Category Archives: Uncategorized

PhD meg egyebek

Éjfél körül elküldtem a PhD-jelentkezésemet Belgiumba. Remélhetőleg meg is érkezett (és nem nyelte el az internet kábel-rengetege), és ugyancsak remélhetőleg a két támogató-levelet is időben elküldik/elküldték az érintettek.

Breaking News (2009.02.13. 1153Z): megkaptam a visszajelzést, hogy megérkezett a pályázatom minden eleme, és majd értesítenek, ha meghozták a döntést.

Sajnos a náthám a pár nappal ezelőtti “már majdnem elmúlt” állapotból a “rosszabb mint volt” állapotba váltott, így kénytelen voltam elmenni orvoshoz, szóval most amíg nem vagyok megint 100%-os, nincs se edzés, se biciklizés (se egyetem). Jövő hétvégére mindenképpen meg kell gyógyulnom, mert akkor Veszprémben már (remélhetőleg) végleg, matematikailag is megnyerjük az OB II-t. (Közben megérkezett a már régebben beígért csapatkép is, itt lehet megtekinteni.)

Nem túl nagy gond egyébként (az edzéskihagyást leszámítva), hogy itthon kell maradnom, tegnap úgyis jó egy havi munkát előre megbeszéltünk a témavezetőmmel, szóval van mint dolgoznom a szakdolgozatommal (meg cikkeket is kellene olvasnom hozzá)…

Újra nyeregben!

Végre-végre, 2009-ben először közlekedtem biciklivel – egyből az első tanítási napon sikerült elcsípni egy csapadékmentes délelőttöt, olyannyira, hogy reggel még a Nap is sütött (a -2°C meg nem korlátozó tényező, még túl is öltöztem)! Örültem, hogy végre felavathatom a Bagaboo táskámat, és meg kell mondjam, nagyon kényelmes volt. Szóval úgy néz ki beválik, bár majd még laptoppal is ki kell próbálni, meg most nem is volt túlságosan megtömve. Bár a világegyetem tágul, a táv még mindig 24,42 km oda-vissza :D Ó, ráadásul én voltam ma az első a portán a biciklis füzetben, mondanom sem kell, a kedvenc parkolóhelyemre álltam a tárolóban! Azért éreztem a lábaimban, hogy majdnem két hónapig nem tekertem. (Januárban volt még egy-két tenisz, amire bicajjal mentem, de nem tudom pontosan, így maradjunk abban, hogy 1100 km-nél kezdtem ezt az évet.) Most pedig a motivációs levelemet fogom finomítani – ráfér…

Önéletrajz és olvasás

Miután hajnali háromig olvastam a még a repülőn oda- és visszafelé elkezdett könyvet (Steve Berry – A Borostyánszoba), ma reggel kicsit nehezen keltem fel, úgy fél tizenegy körül… A hírek gyors átrágása után bele is vetettem magam a mai napra tervezett projektbe, azaz egy az Europass-osnál hosszabb, részletesebb, angol nyelvű önéletrajz megírásába. Ezzel úgy este nyolcra végeztem is, de elégedett vagyok vele. LATEX-ben írtam, és szerintem nagyon szép (és persze tartalmas lett), de bevallom hogy egy interneten talált sablont alakítottam át hozzá, és nem teljesen nullárol építettem fel (mármint a kinézetét, nem a tartalmát, nem kell rosszra gondolni…). Itt el is lehet olvasni, bár nem hiszem, hogy ez itt bárkit is érdekelne – viszont a PhD jelentkezéshez kell. Eléggé elfáradtam, úgyhogy elolvastam még a maradék 150 oldalt, most pedig megyek aludni. A könyv jó volt, aki szerette a Dan Brown regényeket, annak ez is tetszeni fog. Szépirodalom-kedvelők viszont messziről – nagy ívben – kerüljék! Én szóltam…

Hogy tobzódjunk az érdektelen információkban, azt is elújságolom, hogy még tegnap frissítettem a blog mögött dolgozó motort (WordPress) 2.5-ről 2.7-re, és ugyan Ti semmit nem vesztek észre a dologból, az adminisztrációs felület gyönyörű lett :) Na jó, ha valaki nagyon szeretné megtudni miről beszélek, itt megnézheti egy videóban. Na szép álmokat és szebb időt (szakad az eső, süvít a szél – ennyit a biciklizésről…)!

Au revoir Párizs!

Megvolt az utolsó nap is, előadások nélkül, konferencia nélkül, kötöttségek nélkül… Szabadon sétálhattam Párizs utcáin – ahová délelőtt pár órára beszökött a tavasz. Gyönyörű napsütés volt, kellemes meleg idő, végre elfelejthettem a spakát, a kesztyűt, sőt még az állig felhúzott kabátot is. Jó volt a napsütésben elmenni olyan helyekre, ahol már nagyon régen jártam. Most pár óra alatt végiggyalogoltam (13 km) Párizs leghíresebb nevezetességein – a Sacré Coeur-t leszámítva, mert az kicsit odébb van a többitől. Sokan kértek meg rá, hogy fotózzam le őket, és én szívesen fotóztam is :) Egyébként annak ellenére, hogy február van, meglepően sok a turista Párizsban.

Mielőtt negyed hatra visszamentem volna a szállásunkhoz – ahol indulás előtt találkoztam a többiekkel – még beültem az első este talált kellemes étterembe, és ettem egy lazacos pizzát – isteni volt, ráadásul már épp éhen akartam halni mire odáig jutottam… Hazafelé az Air France Airbus egyik Airbus A319-es gépével jöttünk – most a 20A helyen ültem, és hihetetlen módon megint senki sem ült mellettem, pedig az egész gép tele volt… Még hihetetlenebb, hogy ugyan az a pasas ült eggyel arrébb, mint odafelé! Lényeg ami lényeg, ezt már otthonról írom, tehát a felszállás utáni hóvihart és kisebb turbulenciát túléltük ;) Most jó fáradt vagyok, remélem a hétvégén lesz egy kis időm pihenni is. Itt vannak a teljesen nyers, Photoshop nélküli (csak kicsit kicsinyített) képek is.

Konferencia – Párizs, 4-5. nap

A konferencia második két napja már nehezebb volt, mind szellemileg mind fizikailag, ugyanis a hosszúra nyúló vacsorázás – illetve főleg a tegnap esti állófogadás – miatt elég keveset tudtunk csak aludni, így a ma délelőtti előadásokon a sötét és kissé levegőtlen előadóban az elalvással vívtam nagy csatát, pedig érdekes prezentációk voltak. (Nem is értem miért kell az egész termet elsötétíteni, így az előadó sem látja a hallgatóság reakcióit…) A legjobbak szerencsére a legvégére maradtak; Donald Kurtz élményszámba menő záróelőadását nem lehetett nem élvezni. Nagyszerű volt az előadásmód, kellően pörgött, áttekintette a konferencia eredményeit, összehasonlította az elért fejlődést a negyed századdal korábbi állapotokkal, belefűzött személyes történeteket, történelmi előzményeket, stb. – egyszóval minden irányból tökéletes keretet adott az eltelt négy napnak, és az egész CoRoT missziónak. Egyben lelkesített is a további kutatásra.

Az volt nagyon jó, hogy tökéletesen érzékeltette az űrtávcső (makett a képen) jelentősségét. A tegnap esti állófogadás pedig a Párizsi Obszervatórium főépületében volt, így – persze csak vezetéssel – megtekinthettük az ott őrzött régi műszereket (kvadránsok, távcsövek, éggömbök, stb.), a tanácstermet (korábbi igazgatók portréival és a plafonon egy  Vénuszz-átvonulást szimbolizáló festménnyel), a tetőt és a kupolát is. Holnap még kis séta Párizsban, aztán repülés haza. Most már tudom milyen fárasztó is egy konferencia, és hogy mennyire nem látni semmit a helyszínül szolgáló városból… Még szerencse, hogy már voltam Párizsban, különben kicsit sajnálnám, hogy ennyire kitölti az egész napot a tudomány. Így viszont nem sajnálom :)