Tag Archives: phd

Internal PhD defence: done!

Yesterday I have successfully passed my internal doctoral defence, which basically means that I will inevitably become a doctor (Dr.) on the 31st of May, at the end of my public defence. The internal (or private) defence was more like an extra discussion round of my thesis than an exam, and everything went very smoothly. At the end, the members of my jury provided me with a very small list of minor changes which I still need to implement in the final version of the text (mostly spelling mistakes, a couple of extra references, and a few additional sentences here and there), before I send it to the printing company, to turn it into a nice book. Just after the defence (and some extra private discussions with some of my jury members) I went for a quick training ride (the most windy ride I ever had), then we had a very pleasant dinner on the evening in the Faculty Club.

My PhD thesis is ready for the jury!

Yesterday I printed my PhD manuscript (which blocked one of the printers at the institute for an hour…) and sent it to the members of my jury! I have been working on the text (the introduction and conclusion parts, as the main chapters are my published/in press first author papers) in the last weeks, so I am pretty happy it is finally done. My internal PhD defence will be on the 18th of April, then we will see how good the text is. I am satisfied with it, hopefully my jury will like it too. And if you think that now I have nothing to do, you are so wrong… For example, I got invited to give a review talk on the KASC 6 conference which will be held in Sydney during the last week of June (just two weeks after another conference on Rhodes), so today I had to prepare an abstract and a small “FWO Grant for participation at a congress abroad”, to get money for my flights :)

2010.05.31. – 2010.06.06.

Nincs semmi extra, szóval csak egy gyors bejegyzés. Egész héten gőzerővel dolgoztam, mert pénteken Liège-ben egy kis belső meeting-en be kellett mutatnom a PhD-m témáját illetve az eddigi eredményeimet. Így hétközben nem is igazán történt semmi más, összesen egy esti kebabozás és egy kör a mosodában (végre elkezdtem olvasni az egyik új biciklis könyvet is) szakította meg a monoton munkanapjaimat. A mosodát így is nem tudom hány napig tologattam már… (Ilyenkor ingben megyek dolgozni – ami egyáltalán nem szokásom.) A prezentáció előtt két és fél órát aludtam, de állítólag jól sikerült. (Szerintem lehetett volna kicsit jobb is – jó, maximalista vagyok, és akkor mi van? -, de ha mások meg voltak elégedve, akkor minden oké.) Szombaton, 10 óra alvás után egy rövidke 100 km-es bringázást terveztem, de az utolsó harmad elég rosszra sikerült, mert 1) meleg volt, 2) aszfaltozottnak jelölt utak katasztófálisan göröngyösek (komplett gyökérrendszerek keresztül kasul az út alatt, jó is az…) és/vagy aszfaltozattlanok voltak, 3) Brüsszelben útfelújítások miatt eltévedtem, és vagy fél órát bolyongtam mire megtaláltam merre tovább, 4) a végére elfogyott a vizem és kiszáradtam, szóval kész szenvedés volt hazaérni… Részletek ide kattintva. Ezek után nem sok kedvem van új útvonalakkal kísérletezni, megmaradok inkább a jól bevált aszfaltcsíkok mellett… (És Brüsszel közelébe sem megyek, mert az a hely egy katasztrófa.) Azért volt egy pozitívuma is a napnak, kipróbáltam az Isostar zöldalmás energiazseléjét, és hát nagyon jó. Ugyan hasonlóan durván édes, mint az energiaszeletek, de legalább nem kell megrágni és nem száraz. Ráadásul nagyjából egy árban vannak. Este Nadia születésnapját (és második diplomamunkájának befejezését) ünnepeltük, pizzával, sörrel és fehércsokis őszibarackos tortával :) Ha már sörök, akkor gyűjteményem két új taggal bővült: Kasteel Rouge (isteni cseresznyés sör, de azt hiszem a Kasteel márkának egy külön bejegyzést kell szentelnem) és Kasteel Triple. 70-nál járok, csak úgy mellékesen. Vasárnap két órán keresztül bicikliket suvickoltam (az országúti bringa megint teljesen fehér, tiszta és frissen olajozott a lánc, az egysebességesről meg lemostam a téli mocsok utolsó nyomait is – végül is már június van, vagy mi a szösz…), aztán takarítottam (fel is mostam ám), majd este voltam strandröplabdázni (igazi homokban, ugyan nem strandon, de azért nagyon jó volt). Sajos a floorball edzés így kiment a fejemből, de hát úgyis vége van már a szezonnak, nem halok bele, hogy egyszer kimaradt. Eleget edzem én így is :) Kár, hogy holnap már megint hétfő van…

Oh, és felkerült egy fotó a két héttel ezelőtti bejegyzéshez, amin éppen felfelé kűzdök az utolsó hegyre :)

A tél utolsó hete

A múlt hétvégi bringázásról még mindig nem írtam, de aminek jönnie kell, az jönni is fog. Csak hát egyben szeretnék a bringáról is kicsit részletesebben írni, most viszont nincs sok kedvem, és pár fotót is kéne csinálni, ami szakadó esőben és 100 kilométer per órás szélviharban nem igazán lehetséges. (Brutális idő van.) A hét elején nem történt semmi, szerdán a kétheti szokásos ebéd-megbeszélésen (hogy ez magyarul milyen hülyén hangzik) kicsit részletesebben is megmutattam a munkámat a területemen kutató kollégáknak. Mindenkinek tetszett, és nem is volt olyan kérdés, amit nem tudtam volna kielégítően megválaszolni. Este volt a havonta esedékes vacsoránk azokkal, akikkel együtt tanultam két éve. Most én voltam soron a szervezésben, így Steven ajánlására a De Wiering-be foglaltam asztalt. A hangulat és a lazac (na meg a sör: St. Bernardus Abt 12) kellemes volt, utóbbira viszont elfogadhatatlanul sokat kellett várni… Pénteken Raquel-t (spanyol postdoc) búcsúztattuk páran ebéddel a Via Via-ban, és kapott tőlünk (nem is tudom kinek az ötlete volt) olyan csokit, amivel én a náthámat gyógyítottam :) Én egyiptomi csirkemellet ettem – mazsolával és sárgabarackkal. A szombat jó sűrűre sikerült; délelőtt voltam gyógyszertárban (nátha ellen szerezni valamit), vettem biciklis térképeket, pótbelsőket és egy kis csokit is, amiről természetesen később majd lesz külön bejegyzés. Ebédelni a Domus-ba mentünk, lényegében enni és inni is ez az egyik legjobb hely a városban, legalábbis én nagyon kedvelem a hangulatát. A bolognai spagetti isteni volt, és jól csúszott hozzá a sör is (Cristal). Ezután Jonasszal bevezettük Paul-t a falmászás világába. Jól is ment és tetszett is neki, ami fontos, mert ha Jonas ősszel elhagyja az Intézetet, akkor szükségem lesz egy új mászótársra… Én most is 5a-kat csináltam és 5b-kkel barátkoztam, Jonas ráadásul végre csinált fotókat is! Ezután Paullal bevásároltunk, majd Stevennel kiegészülve főző- és Wii-estet rendeztünk :) Golf-ban verhetetlen vagyok, a desszert palacsinta banánnal töltve, tejszínhabbal és csokiöntettel pedig egyszerűen mennyie volt. Még helyi sört is ittunk (Park). Ezután hajnali kettőre sikerült is hazaérni. Mára nem terveztem semmit, nem is csinálok semmit, csak nézem a tévét… Valami belgiumi egynapos kerékpárversenyt közvetítenek, ott is szakad az eső és süvít a szél – isteni lehet, Tom Boonen (a belga bajnok) már be is szállt a kísérőkocsiba. Meg mások is. Meg tudom érteni őket. Néha akkora szél van, hogy félek nehogy benyomja az ablakot… Blogot sem sok kedvem volt írni… (Este viszont ismét baromi jó volt a florrball edzés, mostanában nagyon megy a játék – és ezt mások is látják!)

2 Replies

Az elmúlt két hét

Azt hiszem elérkezett az idő egy kis unalmas naplószerű bejegyzéshez. Mivel már fél hónapja nem igazán írtam magamról. Nehogy aztán otthon azt képzeljétek, hogy megállt az élet. Szóval 24-én hajnalok hajnalán, 4 órakor keltem, de szerencsére Robin felajánlotta, hogy kivisz a reptérre, így nem kellett az első vonattal vagy busszal rizikóznom – hisz a korábbi napokban a téli időjárás egy kissé megnehezítette a közlekedést a nem pontosan ilyen körülményekhez szokott belgák számára. A repülőút a kissé sietősen elfogyasztott és nem is olyan jó Starbucks kávé után kellemesen – blogírással – telt, gyönyörű volt a napfelkelte (és gyors, mivel kelet felé repültünk). A budapesti szürke, ködös, latyakos idő viszont nem annyira tetszett, a házunkba belépve az orromat megcsapó süteményillat már annál inkább :) Anyu igazán kitett magáért! Egyébként 23-án 1 órán belül sikerült minden ajándékot beszereznem, amivel azt hiszem egyéni (ha nem világ-) rekordot állítottam fel (ennyi idő alatt 5 különböző boltot jártam meg). Szóval kisebb csomagolás és a vendégszoba elfoglalása után már rakhattam is össze a fát. (Műfenyőnk van.) Valahogy ez a feladat mindig rám hárul…

A karácsony szép, a legjobb ajándék (nem mintha ez fokmérő lenne) pedig kétség kívül az általam az eredetileg a tesómnak vett, de végül az egész család által órákon keresztül játszott PS3-as tenisz játék volt. Nem igazán hittem volna, hogy majd pont a szüleim (!) játszanak egymás ellen… (Erről mozgóképes dokumentáció is készült, de személyi-jogi aggályok miatt nem töltöttem fel sehova. Még ;D) De hát ez van ha az embernek teniszmániás családja van… Persze az ünnepek jó magyar szokás szerint a vég nélküli evés nevében zajlottak – két étterem között is igyekeztünk a maximális süteménymennyiséget magunkba tömni. Legalábbis én igyekeztem. Végül is az otthon töltött egy hét emellett főleg a pihenésről szólt, ami igencsak rám fért. Voltunk bowlingozni (sokkal jobban ment, mint legutóbb Belgiumban, még XX\-t is gurítottam egyszer), valamint találkoztam Flórával is (a tőle kapott naptár már az irodám falát díszíti) és eladtam Sylverdevil-nek a Canon EOS 300D-met (nála jó kezekben lesz). Persze hihetetlenül hamar elszállt az otthon töltött idő, és semmi perc alatt azon kaptam magam, hogy már megint csomagolnom kell…

Ferihegyen még beszereztem másfél liter tipikusan magyar alkoholos italt (2 Tokaji bor és egy barackpálinka), aztán huss, egy Avro RJ85-össel vissza is repültem Belgiumba – történt mindez december 31-én. Hazaérve felcsavartam a fűtést, hogy mire visszaérek a vásárlásból, csupán a hűtőben legyen 10°C alatt a szobámban a hőmérséklet… A szilveszter estét/éjszakát Roy-nál (norvég postdoc) töltöttük, hatalmas evés-ivással (illetve éjfélkor besétáltunk a belvárosba, ahol hatalmas visszaszámlálás és őrült pezsgőzés volt, de a tűzijátékot nem vitték túlzásba). A Tokaji bor és a püspökkenyér is hatalmas sikert aratott, de volt ott többek között pl. rénszarvas-hús is… 2010 első “reggelén” 16:30-kor keltem, ami kissé rányomta a bélyegét a következő napok életritmusára, értsd, általában 11-nél előbb nem érkeztem meg a munkába és este nyolcnál előbb nem is mentem haza… Hétvégén DVD-maratont tartottam: UP, The Young Victoria, Transformers: Revenge of the Fallen, Seven Pounds. Ezekből az utolsó volt kiemelkedően jó, csak ajánlani tudom (a kicsit komolyabb filmek kedvelőinek), de összességében mind a négy tetszett, bár szerintem az UP kissé túl van ajnározva…

Aztán tegnap kiderült, hogy ma déli határidővel meg kell írnom egy (ugyan kisebb fajta, de azért nem öt perces) proposal-t a Kepler űrtávcsővel való észlelésre, ami miatt kicsit kivert a verejték, de 24 órán belül elvégzett 20 órányi munkával (3 óra alvás, egy óra evés) sikerült időben elkészülni. Azt hiszem elégedettek lehetnek velem :) Így ezt a fél órányi blogírást most megengedhettem magamnak… Ja, és itt megint hó van, nem nagy, csak pár centi – viszont szépen csillog -, de napok óta nem volt pozitív hőmérséklet, és egy jó ideig még nem is lesz… Ma este lesz az éves intézeti vacsora: puccos étterem, ajándékozás és öltönyben bringázás ;)

Na, azt meg el is felejtettem, hogy sikerült még időben elintézni a nemzetközi átigazolási papírokat (itt látható a nevem a Nemzetközi Floorball Szövetség honlapján), így most már hivatalosan is a belga első osztályban szereplő FC Tigers Kraainem játékosa vagyok! Leszek én még belga bajnok ;D

2 Replies