Bevásároltam. Ha nő lennék, tuti imádnám a cipőket meg a táskákat, és minden héten vennék kettőt mindegyikből ;) De férfi vagyok, így más módon kell kitörnöm a szürke embertömegből. Erre egy módszer a biciklizés (nem mintha azt nők nem művelhetnék/művelnék, de dramaturgiailag erre a fordulatra volt szükségem). Sajnos (vagy nem, erről nem egybehangzóak a vélemények) ilyen vagyok, ha valamit elkezdek csinálni, az magával ránt a mélybe. Először csak új, defektvédelemmel ellátott szuper gumik, majd erősebb lámpák, strapabíróbb pedál (mert az alapfelszereltséget egy járdaszegély kicsit összehajtogatta), futártáska… Nincs megállás.
Legújabb szerzeményeim pedig először is két biciklis sapka (kicsit retró, bicós szubkultúrában mindenképp divatos), ebből az egyik egy világbajnoki csíkkal ellátott fekete Pace Sportswear sapi (made in USA, nagyon minőségi cucc – már megvan vagy egy fél hónapja) ami főleg 5°C és 15°C között nagyon praktikus a sisak alatt, a másik meg egy egyedi, teljesen kézzel/varrógéppel (by Serin) készített natúr/barna fejfedő, amit főleg kerékpáros társadalmi eseményekre tennék a sisak helyére.
És akkor még csak most jön a java! Szombaton megvettem legújabb pedálszettemet, egy pár Shimano PD-M540-es SPD pedált. Az SPD talán a sílécek kötéséhez hasonlítható rendszer, a cipő alján egy “stopli” van, amit be lehet csatolni a pedálba, így a biciklis azt már nem csak lenyomni, de felhúzni is tudja – tehát tekerés közben egyszerre nem egy, hanem két lábbal lehet erőt kifejteni, ami jelentősen növeli a hatékonyságot (és eddig kihasználatlan izomcsoportokat is megmozgat). A cipőt hétfőn szereztem be, végül egy Shimano SH-M075-re esett a választásom (szerencsére ez kényelmesebb volt mint a drágábbak, leszámítva egy Sidi-t, de az konkrétan majdnem annyiba került, mint a biciklim…). Egész más így a tekerés, olyan mintha a bicikli a testem része lenne, a cipő nem csúszkál a pedálon, sokkal jobban érzem a gépet magam alatt. Attól meg nem kell félni, hogy az ember nem tud “kioldani a kötésből” (kilépni a pedálból), mert ehhez csak a láb sarkát kell kicsit kifelé lendíteni, és kész. Nagyon gyorsan meg lehet szokni. Sokkal egyszerűbb és természetesebb, mint amire leírások és elbeszélések alapján számítottam, viszont legalább olyan jó érzés :) (Egyetlen icipici hátránya, hogy az ilyen cipőkben nem igazán lehet túl sokat járkálni.)
Most ezzel a cipővel, a feltűrt nadrágszárral, a sapkákkal és a futártáskával nagyon kezdek optikai futárrá válni (ami azt jelenti, hogy úgy néz ki, mint egy biciklisfutár, de nem az). De a bicikli nyújtotta szabadság az nagyon szuper érzés :)
Ma pedig már meg is jártam vele az egyetemet és a kutatóintézetet fenn a hegyen (37,27 km). Az ELTE-re menet nem a szokásos úton mentem, mivel a budai oldalon a bringagyász (az ahol a Parlamentet fotózó turistákra vezették rá a “bicikliutat”) fel van túrva, így végigmentem a pesti oldalon az Országházig (40 km/h-val süvítettem a kellemes hátszélnek köszönhetően, pedig lobogott rajtam a széldzseki, meg a hátamon is meg volt pakolva a Bagaboo rendesen, még a laptop is benne lapult…), onnan bringasáv az Alkotmány utcában, majd bicikliút a Bajcsy-n, a Deák tértől (már rendes úton) a Károly- majd Múzeum-körút (előbbin vajon az üres buszsávot használtam-e, vagy szívtam a bűzt az autók között?), Üllői út (200 méter), Erkel utca, Ráday utca, majd át a Petőfi hídon és meg is érkeztem! Egész jó alternatív útvonalat találtam, az egyetlen szűk keresztmetszet az a száz méter, ami a Károly-körúton a buszsáv vége és az Astoria között van, mert ott bizony dugó van. Egyébként tök jó volt a napsütésben menni, összehasonlíthatatlanul jobb kedvvel lehet így megérkezni, mint BKV-val. Az intézetben meg amikor végeztem a dolgommal, kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy szakad a havaseső. Na mondom ez FUCK, de nem estem pánikba, gyorsan megnéztem a meteorológiai radart, és megnyugodva konstatáltam, hogy ez csak egy gyorsan múló zápor, de jönnek utána még szépen sorban többen, így ha szárazon akarok hazaérni, akkor amint ennek vége, indulnom kell, hogy még a következő előtt megérkezzek. Ez pontosan így is történt, és még arra is volt időm, hogy az Árpád hídról fotózzak pár képet.
Ja, ha már fotó, még nem is írtam, de a flickr-en csináltam egy Mindennapok című mappát, ahova a csak úgy napközben lőtt fotókat teszem fel. Ha nem is minden nap (bár sokszor van ilyen is), de minimum hetente van ott valami új, szóval érdemes nézegetni.
És hogy nincs megállás? Nincs. Most ugyan nem kell semmi, de középtávra be van tervezve egy pár keskenyebb (28-622) gumi, keskenyebb kormány, és főleg ha megkapom a belga PhD-t, akkor egy pálcás sárvédő (mert ott arra szükség van). Meg egy versenybringa meg egy egysebességes városbajárkálos nemsajnálós bicó ;D Utólsó kettőt nem kell komolyan venni… De biztos előbb lesznek, mint hogy autót vegyek.
