Category Archives: Uncategorized

Brüsszelben meglépték

Köszönet a Criticalmass.hu-ról urga-nak, aki összeszedte ezt a listát, ami bemutatja hogy mit tett egy európai főváros azért, hogy élhetőbbé váljon. Vajon Budapest városvezetése mikor kap észhez? Szóval a belgák:

1) Minden egyirányú utcát megnyitottak a kerékpárosoknak mindkét irányba.

2) A lámpás kereszteződéseket ellátták biciklis rajt zónákkal

3) Nagyobb utakra kerékpársávot tettek.

4) Ha nem fért sáv, akkor kerékpáros jeleket (“minden út bringaút!”).

5) A nagyobb tömegközlekedési megállókba biciklitárolókat telepítettek…

6) …csakúgy, mint a forgalmasabb intézmények elé.

7) Egy évben egyszer LEZÁRJÁK a TELJES VÁROST az autók elől,

8) és tavasszal egyszer a belvárost.

9) Az egyik legnagyobb közparkban kerékpáros majálist szerveznek,

10) és hatalmas kerékpáros felvonulást lezárt autópályákon át a városba.

11) A hivatalba kerékpározás költségeit térítheti a munkaadó.

12) A “gyengébb” közlekedőt védi a KRESZ…

13) …és két biciklista szabályosan tekerhet a városban egymás mellett.

14) A belvárost telerakták bérelhető (KÖZ-) biciklikkel.

15) Évente egyszer kiadnak egy friss kerékpáros térképet

16) és szakembereknek a legújabb kézikönyveket.

17) A főváros kerékpáros honlapot üzemeltet…

18) …és erősen támogatja kerékpáros civil szervezeteket.

Idén Brüsszelben lesz a legnagyobb nemzetközi kerékpáros konferencia, a Velo-City (Brüsszel, 2009. május 12-15.). A sajtó, a tv-műsorok rendszeresen foglalkoznak a kerékpározás témájával, és MINDIG pozitív hangnemben… Csakúgy, mint a döntéshozók. Vajon miért? Mindez nem egy biciklis paradicsomban történik, hanem egy olyan helyen, ahol 2000-ben még hülyének nézték a kerékpárost. Aki ritkább volt, mint a fehér holló. Ma már a bicikliseket segíti a város. És ők meg is jelentek a terepen… Bár az dimbes-dombos (a térképen rózsaszínnel jelölték a 2-5 százalékos emelkedőket, pirossal, az 5 százaléknál nagyobbakat) és átlag minden ötödik napon esik. A gépjárműforgalom pedig még mindig elképesztő (ennek ellenére senki nem járdázik). Brüsszelben, ha lassan is, de másznak ki az árokból, ahová a „mindent az autóknak” politikával estek. Verejtékes munka, nehezebb, mint csákánnyal felmenni egy havas leejtőn, de tudják, hogy nincs más választásuk!

Leave a reply

MTSZ

Ma edzés előtt elugrottam (bringával) a Magyar Természetbarát Szövetségbe (Bajcsy Zsilinszky út 31. II. em. 3.), hogy leadjam a még nálam levő túrajelentéseket, valamint a túranaplómat (na meg befizettem a 2009-es tagdíjat), hogy megkaphassam az előző bejegyzésben említett aranyjelvényt, és vele az Aranyjelvényes természetjáró címet. Ez persze csak úgy egy hónap múlva fog ténylegesen megtörténni, mert előbb a túranaplót az MTSZ Gyalogtúra Bizottságának Minősítési albizottsága ellenőrzi, és csak ha minden rendben van (azaz megtalálják a benne foglalt túrákhoz tartozó, hiteles igazolással ellátott túrajelentéseket), akkor ítélik oda a jelvényt/fokozatot. Durva hogy micsoda bürokrácia van még itt is…

Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy tök jó idő volt (a hazafele szembeszelet leszámítva), és mivel tudtam, hogy az MTSZ miatt nem fogok odaérni a futóedzésre (csak hétfőn délután öttől van ott az, akihez mentem), így kitekertem magamból a szuszt is – bemelegítés képpen. Valamint felcipeltem magammal a bringát három szint magasságba, és csak az MTSZ iroda előtt lakatoltam oda a körfolyosó korlátjához. Először azt hitték, hogy futár vagyok, aztán megismertek :D És hogy egy érdekes dologgal zárjam a napot, volt utánam egy idősebb hölgy, aki teljesen ki volt akadva, hogy még mindig papíron kell vezetni a túranaplót, amikor mindez mehetne elektronikusan is – teljesen igaz, de eléggé meglepett, hogy ezt egy nyugdíjastól hallom :)

2 Replies

Sáros, 40 km-es búcsú a teljesítménytúrázástól

Ma volt a Dél-Börzsönyi Kilátások nevezetű teljesítménytúra; 40 km Zebegénytől Zebegényig – csak közben bejártuk (Tomi, Tomi munkatársa, Peti és én) a Börzsöny teljes déli részét. Igazából nem sok kedvem volt már ennyit túrázni, de nem vagyok benne biztos, hogy még tavasszal lesz időm elmenni a Kéktúra utolsó szakaszára, ami azt jelentette volna, hogy kicsúszok az MTSZ aranyjelvény teljesítésére rendelkezésemre álló két éves időkeretből. Most ezzel a túrával megvan a hiányzó pontszám, köszönöm, ennyi egy időre elég is volt. Hogy mennyire, azt még nem tudom, de évekre. Inkább bringa, bringás kirándulás, bringa nélküli kirándulás, de ez a monoton menés már kicsit unalmas. Ez van, változom én is.

A túra egyébként nem volt rossz, az idő a nap nagy részében kabátnélküli volt, csak az a sár ne lett volna. Bődületesen nagy dagonya volt ugyanis az út háromnegyedén, ami először is lassított minket (azért nem hogy szintidőn, de 10 órán belül beértünk), másodszor pedig a cipőm és a nadrágom úgy néz ki, hogy “öröm” lesz kitisztítani őket… Igazából nem vagyok valami fáradt, csak a talpam szokás szerint nem viselte túl jól a bakancsot 30 km után – vízhólyagom persze így sem lett, csak úgy nézett ki, mint az ember keze, ha sokáig áztatja magát a vízben (a cipő nem ázott be, csak befülledt… de nagyon). Pár képet is csináltam, azok fenn vannak a korábban beharangozott Mindennapok mappában a flickr-en. Majd még utoljára írok beszámolót is a honlapomon – majd ha ráérek és kedvem is lesz hozzá. Ja, és láttam bal- meg jobboldali melléknapot is (semmi közük a parlamenti patkóhoz). Update: beszámoló itten.

6 Replies

Murphy szabadnapot vett ki

Ma meglazult a kormányom (a stucni csavarjai engedtek szorításukból). Ami hihetetlen ebben a dologban, hogy mindez a második olyan napon történik, amikor már állandó jelleggel van a futárzsákomban egy svájcibicska szerű imbuszkulcs-készlet. Megálltam (pontosabban megálltunk, mert ma Kata és Józsi társaságát élveztem egy darabon hazafelé), és egy perc alatt megszereltem. A kivétel erősíti a szabályt (Murphy törvényét).

Egyébként meg ma megint olyan szél volt, hogy odafelé erőlködés nélkül repesztettem délnek majdnem negyvennel, hazafelé meg néha a huszonötöt alig tudtam kipörgetni a szembeszél miatt. De legalább 10°C volt és melegen sütött a Nap, így végre elég volt egy pulcsit felvennem. Viszont az valami katasztrófa, hogy ha egyedül tekerek, akkor nem tudom visszafogni magam, egyszerűen nem vagyok képes kényelmes tempóban haladni – valamiért ha nem koncentrálok oda, hogy lassan menjek, akkor ösztönösen olyan gyorsan megyek, ahogy tudok… Bezzeg hazafelé a többiekkel nem zavart hogy a magánakcióimhoz képest lassan megyünk… Nem értem miért van ez. Pedig ha lassabban mennék, váltópólót sem kéne vinnem. Ez Budapest és nem a Tour de France, bakker.

3 Replies