Nem kell világmegváltó gondolatokra számítani a cím olvasata után, egyszerűen arról van szó, hogy ez a bejegyzés arról mesél, mi történt abban az időszakban, amikor még nem kellett dolgoznom, volt is már új lakásom meg nem is (hisz be még nem költözhettem) és voltak már ismerőseim meg nem is (mert sokan még nem érkeztek meg az új PhD-sok közül). Hosszú bejegyzés a hivatalos fotóm (ennek egy kivágata lesz majd fönn az intézet oldalán – szerintem nagyon pöpec lett, ennél jobb már csak a VLT-vel lenne…) alatt.

Elkezdtem tehát új szokások szerint élni. Persze ez ennyi idő után még elég hülyén hangzik, de részben igaz. A többi meg majd később kialakul. Reggelizni általában a Panos nevű helyen szoktam (vasárnap zárva, mint szinte minden – a sörözőket és éttermeket leszámítva), vagy egy pizzaszeletet, vagy egy-két péksüteményt (mennyei meggyes pitét ettem valamelyik nap), vagy egy jó belga bagettes szendvicset (3 EUR, amolyan Subway stílusban ott rakják össze mindenféle friss alapanyagból, és isteni). Utóbbiakat imádom, Isten áldja a belgákat, hogy szendvicsmániásak :) Meg a csokiért is, de duplán! Az, hogy a sültkrumpli és a gofri is nemzeti étel, az már tényleg csak a hab a tortán :D A sör pedig a folyákony kenyér – bár azért nekem továbbra is vannak fenntartásaim (értsd, inkább kenyeret bagettet eszem).

Mindegy, ne rohanjunk előre, a lényeg az, hogy ezek után (értsd: csoki, gofri, sültkrumpli, sör) nem meglepő, hogy a foci mellett a legnépszerűbb sport a kerékpározás (valahogy ugyanis le kell dolgozni a kilókat). Nem elég, hogy Leuven-ben a diákok sacc per kábé 80%-a (és a teljes lakosság nagyjából 30%-a) biciklivel jár mindenhová (de könnyen lehet, hogy ezek alsó becslések), hétvégén előveszik az országúti- és hegyikerékpárokat és sportolnak. Viszont nem egy olyan belga véleményt is hallottam már, hogy nem szeretnek biciklizni, de az a legjobb közlekedési eszköz. És ez a városvezetés tudatos tervezésének eredménye, hiszen pl. – hogy csak párat említsek a számos körülményből – a belvárosban nagyon kevés a parkolóhely, mindenhol kerékpársávok és bicikliparkolók vannak, szinte az összes egyirányú utca bicikliseknek kétirányú, a KRESZ lakott területen belül engedélyezi az egymás mellett biciklizést, a kerékpárosnak számos szituációban elsőbbsége van, stb. A vasútállomáson ingyenes biciklitároló mélygarázs van többezres kapacitással – olyan dolgok, melyek Magyarországon majd 20 év múlva valósulnak meg. Talán. Na de a biciklis infrastruktúráról majd egy külön bejegyzésben, mert ez már így is nagyon hosszú lesz :)

Csütörtökön elérkezett az első belgiumi sörözés ideje, többek között azért pont akkor, mert Steven visszatért a horvátországi nyaralásából. Így délután négytől este kilencig voltunk (Steven, Robin és barátnője, plusz a barátnő barátnője, meg én) a már az ERASMUS-os búcsúestémről ismerős Domus nevű hely teraszán. Ha már ott voltunk, nem csak ittunk, de vacsoráztunk is, és persze hosszasan beszélgettünk. Azt hiszem szeretni fogom ezt az életet (bár ezt már korábban is tudtam…). Újonnan megízlelt sör volt nekem (a vacsora mellé leküldött könnyű és már ismert Orval előtt) a Rochefort 10-es, mely nem csak az egyik legdrágább (4 EUR), de az egyik legerősebb sör is (11,3%), amit a végén éreztem is, de valóban finom, aromás sör. Ide kapcsolódik, hogy a könyvesboltban láttam egy “100 belga sör, amit meg kell kóstolnod mielőtt meghalsz” c. könyvet (100 Belgian Beers to Try Before You Die!), amit nagy valószínűséggel meg fogok venni, és ha már itt élek négy évig, mindegyiket meg is fogom kóstolni ;) Keresem továbbá ezt a könyvet, csak csokis verzióban ;)

Beléptem (ingyen – of course -, aztán filmenként 3 EUR, ami egy mozijegynél jóval kevesebb) a belvárosi DVD-kölcsönzőbe is, mert egyelőre unom magam, mint a banánt – ez persze igen hamarosan meg fog változni… Szóval a napokban ezeket láttam: Iron Man (vááá, király!), Juno, City if Ember, An Inconvenient Truth (ezt mindenkinek látnia kéne egyszer). Már mosni is voltam, ezt továbbra sem szeretem, de túl lehet élni, ennél nagyobb gondom se legyen soha. Az viszont nem kicsit gáz, hogy egy ránézésre spanyol anyuka mos a két felnőtt fiára, akik nagyrészt csak nézik a műveletet, illetve hogy a szárításhoz hatból öt gépet használnak egyszerre…

Egyébként mivel egyelőre csak az intézetben van internetem (de az legalább korlátlan), a hétköznapok nagy részét ott töltöm. Az egyik kávészünetben már a legtöbb fiatalabb PhD-snak illetve postdoc-nak be is mutatkoztam, valamint láttam – mondjuk csak kívülről -, hogy melyik lesz az én irodám (három másik emberrel közösen, akik közül kettő professzor, akik általában soha nincsenek ott…). A Mac-nek köszönhetően minden gond nélkül használtam az intézeti nyomtatókat, sőt, már scanneltem is :) Az élet apró örömei egy új munkahelyen :D Na de az idő nagy részében csak neteztem, vagy Nadia diplomamunkájában segítettem – így legalább hasznosnak érezhettem magam. Meg hát LaTeX-ben amúgy is elég jó vagyok – meg is oldottam minden problémát. Frissítettem a blog fejlécében megjelenő képet (ha még a régi kék cuccot látod, akkor F5-el újratöltés, vagy ürítsd a cache-t), egy halom internetes helyen átállítottam az elérhetőségemet (na meg a CV-mben is) és haladtam az Application Form-ommal is (hála a tanszék titkárnőjének, aki nagyon segítőkész és mindent lelkiismeretesen megpróbál elintézni), lényegében ezen a héten be lesz adva, és akkor talán még szeptemberben lesz diákigazolványom is… Hivatalos ügyintézés fronton nincs más újdonság. Szombaton járkáltam kicsit olyan részein is Leuven-nek, ahol korábban még nem voltam – képek továbbra is csak 7-e környékén várhatóak, mert amíg nincs itt a külső winchesterem, addig nem fogok ezzel foglalkozni, és anyuék csak pénteken hozzák utánam a cuccaimat… De utána rendszeres lesz a képfeltöltés is :) Természetesen megízleltem pár csokit is az elmúlt héten, de olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy azt csak a következőben írom meg.