Ez a betegség csak nem akar gyorsan múlni (bár ma mintha jobban lennék, de nem akarom elkiabálni), így kénytelen voltam az elmúlt napokat főleg ágyban fekve (úgy ugyanis nem kell annyira köhögnöm) tölteni (most is onnan írok). Sajnos a szakdolgozatommal nem tudok foglalkozni, pedig kéne, de egyszerűen megfájdul a fejem és a szemem ha olvasnom kell a képernyőn a betűket, internezni is emiatt nem nagyon tudok (ezt a blogírást is halogatom már egy ideje, mert ez sem túl kellemes, annak ellenére hogy a monitor fényerejét teljesen lehúztam). Viszont a filmnézés megy (meg a töménytelen tea és folyadékbevitel), így megnéztem pár filmet, amit már korábban meg kellett volna, illetve megnéztem párat, amit szívesen látok újra. Ajánló következik – hasonló esetekre. Amíg beteg vagyok, lehet hogy még bővül a lista… Viszont az értékelés szubjektív, nem minden 5-ös lesz filmművészeti remekmű – és vica versa.
Before Sunrise (1995, Mielőtt felkel a nap): Kevesebb mint egy nap története két idegenről, akik egy vonaton ismerik meg egymást, majd Bécsben együtt töltik idejüket egészen másnap hajnalig. Beszélgetésekre, sokszor hosszú beszélgetésekre épül a film, állandóan érezni a szereplők közti vonzalmat, igazi “szerelem első látásra” érzés. Nekem nagyon tetszett, szívesen újra megnézném “valakivel”. Értékelés: 5 (nagyon tetszett, igazi romantikus mozi).
Before Sunset (2004, Mielőtt lemegy a nap): Kilenc évvel később Párizsban találkoznak az előző filmben megismert szereplők. A film első fele kicsit vontatottabb, de a második már ugyanolyan mint az 1995-ös. Az első film nélkül önmagában azért nem olyan jó, inkább együtt érdemes megnézni őket, úgy sem túl hosszú. Minden jó, ha a vége jó ;) Értékelés: 4 (tetszett, érdemes volt megnézni).
Dead Poets Society (1989, Holt költők társasága): Klasszikus, amit valamikor régen már mintha részben láttam volna, de mindenképp be kellett pótolnom teljes egészében is. A film fő témája szerintem a lázadás. Lázadás a szülők, a kötöttségek, valamint az elavult és valójában haszontalan oktatási rendszer ellen. És persze ott az irodalomtanár, aki megmutatta, hogy van más út is, mint az, amit felülről rájuk kényszerítenek. Kérdés persze, hogy ez a másik út valóban jobb-e, és nem csak egy menekülési útvonal a kötöttségek elől, de szerintem jobb. Persze a végén győz (?) a begyökösödött igazgatótanács, de addigra a fiúk már olyan leckét kaptak, amit soha nem felejtenek már el :) Ez a film majdnem 20 évvel később is tökéletesen igaz és megszívlelendő. Értékelés: 5 (nagyon tetszett, erősen ajánlom mindenkinek aki még nem látta).
Elizabeth: The Golden Age (2007, Elizabeth: Az aranykor): Látványos jelmezek és díszlet, de valahogy a történetre nem koncentráltak a készítők (két sorban el lehetne mondani), így aki nem tud belefeledkezni a csipkegallérok és ruhák, valamint a kolostor- és katedrálisbelsők látványába, az nem fogja túlságosan nagyra értékelni ezt a filmet. Meg persze van sok szép számítógéppel generált sokvitorlás hadihajó (az armada), de ma már ez nem elég. Értékelés: 3 (egynek jó, de semmi egyéb).
Le Fabuleux destin d’Amélie Poulain (2001, Amélie csodálatos élete): Ezt a filmet először francia órán láttam még gimiben, mondanom sem kell, ennél jobb emlékem nincs ezzel a nyelvvel kapcsolatban. Maga a film csodálatos, a történet, a képi világ, és hát a zene, mindegyik gyönyörű!
Nem tudom hányadszorra látom, de nem tudom megunni, nem tudok betelni vele. Nem lehet. Olyan mint egy szimfónia, vagy egy hatalmas festmény, tele gyönyörű apró részletekkel. A narrátor is fantasztikus :) Kétség kívül ez a kedvenc filmem, és valahogy mindig megkönnyezem egyes részein. Értékelés: 5* (nagyon tetszett, igazi remekmű, akárhányszor újra tudnám nézni).
Brokeback Mountain (2005, Túl a barátságon): Vegyes érzelmeim voltak és vannak a filmmel kapcsolatban. Kétségtelen hogy a két főszereplő színészi játéka tökéletes, ha csak ezt nézném, akkor 5-öst kellene adnom. Viszont a történet nekem nem jött be. Nem arról van szó, hogy nem lennék toleráns, mert az vagyok, de azért néhol sok(k) volt. Persze elgondolkodtató a film, így megteszi amit egy filmnek meg kell tennie, de végig elítéltem mindkettejüket, és nem azért, mert szerették egymást, hanem mert becsaptak közben egy csomó embert, aki szerette őket. Ez a gond… Értékelés: 4 (egynek jó, bár a színészi játék nagyon tetszett).
WALL·E (2008): Most láttam másodszor, de annyira aranyos, hogy nem lehet nem újra mosolyogni a poénokon. Tökéletes társadalomkritika van benne, és mivel egyáltalán nem gyerekes (néhol még azt is hozzá tenném, hogy sőt!), így minden korosztálynak szórakoztató. Gyönyörű grafika, nem “túl egyszerű” történet, nevelő tanulság, szerethető szereplők (vicces pufók emberek, aranyos robotok) mi kell még? Nagyszerűen eltalált zene! Az is van :) Kiemelném azt a jelenetet, amikor a kapitány két lábra áll, tökéletes zeneválasztás! Ami személy szerint még nagyon tetszett, az a film vége és a szereplőlista közötti rész, amiben elmesélik hogy mi történt a sztori után, és közben a képi világ a barlangrajzok stílusától egészen az impresszionista festészetig folyamatosan változik – na az hatalmas ötlet volt. Értékelés: 5 (nagyon tetszett, szívesen megnézem máskor is).
The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor (2008, A Múmia: A Sárkánycsászár sírja): Tipikus egyszer nézhető kalandfilm, bár már kezd kicsit unalmas lenni ez a történet – még ha most nem is Egyiptom, hanem a Himalája a helyszín. Viszont a lavina az valami irtózatosan béna módon lett meganimálva, köze nem volt ahhoz, ahogy egy igazi kinéz. Isabella Leong pedig főleg a havas jeleneteknél egész szép ;) Értékelés: 3 (egynek jó, de semmi extra).
The Happening (2008, Az esemény): A növények a bolygón elhatalmasodó emberi faj negatív velejáróival megelégedve idegmérget bocsájtanak ki az USA északnyugati vidékein, hogy kifejezzék nemtetszésüket – pontosabban figyelmeztessék az embereket, hogy ha ez így megy tovább, akkor mindenhol hasonló dolgokra lehet majd számítani (hoppá, lelőttem a végkövetkeztetést, ejnye…). Az ötlet jó, esküszöm még reálisnak is tartom a dolgot (jó, nem lepődnék meg úgy, mint egy UFO landolásától), a megvalósítás viszont semmi extra. Ez is egy amolyan egyszer nézhető film, de hiányzik belőle valami plusz. Nem jó jel, ha film közben megnézem az “idővonalat”, mennyi van még hátra… Értékelés: 3 (egynek jó, a jó ötletből többet is ki lehetett volna hozni).
Eagle Eye (2008, Sasszem): Milyen következményei lehetnek annak, ha minden térfigyelő kamerát, minden lehallgatott készüléket, minden információt egy intelligens szuperszámítógép kezel, mely szó szerint követi az (USA) alkotmányának minden szavát? A történet kicsit lassan indul be, de aztán nagyon jó lesz, magával ragadóan izgalmas film kerekedik a végére. Értékelés: 5 (nekem nagyon tetszett, bölcsészeknek nem ajánlott).
