Tag Archives: bicikli

I had a fixed gear bike for two days…

As the title says, I turned my rear wheel around (’cause I have a flip-flop hub there with a fixed track cog on one side and a freewheel on the another), to try out the “fixie-feeling” – recently so famous and trendy on the streets (not yet in Belgium), but basically useful on track (during races in velodromes). Of course I left the brakes on, for safety reasons… So what is a fixie bike? Wikipedia has a nice summary here, please go there for further information. Now back to my story. After two days on a fixie I have to say that I see the reason why people like riding fixed gear bikes; it’s like a different religion, and I have to admit, skidding is cool – but you will need new tires every month… But there is something I can also tell you, that being unsafe is not an urban legend, but a fact. Even if you use the front brake, you won’t be able to stop as fast as with a normal bike, and when you are riding completely brakeless, I think then you are completely brainless. And it’s not good for your joints too, so without any further discussion, I say my conclusion right now: If you do not want to have a long life, just ride a fixed gear bike on the streets. Anyway, I have turned back my wheel to the “normal” position (“work in progress” picture below) – and I have also installed new brake shoe sets, because the old rear one was completely worn. A single-speed bike is still cool (and safe – 2 in 1). For the rest of the story you will have to learn Hungarian, sorry :D

20091117nomorefixed

Szóval a bejegyzés első fele arról szólt, hogy visszaszereltem fixiről szimplán egysebességesre a biciklimet (és felraktam az új, “ropogós” fékpofákat), mivel az elmúlt két napban kipróbáltam, milyen fixivel közlekedni, de várakozásaimnak megfelelően nem jött be. Eleve csak azért csináltam, hogy ne mondhassa senki azt, hogy azért nem szeretem a fixiseket, mert nem tudom az milyen érzés… Na de hogy legyen egy kis érdekesség is mára: este kebabot ettünk, én bringával mentem, a többiek Valery kocsijával. A táv nem lehet több 3 km-nél, és kíváncsi voltam melyikünk a gyorsabb :) Szóval ahogy kiléptünk az Intézet ajtaján, nem indultam el azonnal (ahogy az normális lenne), hanem elsétáltam velük a parkolóig, megvártam amíg beülnek és elindulnak, és csak akkor pattantam fel a bringára és indultam neki én is (szóval adtam egy jó másfél perc hátrányt magamnak). A kampusz területét lezáró sorompóig a szélárnyékukban tekertem, ott lehagytam őket, aztán az emelkedőn persze leelőztek, viszont aznnak a szakasznak a végén pirosat kaptak, én meg zöldet, szóval megint én kerültem az élre. Pár utcával később bevártam őket, de persze Valery elhúzott mellettem, szóval tekerhettem utánuk… Természetesen megint megfogta őket egy piros lámpa, ráadásul nem egy várakozó autóval, szóval még pofátlanul be is álltam pont eléjük :D Aztán a lejtőn persze nem tudtak megelőzni, a következő lámpánál megint előttük álltam, és végül együtt értünk a kebaboshoz. A többiek elég elismerő szavakkal illették eme tettemet :) Mindezt úgy, hogy megvártam őket indulásnál és bevártam őket az út felénél. Szóval a biciklim és a combjaim kombinációja városban szignifikánsan gyorsabb az autónál. Q.E.D.

Monoton edzés

Hétfőn, miután napközben megvolt az első holland nyelvórám, este bevásároltam és megvacsoráztam, majd kihasználva, hogy végre felszáradtak az utcák, elmentem tekerni egyet. (Zárójeles megjegyzés, hogy a bejegyzés írása közben – az edzés utáni frissítő zuhany után, miközben szól a Crossing the Rubicon c. album a The Sounds-től – igen nagy önuralmat kell gyakorolnom hogy ne egyek a karnyújtásnyira található nagy tál színes m&m-ből…) Az edzés abból a szempontból volt különleges, hogy nagy része (a 37-ből pontosan 32 km) ugyanazon az 1,6 km-es szakaszon zajlott a csatorna partján futó szinte kifogástalan minőségű aszfaltcsíkon.


View Larger Map

Azaz otthonról odatekertem a csatorna végére, és elhatároztam, hogy akkor most innen 10 oda-vissza, megállás nélkül, 30 km/órás tempóval. És lőn. Nagyjából valahol 5°C és 7°C között volt a hőmérséklet, továbbra is egy réteg biciklis “űrruha”, és semmi más. Csak a lábujjaim fagytak le a végére :) (Utána a meleg zuhany mint ezer kés…) Egyébként ez a típusú edzés több szempontból is előnyös: 1) sík és ki van világítva, 2) bármi történik maximum 4 km-t kell mennem hazáig (defekt, leszakad az ég, elém ugrik egy lúd – nem is hinnétek ennek milyen nagy esélye van itt…) és 3) tényleg nagyon jó az út. Azért nem csinálnám minden nap, de most jó volt, kellett. Oh ja, és azt nagyon bírtam, amikor az utolsó 1,6 km-en kicsit megnyomtam, 36 km/órával jöttem szépen stabilan (ez egy egysebességes bringa, ne tessék elfelejteni, ehhez a sebességhez az én áttételemmel – 48/18 – már teperni kell rendesen), és egy autó végig jött mellettem az én tempómban ;)

Ruhapróba az éjszakában

Hétfő este vacsora után végre kipróbálhattam az új bringás ruhákat. 10°C volt, derült, enyhén szeles idő, szóval pont optimális egy teszthez. Fél tíz körül indultam neki, tetőtől talpig feketében; 100%-ig úgy néztem ki, mint egy őszi éjjeli edzésre induló igazi – hivatásos – kerékpáros. Nagyjából egy órát és 30 km-t tekertem (tehát a tempóval sem volt gond), és meg kell mondanom, hogy teljesen elégedett vagyok. Sőt. Először is a high-tech anyag tényleg megéri a pénzét, mert tényleg szélfogó, tényleg kiengedi az izzadságot, és tényleg alkalmazkodik a tempóhoz – értsd, ha kicsit lassítottam vagy gyorsítottam, egy fél percig kicsit meleg vagy hideg volt benne, de aztán beállt a kellemes hőmérséklet. Másfelől pedig nem hittem volna, hogy egy megfelelően kipárnázott nadrág ennyit emel a komfortérzeten. Egyszerűen összehasonlítani nem lehet az érzést – a profi ruházatra váltás minimum akkora ugrás volt, mint a kitámasztó-kerekek leszerelése az első kétkerekűmről. Nem izzadtam bele, nem lett csurom víz a hátam és nem fáztam emiatt már 10 km után. Úgy értem haza, hogy – a mellkasom azon részét leszámítva, ahol a nadrág kantár része volt – szinte csont száraz voltam. Nem utolsó sorban pedig végre nem lettem tíz perc alatt büdös, ami elég jó, még akkor is, ha az ember egyből le tud zuhanyozni, mert így a ruha sem lett inkompatibilis a lakásban való tárolással. Sacc per kábé 5°C alatt valószínűleg még egy mellény elkelhet, illetve a cipőmre kéne még egy szélfogó kamásli. Meg a bringára egy kulacstartó…

Végül pedig az est fénypontja: éppen 35 km/h körül tekertem a főutcán a vasútállomástól a központ felé, amikor befordult elém egy kis kék kocsi, benne egy fiúval (a sofőr) és négy lánnyal. Mivel ők csak 30 km/h körül mentek, le kellett lassítanom, és úgy két méterrel lemaradva csorogtam mögöttük egy darabon. Mivel elég erős fejlámpa volt rajtam (illetve a középső visszapillantó tükörben nem mindennapi látvány egy közeli biciklis), ezt elég hamar észrevették, és hátrafordultak, mire én mosolyogtam és integettem nekik ;) Ez igen nagy sikert aratott, és visszaintegettek és mosolyogtak ők is, mire ahol két sávos lett az út, melléjük gyorsítottam és a sisakomhoz emelt kézzel üdvözöltem őket – mondanom sem kell hatalmas sikert aratva! Aztán elhúztam, mivel láttam hogy úgyis el fognak kanyarodni… Hatalmas élmény volt.

Ja, ugyan ez már nem az estéhez tartozik, de megtanultam végre lassan biciklizni. Két hónap kellett hozzá, de sikerült. Ha csak közlekedem, már (az idő 90%-ában) képes vagyok uralkodni magamon, és nem előzök le mindenkit, aki a látómezőmbe kerül, sőt, képes vagyok lazán, akár 20 km/h-val is csorogni a sok-sok belgával együtt… Komolyan, hétfőn egyetem (pontosabban munka, csak ugye a megszokás) után hazafelé még fél nyolckor is biciklisekkel volt tele a város. Néha még most is meg tudok lepődni, mennyire alapvető és magától értetődő közlekedési eszköz itt a kerékpár.