Tag Archives: kebab

I had a fixed gear bike for two days…

As the title says, I turned my rear wheel around (’cause I have a flip-flop hub there with a fixed track cog on one side and a freewheel on the another), to try out the “fixie-feeling” – recently so famous and trendy on the streets (not yet in Belgium), but basically useful on track (during races in velodromes). Of course I left the brakes on, for safety reasons… So what is a fixie bike? Wikipedia has a nice summary here, please go there for further information. Now back to my story. After two days on a fixie I have to say that I see the reason why people like riding fixed gear bikes; it’s like a different religion, and I have to admit, skidding is cool – but you will need new tires every month… But there is something I can also tell you, that being unsafe is not an urban legend, but a fact. Even if you use the front brake, you won’t be able to stop as fast as with a normal bike, and when you are riding completely brakeless, I think then you are completely brainless. And it’s not good for your joints too, so without any further discussion, I say my conclusion right now: If you do not want to have a long life, just ride a fixed gear bike on the streets. Anyway, I have turned back my wheel to the “normal” position (“work in progress” picture below) – and I have also installed new brake shoe sets, because the old rear one was completely worn. A single-speed bike is still cool (and safe – 2 in 1). For the rest of the story you will have to learn Hungarian, sorry :D

20091117nomorefixed

Szóval a bejegyzés első fele arról szólt, hogy visszaszereltem fixiről szimplán egysebességesre a biciklimet (és felraktam az új, “ropogós” fékpofákat), mivel az elmúlt két napban kipróbáltam, milyen fixivel közlekedni, de várakozásaimnak megfelelően nem jött be. Eleve csak azért csináltam, hogy ne mondhassa senki azt, hogy azért nem szeretem a fixiseket, mert nem tudom az milyen érzés… Na de hogy legyen egy kis érdekesség is mára: este kebabot ettünk, én bringával mentem, a többiek Valery kocsijával. A táv nem lehet több 3 km-nél, és kíváncsi voltam melyikünk a gyorsabb :) Szóval ahogy kiléptünk az Intézet ajtaján, nem indultam el azonnal (ahogy az normális lenne), hanem elsétáltam velük a parkolóig, megvártam amíg beülnek és elindulnak, és csak akkor pattantam fel a bringára és indultam neki én is (szóval adtam egy jó másfél perc hátrányt magamnak). A kampusz területét lezáró sorompóig a szélárnyékukban tekertem, ott lehagytam őket, aztán az emelkedőn persze leelőztek, viszont aznnak a szakasznak a végén pirosat kaptak, én meg zöldet, szóval megint én kerültem az élre. Pár utcával később bevártam őket, de persze Valery elhúzott mellettem, szóval tekerhettem utánuk… Természetesen megint megfogta őket egy piros lámpa, ráadásul nem egy várakozó autóval, szóval még pofátlanul be is álltam pont eléjük :D Aztán a lejtőn persze nem tudtak megelőzni, a következő lámpánál megint előttük álltam, és végül együtt értünk a kebaboshoz. A többiek elég elismerő szavakkal illették eme tettemet :) Mindezt úgy, hogy megvártam őket indulásnál és bevártam őket az út felénél. Szóval a biciklim és a combjaim kombinációja városban szignifikánsan gyorsabb az autónál. Q.E.D.

Második munkahét

Mondjuk pont a munkárol nem sokat fogok írni. Python-ban programoztam, meg cikkeket olvastam, ennyi. Kedden voltam az International Office-ban, és bemutattam a diplomám eredetijét, így nem kell kínkeserves úton hivatalos másolatot kérni az ELTE-től… Persze ezt a lehetőséget úgy kellett kihúzni az itteniekből (mindemellett mondjuk mindenki nagyon kedves és segítőkész). Továbbra is tartom azt az elképzelésemet, hogy még szeptemberben lesz diákom :) Mivel ez volt az első nap, hogy a saját biciklimmel mentem dolgozni, egyből be is gyűjtöttem az elismerő szavakat – mondtam én, hogy ez a bringa itt is menő lesz.

Szerdán munka után Ilse-hez (ERASMUS alatt vele is egy évfolyamon voltam) mentünk Brüsszelbe (pontosabban Uccle-be), aki talán kicsit meglepő módon a Belga Királyi Meteorológiai Intézetnél csinálja a PhD-ját. Az estét egy kicsi, de kellemes polasz étteremben kezdtük vörösborral és pizzával. Utóbbi – nekem mindenképpen – az elmúlt évek legjobbja volt. Egyszerre volt hatalmas (lelógott a nagy pizzás tényérról), ízletes (tökéletes tészta, nem túl száraz, vékony, mennyei feltétek: sonka, hagyma, gomba, sajt, tojás) és nem túl drága (8 EUR). Ráadásul a társaságból ketten nem is bírtak a sajátjukkal, így végül kicsit több mint másfelet ettem – jól is laktam rendesen, a többiek meg értetlenül nézték, hogy bírok ennyit enni, és emellett hogy tudok ilyen vékony lenni :) Eztán hosszú beszélgetés, képnézegetés, zenehallgatás és sörözés (Stella Artois) kezdődött Ilse lakásán, ami egészen hajnali egy körülig tartott, így már kettő óra is elmúlt, mire ágyba kerültem…

Ennek meg is lett a hatása másnap, mégpedig az, hogy a délelőtt katasztrófális volt – szerencsére az ebéd után elfogyasztott káve (az első kávém az Intézetben) rendesen felpörgetett, így délután elég jól dolgoztam. Munka után páran elmentünk kebabot enni. Úgy látszik ez egy ilyen hét, de ez is isteni volt. A hely nincs messze a Heverlee-i vasútállomástól (Heverlee Leuven egyik külső része, itt van az egyetem is), és a kebabjuk egyszerűen mennyei. Egy nagy, csirkés változatot ettem (azt hiszem ez is 8 EUR volt, de lehet hogy 7, már nem emlékszem), és komolyan mondom minden tökéletes volt benne, méretre meg akkora volt, mint három-négy otthoni gyros. Magát az evést már Robin lakásán hajtottuk végre (micsoda megfogalmazás), és amilyen okos vagyok, a pulcsimat sikerült otthagynom, így miután Valery visszafurikázott az Intézethez (ahol a cuccaim és a bringám volt) első utam ugyanoda vezetett vissza… Este mostam. Az új hely jó, de a mosó-program és a szárító-program is 10 perccel hosszabb, mint a réginél.

Pénteken megszerveztem, hogy legyen aki felfúrja a falamra a nagy képet, szóval hétfőn ez is megoldódik. Voltunk Nadia diplomaosztója utáni fogadásán, ahol sajnos csak pia volt (fene az ingyenélő fajtánkat :D), pedig addigra pont elég éhes lettem. Kiderült viszont, hogy miért nem jött vasárnap senki biciklizni: Kristof beteg lett, és nem emlékezett, hogy pénteken már nekem is szólt, hogy mennének, így engem nem értesítettek, hogy mégsem lesz – viszont jövő héten újra nekifutunk ugyanannak a tervnek. Ha minden jól megy.

Szombaton elköltöttem egy halom pénzt :) De most már igazából minden megvan, amire szükségem van (kivéve egy normális rongyszőnyeget, és egy faliórát vagy még egy képet). Vettem egy Apple AirPort Express-t (így most már van WPA2-vel és MAC-szűréssel ellátott szuperbiztos saját WiFi hálózatom – már az ágyból is tudok netezni :D), egy biciklis szerszámos-dobozt (eszméletlen jó, most már mindent meg tudok szerelni saját magam, valamelyik nap majd kikapom a monoblokkot és megnézem hogy csak lazán van benn, kevés a zsír, vagy maga a monoblokk a ludas a kattogásban), seprűt, terítőt, alátéteket, fűszereket, fakanalat, serpenyőt (profi TEFAL cucc), késeket, mosószert, mérőedényt (amin liszt, cukor és só beosztás is van a folyadék-mérce mellett), stb. Még filc alátéteket is szereztem az asztalok és a székek lábai alá – föl is raktam, minden szuper :) Ha minden jól alakul, jövő héten megszületik a lakásomat bemutató képes, videós bejegyzés is! Kicsit olvashatóbbá tettem a blogot is, megnöveltem a betűméretet és a sorközt, valamint átálltam Helvetica betűtípusra. Vasárnap megírom az utolsó Naprovatom a Meteor-ba.