2007.07.24. – folytatás

Ma a Kurhaus előtti internetezés után autós vidék-nézést tartottunk – mivel egész nap kis megszakításokkal esett az eső (estefelé néha kisütött a nap, aztán fél perccel később megint szakadt az eső). Először Breitnau-ba mentünk, majd egy nagyon szép panorámaúton Waldau (ezek nem is települések, csak kisebb „tanyaközösségek” nevei) Langenordnach és Schwärzenbach érintésével Neustadt-ba. Itt is nagyon szép templom van, amit sajnos csak az autóból tudtunk megnézni, mert esett… Viszont nagyon közel vannak ezek a települések a szállásunkhoz, úgyhogy bármikor útba tudjuk ejteni őket jó időben is, a lehetséges célpontok felderítésére tökéletes volt ez az idő is. Itt tankoltunk, aztán benéztünk egy sportboltba, ahol Anyu majdnem vett magának egy pár Nordic-Walking botot, de aztán mégsem. Ez után kerestünk egy nagyobb élelmiszerboltot, ahol bevásároltunk, majd hazajötünk. Még csak fél hat, de ma már nagy valószínűséggel nem lesz semmi említésre méltó. HP-t nincs kedvem olvasni, mert zavar, hogy túl sok mindent nem értek belőle, így inkább számítógépezek. Egyébként az eső ellenére nagyon sok szép helyet láttunk ma is, úgyhogy lesz itt még mit megnézni a közelben is – a távolabbi célokról nem is beszélve. Viszont az időjárás valószínűleg holnap és holnapután nagyon jó lesz, szép napsütés, kellemes 25°C-al, úgyhogy 26-ára tervezem a nagy kirándulást a Feldberg-re. Van itt még egy jó útvonal, amit valamelyik nap majd be kéne járni… Hogy holnap hova megyünk, azt még nem döntöttük el, de biztos jó lesz! Na, végül este még bementünk a faluba sétálni egyet, mert megjött a szép idő! Azaz kiderült, de ezzel a hőmérséklet is leesett 12°C-ra – amit Budapesten már nagyon régen nem éreztünk, hiszen majdnem harminc fokkal melegebb volt ott az indulásunk előtti napokban… A nagy eső után pipálnak a hegyek, száll fel a pára az erdőkből – nagyon szép látvány!

2007.07.25.

A mai nap elég hosszúra sikeredett. Reggel szép napsütésre és kellemesen friss levegőre ébredtünk, majd reggeli után autóba ültünk, és elmentünk Colmar városába, Franciaországba. Ez Elzász egyik legjobb állapotban megmaradt festői kisvárosa, kis utcáin nagyon régi, fagerendás házak sorakoznak – de a fotók magukért beszélnek (lásd a Flickr galériában). Bejártuk az egész óvárost, megnéztük a templomokat (már amelyik nyitva volt), és a Petite Venise-nek nevezett kis csatornákkal átszelt negyedet is. Innen a Vogézek vonulatainak szőlőskertes lábai mentén elmentünk Riquewihr-be, ahol a parkolóórával kisebb harcot kellett folytatnunk, mert sehogy sem jöttünk rá, hogy minimum két eurót kell beledobni… De aztán sikerrel megtekintettük a falucskát is, ami arról nevezetes, hogy a Borút mentén fekszik, szőlőskertjei a falu központi falának lábáig érnek, és a falon belül gyönyörűen megmaradt az 1700 körüli állapot, de itt található egy XIII- századi harangtorony is, és több ház még az 1600-as években épült… Nagyon szép volt ez is, megint csak azt kell mondanom, hogy érdemes a fotókat megnézni, leírni úgysem tudom :-) Miután itt is kigyönyörködtük magunktat, tovább indultunk észak felé, hogy ellátogassunk a már a hegyekben fekvő Château du Haut-Koenigsbourg-ot – ami hivatalosan egy kastély (a franciául még egy picit sem értők kedvéért), bár inkább vár jellege van. Itt előre kijelölt útvonalon lehetett körbejárni az erődítmény falai közötti területet, amit mi meg is tettünk – szép volt. Innen már visszafelé mentünk, de még útba ejtettük Neuf-Brisach erődített faluját, ami azért érdekes, mert egy nagy, sokszögű (belül nyolc, legkívül 14 ágú csillag) árokrendszer közepén terül el, és ott is szabályos, egymásra merőleges utcák hálózata foglalja magába a házakból álló 48 darab kis négyszöget, és az egész legközepén egy tér van. Kicsit nehéz így elmesélni, de például Google Earth-ben is nagyon jól látszik. Állítólag soha nem vette be az ellenség ezt a területet… Innen már a szokott útvonalon, Freiburg érintésével mentünk haza, Hinterzarten-ben még megálltunk a Kurhaus előtt, hogy Anyu PDA-ján ellenőrizzük a holnapi időjárást, és mivel szép idő lesz, holnap lesz a túra! Most még megcsinálom a mai képeket, aztán alvás.

2007.07.26.

Ma volt eddig a legszebb az időjárás, végig szinte teljesen felhőmentes éggel és kellemes 20°C körüli hőmérséklettel. Reggel kilenc után pár perccel indultunk Apuval a tervezett túrára, ami végül „kicsit” hosszabb lett, mint amiről az előzetes kalkuláció szólt, de nagyon élveztük. Kellemes „alpesi” réteken vezetett keresztül az út, majd fenyőerdőben – ahol hatalmas hangyavárakat láttunk. A német turistajelzések kicsit más elv szerint épülnek fel, mint a magyarok – a hosszú egyenes szakaszokban nem jellemző a jelzés, viszont minden elágazásban részletes útjelző táblák vannak, fémből, kilométeradatokkal. Ez az, amit nálunk egy hét alatt ellopnának. Sehol nem tévedtünk el (na jó, egyszer rossz felé indultunk, de az nem turistaúton volt…), úgyhogy tökéletes a rendszer. Voltunk még a Feld-See nevezetű kráterszerű tónál, aztán egy kis szurdokon keresztül (ahol egy keresztbe dőlt fa felett falépcsőt építettek a németek, meg fapallót vezettek át a mocsarasabb részek felett) felmásztunk a környék legmagasabb pontjára, a Feldberg-re (1493 m). Ez egy több négyzetkilométernyi füves tömb, melynek tetején egy adótorony, egy meteorológiai állomás és egy radar található. Itt csináltunk csúcsfotókat is. Még az Alpok távoli 4000-es csúcsai is látszottak – és úgy néztek ki, mintha a semmiben lebegnének, mert a völgyben a szmog és a pára teljesen egyforma színű volt, mint a csúcsok felett az ég… Innen a füves gerincen átsétáltunk a Seebuck-ra, ami egy hasonló, csak kicsit kisebb csúcs, és szép rálátás nyílik a háromszáz méterrel lejjebb elterülő Feld-See-re, melynek korábban a partján is voltunk. Aztán a piros jelzésen elindultunk lefelé (közben vettünk inni és egy kis csokit is) – ez azért érdekes, mert ez az E1-es Európai Hosszútávú Turistaút része, hasonlóan mint ahogy a kéktúra az E4-esé. Végül egy olyan kilátópont érintésével mentünk hazáig, melynek környékén kicsit lápos volt az erdő, és egy helyen fapallókból kirakott kiépített úton lehetett átkelni felette. Magáról a pontról két tavat is lehetett egyszerre látni – bár jól csak a Titisee-t. A végén még volt egy elég meredek emelkedő, amin mindketten rendesen lihegtünk, de aztán öt óra után nem sokkal rendben haza is értünk. Most pihenünk. Anyu közben vonattal volt Titisee-ben, ami egyébként a vendégkártyával – amit kaptunk – ingyenes. Szép nap volt ez is, és megint készült sok szép fénykép is. Ha minden igaz, akkor holnap reggel internetközelben leszek, akkor fel is tudok tölteni mindent.

2007.07.27.

Most megint a helyi Kurhaus internethozzáférését használom, de a változatosság kedvéért a parkolóból az autóból :-) Töltöm fel a képeket is, nemsokára fenn lesz az összes. Ha ez kész, akkor visszamegyünk a szállásra (5 perc) Apuért, és elindulunk a mai látnivalók felé. Egyébként szép idő van, söt a nap, és kellemesen hűvös szellő fújdogál.