2009 was not as special and exciting as 2008, but it was close, so I really do not have any reason to complain. Now specially for my non Hungarian readers, I will present a review of my last year in English. It will probably not be short, so grab a good beer (e.g. a Rochefort 8) and some cheese, and enjoy ;)
January: I spent the New Year’s Eve alone at home, thinking about life, but it was really bad, I hope it would not happen ever again… Then – as usually in every January since 2004 – I had to study a lot for my exams. Endless, monotone days of working on the given topics and learning them later on. But I managed to stay much calmer and stress less then before, which was a success already. Not for me only, but it made things much easier for my parents too. In the meantime, we had a small one-day floorball tournament, which shoved again that we were much better than any other team in the Hungarian 2nd League. I wrote about the first official smog warning, the International Year of Astronomy and the weather of Budapest (based on public data covering 1971-2000). Somehow during exam periods, I tend to find much more interesting stuff on the Internet… I got the highest possible mark for my “big exam” (an exam covering several semesters, 4 in this case) in Astrophysics, which made me completely satisfied and happy, as this was the most important exam during my university studies. Right after my last exam I sold my wide-angle Sigma lens and bought a Canon compact from the money I got for it – at that time I was a bit fed up with serious photography… I felt love again for a short time… Continue reading →
The original street style cycling blog was started in Copenhagen back in 2006, but now almost all the countries around the globe have their own copycats. Belgium and Hungary are not exceptions. And the guys at the Belgian one have just included one of my recent photographs to show that girls around here are not worried about the weather :)
Az első divatos-bringás-közlekedős blog 2006-ban indult Dániában, azóta pedig lassan minden egyes országban elstartolt a megfelelő helyi változat. Belgium és Magyarország sem kivétel. Viszont most a lényeg az, hogy az egyik képem felkerült a belga blogra – csak hogy lássuk, hogy a leuven-i lányokat nem tartja vissza egy kis hó attól, hogy továbbra is biciklivel jussanak el A-ból B-be :)
Múlt héten beköszöntött az igazi tél Belgiumban. Különleges volt abból a szempontból, hogy a megszokott enyhe, óceáni éghajlatnak megfelelő helyett igazi fagyos, kontinentális időjárás szakadt ránk az ünnepek előtti hétre. A keddi és szerdai deres reggel után csütörtökön megérkezett a hó is. Délelőtt az egész intézet figyelte, ahogy az elsó fehér pelyhek megjelentek, majd egyre sűrüsödő havazás vette kezdetét. Estére az első 5 centi megbénította a város közlekedését. Belgiumban szemmel láthatóan nem fordítanak akkora figyelmet a téli gumik promótálására, mint odahaza, mivel 10 autósból 9 képtelen volt normálisan haladni. A kampusz közelében levő kisebb emelkedő lekűzdhetetlen akadálynak bizonyult legtöbbjük számára. Kivülállóként igazán felüdítő látványt jelentett a szenvedő autósok dugóvá formálódó sora. Mindez úgy válik igazán érdekessé, ha hozzávesszük, hogy biciklivel kényelmesen (na jó, szóval kellő odafigyeléssel) el tudtunk menni mellettük. Egyébként gyönyörű volt a táj, a kampuszt és a várost összekötő, parkokon keresztül vezető utakat csillogó friss hó fedte.
De a közlekedés megbolondult. Péntek reggelre több mint 10 centisre hízott a hótakaró, kiderült az ég, és kristálytiszta, mélykék, fogcsikorgató idő fogadta a szemeszter utolsó napjára igyekvő diákokat. Ilyen körülmények között persze nem tudtam fényképezőgép nélkül elindulni, így a szokásos negyed órás út másfél órássá terebélyesedett… Ugyan az elmúlt tél is kivételes havat és hideget hozott Flandriába, de a belga kollégák állítása szerint ilyen, mint a mostani, emberemlékezet óta nem volt.
Így talán érthető, hogy annak ellenére, hogy a témavezetőmmel megbeszélésem lett volna (valószínűleg 10-től, bár ezt nem rögzítettük – csak hát a szokás hatalma), képtelen voltam a hófedte kastélyparktól elszakadni (lásd az alábbi panorámát – kattintásra hatalmas méretben is).
De mivel mindenki tudja, hogy ilyen vagyok, és hogy ilyen hó valószínűleg nem lesz mégegy a PhD-m alatt, semmi gond nem volt belőle – a témavezetőmnek úgyis volt dolga mással is… Meg van még sok kép itten.
De az igazi, nagybetűs tél szombaton mutatta meg az erejét. A péntekihez hasonló tiszta idő -13°C-os reggellel párosult (természetesen rekord), és a hőmérő higanyszála nepközben sem emelkedett -9°C fölé. Ó, és múltkor tévedtem, csak a legnagyobb utakról takarították el a havat, a bicikliutak, vagy pl. a saját utcám napokig tiszta hó (majd jég) volt… Mondjuk ez talán érthető egy olyan országban, ahol tízévente esik megmaradó hó… Na de vissza a szombathoz. A hideg ellenére állványt és kamerát ragadtam, hogy csináljak pár felvételt a kastélyról. Időm persze még nem volt egy normális kisfilm összevágására, de amint lesz, be fogok számolni róla. Annyira hideg volt, hogy a síelős aláöltözék ellenére két és fél óra után haza kellett mennem. Normálisabb emberek aznap ki sem dugták az orrukat.
Vasárnap reggel klasszikus hóviharra ébredtem. Kavargott a hó az ablakom előtt, a szemközti háztetőkön pedig hódűnéket formált a szél… A közlekedési helyzetről csak annyit, hogy az országban 500 km-nyi dugó alakult ki az utakon, a brüsszeli repteret pedig reggeltől délután négyig teljesen bezárták… Délutánra elcsendesedett az idő, így Nadia és Pieter társaságában kisebb sétát tettünk az akkorra 15-20 cm-esre hízott hóban. Képek itt.
Most először jártam a kampusztól délnyugatra levő erdőben, de gyönyörű volt. Persze ekkora hóban minden az volt. Még a város is, mivel hókotrók nem jártak, az emberek inkább otthon maradtak, így még minden fehér volt, nem az a tipikus szürke, sós latyak. Viszont ahogy haladt előre az idő, úgy fagyott le egyre jobban minden út, ahogy a korábban lehullott hó összetömörödtt a forgalom súlya alatt. Így a vasárnapig még a “fun” kategóriába eső hóban biciklizés egyre inkább jég-rodeóvá változott. Konkrétan nekem még ez is egyfajta szórakozást jelentett, de meg tudom érteni, hogy mások már a fenébe kívánták az egészet. Animáció az elmúlt 10 nap műholdképeiből alant (credit: NASA/GSFC, MODIS Rapid Response).
Aztán – mivel a csodák nem tartanak örökké – a hét elején a hőmérséklet lassan visszatalált a normális tartományba, a hétfői póker-est végén, hajnali fél háromkor undorító havasesőben tekertem haza. Ezt az időt már nem szeretem. Minden kereszteződés maga a a katasztrófa a szürke latyakot keresztbe-kasul átszelő keréknyomokkal, tócsákkal, csúszkálással és minden óvatosság ellenére csutakos nadrágszárra. De múlt csütörtöktől vasárnapig végre kaptam egy adag igazi telet, olyat, amilyet már nagyon régen szerettem volna. Természetesen van egy halom kép a flickr-en is :) Ráadásul ezt a bejegyzést a repülőn írom (életem első Starbucks kávéja után), a Nap első sugarai által narancsosra fodrozott felhőtenger felett… 40 perc múlva landolunk. (Internet nincs a gépen :D)
Már Mikulás előtt megakadt a szemem ezen az érdekes darabon, de csak a mostani hétvégén jutottam el odáig, hogy beszerezzem és megkóstoljam :) Nem bírtam tovább csoki nélkül… A csomag 12 darab külön csomagolt csokit tartalmaz – négyféle ízben (ezek a képen olvashatók), összesen nettó 162g mennyiségben. Az összetevők listája szerint a gyümölcs ízért 6%-nyi por felel, melynek egy része valódi gyülömcs, egy része aroma… Ez így nem túl bíztató, kicsit több természetességet várnék. A fanatikus keserűcsoki hívők szerint ez már nem is csokoládé… Inkább olyan, mintha szilárd joghurt lenne, ami a balról a második íz esetében (milyen gyümölcs az?) igen finom, de a többi is oké. A klasszikus csoki íztől azonban messze vagyunk, ezt itt ne várja senki. Összességében rendben van, az ára katasztrófa, de a maga nemében különleges. (Nem teljesen az én izlésemnek való, de ettől még nem fogom lepontozni.)
