Category Archives: Uncategorized

Mindig a hétfő reggel a mélypont, na de aztán!

Valahogy (mintha nem tudnám teljesen pontosan az okát) a hétfő reggelek nagyon keservesek. Hét közben és hétvégén általában annyi mindent csinálok (munka, sport, miegysmás), hogy vasárnap estére teljesen elfáradok, így másnap reggel mindenhez van kedvem, csak a felkeléshez nem… Persze hétfőn más választása nem igen van az embernek, így nagy keservesen (néha még egy 10 órai kávészünet is becsúszik) beindul a munka is – általában délutánra már egész jól fel szoktam pörögni. Sőt. Történt hát most hétfőn, hogy ugyan eredetileg nem terveztem, de munka után (fél nyolckor – ugye milyen jó hogy sokáig világos van) elmentem az országúti bringával a szokásos edzőkörömre, és annyira jó erőben voltam, hogy az elmúlt időszak szenvedései (eléhezés, kiszáradás) után egész könnyedén (aki azt mondja hogy ez könnyű, annak lenne egy két keresetlen szavam – ez vajon már a skizofrénia első jele lenne?) egyéni csúcsot döntöttem. Nem is kicsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az időjárás közel tökéletes volt (minimális oldalszél, picit kevesebb mint 20°C és borult, szóval még a napsugarak sem zavartak), és visszafelé egyszer pont előttem nyitották fel a csatorna egyik hídját, így ott volt egy extra megállásom (bár szerintem az időjárás sokkal többet számított, a hídnál megállás pedig amellett hogy pihenés, el is merevít, így nem tudom hogy összességében mennyire pozitív, ha egyáltalán az)… További részletek itt, a csúcsdöntések (a teljesen sík Leuven – Mechelen – Leuven ~50 km-es egyéni időfutam távon) pedig időrendben alant (dátum és átlagsebesség):

2010.02.21.: 28,2 km/h
2010.03.04.: 28,8 km/h
2010.03.07.: 29,2 km/h
2010.03.09.: 30,1 km/h
2010.03.17.: 31,2 km/h
2010.04.06.: 32,3 km/h
2010.05.20.: 33,3 km/h
2010.06.07.: 34,2 km/h

Mondjuk az első dátum lényegében a második utam volt országúti biciklin, és a hőmérséklet is alig volt fagypont felett az első alkalmakon, de azért szerintem így is elég szép fejlődés. Kérdés pl. hogy egy időfutam biciklin milyen eredményt tudnék elérni… De hát időfutam bringám az tényleg nem lesz. De tényleg nem. Viszont az új iPhone 4-en kívül (kötelező videó itt) volna még valami, amit nagyon szeretnék, mégpedig egy SRAM Power Meter Crankset, ami bazi drága, de cserébe baromi jó (röviden: kerékpáros teljesítménymérésre szolgáló profi cucc, és természetesen kompatibilis a Garmin Edge 500-asommal). Majd karácsonyra talán megajándékozom magam… Vagy a születésnapomra. Vagy a kettőre együtt… Szóval nem épp holnap. Ma egyébként végre voltunk tollaslabdázni, szuper volt, csak a csarnokban már a kibírhatatlan szintet közelíti a hőmérséklet. Utána kiülős vacsora új sörrel: Belle-Vue Kriek (a múltkorinál jóval gyöngébb – minden értelemben – cseresznye-sör).

Végül egy kis preview a nyárra: jövő héten konferencia Aarhus-ban (Dánia), közben ugye jön a foci VB, amit márpedig akkor is nézni kell, július elején Tour de France (ugyan a hivatalos fotózás úgy néz ki nem jön össze, de attól még ott leszek az első pár szakaszon), augusztus elején Andorra, aztán jön tesóm (Belgium, aztán átugrunk London-ba), végül szeptemberben megyek Tenerifére (és talán La Palmára is) észlelni (és előtte vagy utána mondjuk egy hetet nyaralni, ha minden igaz az országúti biciklivel). És akkor közben még van munka, kerékpározás, tollaslabda, falmászás, strandröplabda – annyi minden hogy ezt már nem lehet követni :D Unatkozni azt továbbra sem fogok, ahogy most ezt elnézem… Na jóccakát.

6 Replies

2010.05.31. – 2010.06.06.

Nincs semmi extra, szóval csak egy gyors bejegyzés. Egész héten gőzerővel dolgoztam, mert pénteken Liège-ben egy kis belső meeting-en be kellett mutatnom a PhD-m témáját illetve az eddigi eredményeimet. Így hétközben nem is igazán történt semmi más, összesen egy esti kebabozás és egy kör a mosodában (végre elkezdtem olvasni az egyik új biciklis könyvet is) szakította meg a monoton munkanapjaimat. A mosodát így is nem tudom hány napig tologattam már… (Ilyenkor ingben megyek dolgozni – ami egyáltalán nem szokásom.) A prezentáció előtt két és fél órát aludtam, de állítólag jól sikerült. (Szerintem lehetett volna kicsit jobb is – jó, maximalista vagyok, és akkor mi van? -, de ha mások meg voltak elégedve, akkor minden oké.) Szombaton, 10 óra alvás után egy rövidke 100 km-es bringázást terveztem, de az utolsó harmad elég rosszra sikerült, mert 1) meleg volt, 2) aszfaltozottnak jelölt utak katasztófálisan göröngyösek (komplett gyökérrendszerek keresztül kasul az út alatt, jó is az…) és/vagy aszfaltozattlanok voltak, 3) Brüsszelben útfelújítások miatt eltévedtem, és vagy fél órát bolyongtam mire megtaláltam merre tovább, 4) a végére elfogyott a vizem és kiszáradtam, szóval kész szenvedés volt hazaérni… Részletek ide kattintva. Ezek után nem sok kedvem van új útvonalakkal kísérletezni, megmaradok inkább a jól bevált aszfaltcsíkok mellett… (És Brüsszel közelébe sem megyek, mert az a hely egy katasztrófa.) Azért volt egy pozitívuma is a napnak, kipróbáltam az Isostar zöldalmás energiazseléjét, és hát nagyon jó. Ugyan hasonlóan durván édes, mint az energiaszeletek, de legalább nem kell megrágni és nem száraz. Ráadásul nagyjából egy árban vannak. Este Nadia születésnapját (és második diplomamunkájának befejezését) ünnepeltük, pizzával, sörrel és fehércsokis őszibarackos tortával :) Ha már sörök, akkor gyűjteményem két új taggal bővült: Kasteel Rouge (isteni cseresznyés sör, de azt hiszem a Kasteel márkának egy külön bejegyzést kell szentelnem) és Kasteel Triple. 70-nál járok, csak úgy mellékesen. Vasárnap két órán keresztül bicikliket suvickoltam (az országúti bringa megint teljesen fehér, tiszta és frissen olajozott a lánc, az egysebességesről meg lemostam a téli mocsok utolsó nyomait is – végül is már június van, vagy mi a szösz…), aztán takarítottam (fel is mostam ám), majd este voltam strandröplabdázni (igazi homokban, ugyan nem strandon, de azért nagyon jó volt). Sajos a floorball edzés így kiment a fejemből, de hát úgyis vége van már a szezonnak, nem halok bele, hogy egyszer kimaradt. Eleget edzem én így is :) Kár, hogy holnap már megint hétfő van…

Oh, és felkerült egy fotó a két héttel ezelőtti bejegyzéshez, amin éppen felfelé kűzdök az utolsó hegyre :)

Leave a reply

Neuhaus újdonságok

A múltkori hosszú hétvége 467,53 kilométernyi tekerése után úgy éreztem nyugodtan megtömhetem magam némi csokival, így vettem fél kiló minőségi pralinét (kizárólag a Fresh Cream fajtákból válogatva), illetve az alábbi újdonságokat. Kellemes beszélgetésem vége az eladóval (és igen, nem csak a minőség emeli a Neuhaus-t a Leonidas fölé, de az is, ahogy az eladók a vevővel bánnak  – persze mindennek ára van…):

– Ajándéknak lesz?
– Nem, most csak magamnak.
– Az a legjobb :)
– Hát igen :D

Neuhaus Fruity Bars

20100531neuhausbars

Az új 45 grammos csokirudak közül három gyümölcsös töltelékkel került forgalomba (pontosabban kizárólag a Neuhaus boltok polcaira). Kívül mindegyik pont megfelelő fekete csokoládé (azaz nem túl keserű), belül pedig a következő töltelékekkel (és gyümölcsdarabokkal) találkozhatunk: Wild Strawberries, Orange Ganache és Raspberry Ganache. A legelső tökéletes, az eperdarabok és az eperdzsem fenségesen lágy és friss ízű tölteléket képeznek. A narancsos egy kicsit kevésbé intenzív, és főleg az utóíz erősen gyümölcsös, de ez teszi kerek egésszé. Végül pedig a málnás nekem egy ici-picit csalódás, ugyanis inkább érzem a málna tipikus málna-joghurtos ízét, mint az igazi gyümölcsöt. Összességében így sem adnék jelesnél rosszabb osztályzatot (főleg az epres rúdnak köszönhetően), de a málnás lehetne jobb is…

Értékelés: 5 alá (jeles)
Ár: 4.44 € / 100g

5 Replies

Hitting the wall…

Short English summary here. Mióta márciusban elkezdtem a rendszeres (edzés-szintű) országúti biciklizést, soha nem fordult elő velem, hogy menet közben eléheztem volna. Mindig tervszerűen ettem és ittam – mind a tekerés előtt, mind menet közben -, így soha nem volt ebből fakadó erőnléti problémám. Egészen tegnapig. Kis háttérsztori: a hét második felében csapatépítő tréningen voltunk Vielsalm-ban (képek: Jonas és Paul), ami nagyon jó volt (csütörtökön reggel még futni is elmentem két kollégával, akik rendszeresen futnak), viszont pénteken valahogy kimaradt az életemből a meleg kaja… (Sőt, így utólag visszaemlékezve a szokásos napi adagom töredékét fogyasztottam el aznap…) Ezt szombat reggelre teljesen elfelejtettem, így mivel nem akartam a délutánra előrejelzett esőt megvárni, úgy döntöttem, hogy egy egyszerű reggeli (értsd, pár szelet sonkás ill. lekváros kenyér, nem az edzések környékén szokásos szalonnás tojásrántotta) után el is megyek a szokásos 50 km-es edzőkörömre, és nem várom meg vele az ebédet. Nos, ez katasztrófális döntésnek bizonyult. Az első szakaszon minden tökéletes volt (katt ide az adatokért), az enyhe hátszélnek köszönhetően 35-40 km/órával hasítottam az aszfaltot (elsuhantam az Intézetünk igazgatója mellett is, aki szemből érkezett – én biccentettem, szerintem felismert :D), és a pulzusom sem volt kirívóan magas. Aztán ahogy 11,3 km-nél átmentem a csatorna másik oldalára, megláttam magam előtt úgy 100 méterrel egy másik bringást, így úgy döntöttem, hogy megpróbálom utolérni, hátha mehetünk egy darabon együtt. Így a következő három kilométeren folyamatosan növeltem a tempót (33-39 km/h, 177-190 bpm, 90-105 rpm), de a távolság csak nagyon lassan csökkent, és kezdtem érezni, hogy üres a gyomrom… Nos, ez az amit kerékpárosként nem szabad megvárni, mindig már az érzés előtt kell enni és inni (az előző napi alig evésről nem is beszélve). Így amikor már csak 5 méterre voltam a szélárnyéktól, egyszerűen nem bírtam tovább (na jó, még bírtam volna egy kicsit, de már nem sokáig, és láttam hogy ezt a tempót én hosszú távon most nem fogom bírni) és le kellett szakadnom. Annyira kikészültem, hogy meg kellett állnom és le kellett feküdnöm egy padra, hogy összeszedjem magam, meg egyek és igyak valamit. Klasszikus hitting the wall szituáció. Miután ráeszméltem, hogy mi is gyengeségem oka, és ledöbbentem a ténytől, hogy az elmúlt 36 órában nem ettem normális meleg ételt, úgy döntöttem hogy inkább hazamegyek, és nem folytatom az aznapi edzést, mert nem igazán lenne értelme. Nem mondom hogy kellemes, de hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb, még akkor is, ha elméletben az eset előtt is tisztában voltam azzal, hogy a rendszeres és tervszerű táplálkozás alapfeltétele a megfelelő sportteljesítménynek… Egyébként meg megjött a szakirodalom, amit rendeltem, szóval lesz mit olvasnom :) (Mintha mostanában pont olvasni lenne időm…)

20100530cyclingbooks

2 Replies

It’s not how you start, it’s how you finish…

I use to think I am insane, and this is probably true. After completing a 203 km ride on Saturday (and it was not a “flat” one), I thought “no more cycling during the long weekend, I should just take the following days calm and easy, laying around in the botanic garden, write my diary, read a book, or work on pictures I had taken in the recent weeks (months)“. But this thought vanished quickly – like rain from the asphalt after a short shower on a hot summer day – and I decided to go on a recovery ride (keeping the heart rate low, but pedaling relatively fast, not caring about the speed) to Mechelen, on my usual 52 km route on Sunday afternoon (after sleeping till midday, I have to confess it here). I thought it would be good to just go and have a slow ride, to move the legs and get rid off the stiffness. And it worked even better than I had expected. After the ride I felt completely recharged, with no pain or tiredness left from the previous day. That was the moment when I decided to go for another long ride on Monday. All the conditions were excellent: the weather forecast was almost perfect, I felt strong, and I had nothing else to do on that day – I knew I would only waste my time at home, probably sitting in front of the screen, watching TV or surfing the internet in endless cycles, because I would be to lazy to go out and do something else.

So I got up at 8 on the next morning, and left around 9 after a good breakfast of scrambled eggs with bacon. I had written down the list of knot-points I had to follow into my mobile phone, so no risk of loosing an important piece of paper like in April… I had a terrible headwind till Mechelen (and even a bit further, so I did use some “not that nice” words to describe how I disliked the situation – I was swearing like hell in Hungarian :D), then as I turned to the NE, it changed to an almost perfect tailwind, and stayed like that for a long time. I was flying through Flanders with 35 km/h on the wings of the wind, turning my legs around without any difficulty. I really enjoyed it. Then from Duffel to Lier I rode with another guy, and with the help of each other’s slipstream we easily reached and hold a speed of 40 km/h for quite a long time (I had a maximum heart rate of 174 bpm, which is lover than the usual average heart rate during my normal workouts). Later on from Viersel to Herentals, I had a perfect tailwind (really, it was one of those rare moments when you don’t even hear the wind blowing, because it has the same speed as you have), so here I could ride with 37 km/h with my heart rate still in HR Zone 2 (around 155 bpm) – where I tried to keep it all day long. This part of Belgium is really flat, so no climbs at all (except some bridges). There were many restaurants along the channels, so I decided that I would stop somewhere for a lunch after a while (somewhen after halfway point). At Witgoor I turned to the South, hence the wind became sidewind, and it got only worse later… And then – around 120 km – came the first problem of the day: I started to run out of water (I mean Isostar), and being fed up with eating the sweet (and already melted, but useful) energy bars, but of course there were no restaurants around anymore… So typical. Finally, just after I had passed the 143 km mark, I arrived to Fietsstop 303 – which is situated right at knot-point nr. 303 :) I rode the last 10 km really thinking just about cold water and normal food (that’s something you should always avoid, because it will never make the situation better). But here I could eat a good spaghetti and have a Coke, which saved my life (ok, I start to be a bit too poetic, but anyway, I really enjoyed the food and the rest here). I was a bit surprised, that they had no special sports drinks (like Isostar, Powerade or Gatorade), but at least I could refill my bottles with cold tap-water. From Halen to Tienen, I rode on a cycle path which was built on the trajectory of an old railway. Then the last part of the ride (from Tienen) was the same as 48 hours earlier, but the hills were much more painful with the headwind and with another 250 km in my legs since then… But cycling is all about pain-handling (at least when you go far or fast – or both…), so I stood out of the saddle, and pushed the pedals till the peak (thinking that I am Lance on the Ventoux), then tried to recover on the other side. Then from Lovenjoel I switched on my last power sources and rode with 30-35 km/h till I arrived to Leuven. At the end (after 212 km), I looked really extremely dirty professional, with all the sweat mixed with the sunscreen, the dirt and dust of the road (plus the dead insects :D), anyone could tell I am coming from far far away. And I felt completely satisfied with the rides of the weekend, so I arrived home with a big smile on my face. A really BIG one! So the sum of the long weekend is 467.53 km (203.46 + 51.93 + 212.13), which is awesome. I spent almost 18 hours in the saddle… Being a cyclist (I mean a PhD student who likes cycling) in Belgium is great (though we could use some imported Alps over here, but hey, I am not going to complain).

1 Reply