezebb) úgy elfáradtam – mire sikerült felérnem -, hogy miután Jonas leeresztett, vagy öt percet ültem a fal tövében a szivacsokon :D Az este hátralevő részében pedig vagy heten söröztünk (ez a létszám már igen jelentős az Intézet méretéhez viszonyítva is). Új sörök: Lucifer, Saison Dupont, Hopus. Még ehez a naphoz tartozik, hogy megtaláltam az előző posztban bemutatott videót, ami annyira feldobott, hogy fülig érő szájjal tekertem haza a mászás előtt (mint aki bolondgombát evett). Szombaton számomra eljött a karácsony (pontosabban nekem kellett menni, mint Mohamednek a hegyhez), és délutánra megint fülig ért a szám, de erről majd a következő bejegyzésben részletesen ;) Este megnéztük a 2012-t a moziban (ha nem is a fél Intézettel, de öten a staff-ból), nekem – és a többieknek is, ilyenek vagyunk mi csillagászok… – tetszett, de hogy ezek a belgák nem bírnak ki két és fél órát pisiszünet nélkül, az nem igaz… Miért kell egy mozifilm alatt szünetet tartani (konkrétan “pause” felirat és 10 perc világosság), ráadásul pont egy grandiózus robbanás kellős közepén?!? Röhej. Na mindegy, utána még megittunk egy sört (Chimay Blauw), kitárgyaltuk a karácsonyi terveket, aztán fellőttük a pizsit. Ma majdnem délig aludtam, aztán megfordítottam a bringám hátsó kerekét (merthogy flip-flop agyam van, egyik oldalon szabdonfutó, másik oldalon fix fogaskerékkel), hogy kipróbáljam milyen a fixi érzés (örökhajtásos bicikli, ha forog a kerék, forog a pedál is) – de nem hinném, hogy így marad, mert nem jön be annyira. Azért egy hetet maradhat. A floorball jó volt, és megint véget ért egy hét. Szörnyű. Mindjárt tényleg itt a karácsony (ja, a boltok kirakata itt-ott már karácsonyi, és a városban az utcák nagy részén már felszerelték az ünnepi világítást – ugyan égni még nem ég…). Azért jó lesz hazanézni :)

3 Replies

Falmászás

Péntek délután már éppen azon gondolkoztam, hogy írnom kéne egy e-mailt pár embernek, hogy este nem lenne rossz beiktatni egy éttermi vacsorát, mikor is Jonas megjelent az irodámban (szeretem az ilyet, mert mindig valami jó program sül ki belőle), és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem kipróbálni a falmászást. Tudni kell, hogy ő és még pár ember az Intézetből rendszeresen járnak mászni, és már korábban is beszéltünk róla, hogy majd egyszer talán kipróbálom én is… Nos, mivel választhattam egy unalmas magányos este, és a valami új között, egyértelmű hogy az utóbbira szavaztam, így este nyolctól majdnem fél tizenegyig űztük az ipart. Mivel ez a sport két emberes móka (míg az egyik mászik, a másik lentről biztosít), én Jonas-szal másztam. Először megmutatta hogyan kell a felszereléssel bánni, a kötelet befűzni (másodjára már mindent én csináltam), biztosítani, majd élesben is kipróbáltuk a dolgokat. Egyből azzal kezdtünk, hogy felmásztam olyan két-három méter magasra, és elengedtem a falat, hogy lássam milyen dolog “leesni”, milyen érzés amikor a biztosító ember “megfogja” az esést. Jó :) És a két és fél óra alatt mindketten “leestünk” egyszer, szóval tényleg igazán élesben (több mint tíz méteres magasságban – merthogy baromi nagy mászófal-rendszer van ebben a sportközpontban) is működött a dolog. Ha nem így lett volna, akkor valószínűleg most nem írnám ezeket a sorokat. Felváltva másztunk és biztosítottunk, én sorrendben egy 3a, 3b, 4a, 5a, 4b és 3b nehézségű utat próbáltam ki (ha jól emlékszem 7-es a legnehezebb és a 3-as a legkönnyebb). Az első kettő lényegében megállás nélkül ment, a harmadik egy kisebb pihenéssel, aztán az 5a-t “csak” a 3/4-éig tudtam megcsinálni, ott volt egy fogás, amin sehogy sem tudtam túljutni és “leestem”, a 4b a feléig ment, lévén egyfelől már nagyon fáradt volt a karom, másfelől a fal azon része kifelé dőlt (vagy befelé, nem tudom ezt hogy mondják, de meredekebb volt 90°-nál), zárásként pedig visszatértem a másodiknak már meghódított 3b-hez, ami így fáradtan már egyáltalán nem volt egyszerű; igencsak össze kellett szednem minden erőmet hogy a felső egyharmadot is le tudjam gyűrni. Viszont nagyon élveztem a dolgot, ráadásul Jonas és a többiek is nagyon sokat dicsértek, mondván hogy általában az első alkalommal senki nem mászik fel a 4-es úton :) Főleg nem az 5-ös háromnegyedéig, és főleg nem mászik hatszor. Ráadásul – állítólag – a biztosításom is profi munka volt. Szóval megvolt a sikerélmény, továbbá nem elhanyagolható szempont, hogy a túrázás, biciklizés és floorballozás révén igencsak megerősödött lábaimhoz képest jóval gyengébb felsőtestemnek ez a fajta testmozgás maga a tökéletes edzés. Szóval ha minden igaz, megvan a rendszeres péntek esti programom! Az este hátralevő részében pedig megittunk két sört (Chimay wit, Chimay rood), majd hazabicikliztünk…

Fotódélután

Sajnos hétvégére már nem maradt a munkanapokon tapasztalt gyönyörű napos időből (a szürke ködös reggeleket jobb gyorsan elfelejteni), de ennek ellenére nem változtattuk meg a szombati programtervet. (Péntek este egyébként megvolt a szokásos sörözős beszélgetés, új sör: Palm.) Délben találkoztunk az Intézetben (Valery, Jonas, Stefan és jómagam), majd miután egy közeli Wok-étteremben megebédeltünk (Hoegaarden sör, és annak ellenére, hogy a wok annyit eszel amennyit bírsz alapon volt, alig bírtam el egy nagy tányér étellel, előző este ugyanis megint kebabot ettem…), Valery kirakott minket a kastély közelében, mi pedig fotóztunk vagy két és fél órát. Nekem nagyon hiányzott a napsütés (aki ismer, tudhatja hogy szinte csak napos időben fotózom), nem is lett túl sok használható képem, de azért élveztem.

20091031photosession

Jó volt látni hogy a többiek mit vesznek észre, mit tartanak érdemesnek arra, hogy megörökítsék. És jó volt ezeket meg is beszélni velük. Már régen éreztem azt, hogy mélyebben szeretnék a fotózással foglalkozni, de most megint elkapott ez az érzés. Szinte sokkoló volt Stefan Canon EOS 50D-jét munka közben látni és kipróbálni, fényévekkel az én jó öreg 300D-m előtt jár, egész már érzes dolgozni vele… Valahogy amikor az volt a kezemben, nem arra gondoltam, hogy mennyivel kevesebb macera egy kis kompakt gépet hordozni… Stefan képeit a végén meg is néztük – nagyon jó szeme van a fotózáshoz (mert bizony a felszerelés nem minden, sőt…). Alábbi kép is neki köszönhető :D

20091031photosession2

Az elmúlt évben annyira nem foglalkoztam ezzel, hogy teljesen elszoktam a művészibb látásmódtól. Meg ha én fotózni megyek, általában előre eltervezem, hogy mit szeretnék, így az ilyen spontán fotódélutánok szokatlan feladatot jelentenek – ebben mindenképpen fejlődnöm kell. Este egy 35 km-es tekeréssel zártam a napot. A csatona partján sikerült felérnem egy másik bringásra (azaz nem én vagyok az egyetlen lökött, aki este nyolc és kilenc között edz), és egy ideig a szélárnyékában utaztam, majd a táv felénél beálltam elé, hogy visszaadjam a szívességet, amit meg is köszönt, amikor elváltak útjaink :) Most vasárnap van és esik…

4 Replies

2009.10.29.

Tegnap történt egy s más, amit nem árt lejegyezni (ezzel megszakítva a tényleg érdekes bejegyzések sorát). Először is végre megkaptam a szerződésem! Nem mintha a gyakorlatban ettől bármi is változott volna, vagy változna, de azért mégis. Délután a hétmérföldes léptekkel meginduló adminisztráción felbuzdulva a City Hall-nak is írtam, hogy mi van már a (lakcím)regisztrálással, adnak-e végre időpontot, vagy teljesen elfelejtettek… Válasz még nem érkezett. Egyébként pont indultam volna az influenza elleni oltásra (ami nem a H1N1, hanem csak az alap variáns ellen volt, hasonlóan profin megszervezve mint két éve – azzal az apró, de nem jelentéktelen különbséggel, hogy a papírmunkát végző nővér igen csinos volt ;D és 50 centtel olcsóbban adták a mókát), amikor Valery, Jonas és Steven megjelentek az irodámban, és közölték, hogy ma este márpedig Oud-Heverlee-be kell mennünk vacsorázni. Mondtam nekik, hogy az imént részletezett programom eléggé üti ezt az igen csábító javaslatot, de erre (miután részletezték, hogy rosszul lesznek az injekcióstű gondolatától is, én meg elmeséltem két évvel ezelőtti pozitív tapasztalataimat) Valery egyből azzal felelt, hogy bevisznek kocsival az orvosig, aztán mehetünk is kajálni :) Így is lett. Az oltási kampány gyorsaságát mi sem szemlélteti jobban, hogy mire sikerült leparkolniuk, én már ki is jöttem, pedig kb. tíz diák volt előttem (nem tartott tovább öt percnél – kocsiból kiszállástól a beszállásig). Az étterem felé menet még felvettük Roy-t is, így öten élveztük az este hátralévő részét – menet közben pedig realizáltam, hogy éppen gyeplabda edzésen kellene lennem, de hát ez van. Ezen a héten már úgyis kétszer is voltam este biciklizni. Az étterem nagyon kellemes volt, az étel is kiadós és ízletes (bár ezt már megszokhattam), viszont volt egy apró negatívum is. Mikor a Corsendonk Blond után egy Orval-t kértem, ahhoz nem a saját poharát hozták, mert nem volt nekik. Azt hittem ez Belgiumban nem fordulhat elő, teljesen sokkolva voltam (és a sör sem igazán ízlett, részben a pohár összeférhetetlensége, részben az előző finomabb volta miatt)… Majdnem reklamáltam is, hogy ezt mégis hogyan gondolják, de Steven “megnyugtatott”, hogy étteremben előfordul az ilyen, viszont sörözőben soha. A beszélgetés két legviccesebb kijelentése pedig a következő volt: “A blog is so 2007” illetve “Beauty is often on the inside, but true ugliness is often on the outside…” Szerdán egyébként kebabot ettünk, isteni volt. Nem panaszkodhatom!

Két munkahét között

Péntek estére azt terveztem, hogy kirpóbálom végre a múltkor vásárolt szuper őszi/téli bringásruhákat – a 8°C körüli hőmérséklet és a derült idő pont jó lett volna, ha fél órával a tervezett hazaindulásom előtt nem jelenik meg Jonas az irodámban, és nem közli (az egyébként nem meglepő hírt), hogy este sörözni mennének, és hogy jöjjek én is :) Így izzasztó és őrült tekerés helyett szocializálódás lett a dolog vége (mivel mostanában minden programra igent mondok – az elmúlt két hónapban csak az eheti foci utáni evés-ivást hagytam ki). Egész sokan voltunk, az első “sörözőben” (két hete is ott voltunk, most már meg kéne neveznem a nevét is, mert jó hely) kilencen ültünk körül két asztalt, de hajnali négykor – amikor végleg elköszöntünk – is még öten voltunk. Megjártunk három sörözőt, játszottunk kockapókert (furcsa módon annak ellenére, hogy néha hihetetlen mázlim volt, úgy kikaptam, hogy csak na), beszélgettünk tudományról (adaptív optikai rendszerek) és az élet dolgairól (mint pl. a sors kérdése), belgákról és magyarokról (a sör-bor sík mentén), stb. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem utolsó sorban négy újabb sörrel gazdagítottam a gyűjteményemet: Rogier, Mc Chouffe (kellemes íz és nagyon érdekes illat), Westmalle Dubbel (A Tripel jobban ízlett) és Corsendonk Pater (szép pohár, egyedi íz – egyre többfajta ízzel találkozom, de nem tudom “leírni” őket… ez gond). Végül pedig az éjszaka belga poénja: Az amerikai, a holland és a belga bemennek egy sörözőbe, és leülnek a pulthoz. Az amerikai egy Budweiser-t rendel, a holland egy Heineken-t, majd végül a belga egy kólát. Társai megrökönyödve néznek rá, mire megszólal: “Ha ti nem isztok sört, akkor én sem.” Szombat este (miután délután megcsináltam a time-lapse filmeket) pedig sültkrumplizni voltam, este pedig megnéztem három Nadia-tól kölcsönkért DVD-t ;) Az első a Cloverfield volt (első fél óra halál unalom, de utána nincs egy pillanat szusszanásnyi idő sem, az egyik – ha nem A – legjobb katasztrófa-film, amit mostanában láttam), majd a Pride & Prejudice (vessenek meg, de a kosztümös romantikus film – főleg Keira Knightley-val és ezzel a zenével – a gyengém, egyszerűen imádtam, vasárnap este mégegyszer megnéztem), végül pedig az In Bruges (akciókomédia a legszebb belga városban, nekem bejött, főleg mivel végig olyan helyeken játszódott, ahol már jártam két évvel ezelőtt – For two weeks? In fucking Bruges? In a room like this? With you? No way.). Vasárnap floorball után pedig megnéztem az utolsó részt is A végtelen szerelmeseiből, majd éjfél körül még csináltam pár fotót, köztük (pontosabban inkább belőlük pedig) a fenti (kattintásra nagyobban is megtekinthető) – széltől szélig több mint 180°-ot lefedő – panorámát. Éljen a Photoshop!

2 Replies