Tag Archives: bicikli

Nyaralás 2010 – Barcelona, majd irány Andorra

Még a nyaralás előtti hétvégén szombaton voltam (kicsit több, mint) 200 km-t tekerni, ez (Ti’ Light Classic) volt a második szervezett esemény, amin részt vettem belga földön. Nagyon jó volt, csak az Tienen-ből hazafelé amikor már egyedül kellett tekernem, bazi erős volt a szembeszél… Az ember azt hihetné, hogy Belgiumban nem lehet szignifikáns szintemelkedést összehozni, erre ez a túra a maga 12 számozott emelkedőjével elég szépen rácáfolt. Megmásztuk többek között a Vallon körverseny által is érintett Côte de Ben Ahin-t (átlag 6% emelkedés 2,5 km-en), a Côte de Haut Bois-t (9% 1,2km) és a Côte de Namèche-t (5% 2,2km). A legutóbbi hasonló túrához képest sokkal jobb átlagot produkáltam, ami lehetett volna még gyorsabb is, ha sikerül a második és harmadik frissítő pont után kevésbé csiga tempójú csoportokat kifogni. A vallon táj gyönyörű volt, így ilyen szempontból is nagyon élveztem az eseményt. Mezőnyben tekerni pedig egyszerűen imádok! Ez volt az eddigi legjobb (országúti) bringán töltött napom. Az meg hogy 4€-ért ilyen színvonalas ellátást nyújtanak, az szinte hihetetlen. Mindhárom ellenőrző ponton korlátlan étel (sütik, banán, energiaszeletek) és ital (izotóniás italok) fogyasztás volt! A jó időnek köszönhetően a résztvevők száma is rekordot döntött (2530 fő).

Fél hét kemény munka után szerda este Steven és Samuel (Steven ismerőse) társaságában Barcelonába repültem, ezzel megkezdve a másfél hetes nyaralásunkat. Hotelünk száz méterre volt a reptéri busz központi végállomásától, így a hajnali egy óra körüli érkezés ellenére igen hamar ágyba kerültünk. A csütörtököt és a pénteket Barcelona felfedezésével töltöttük.

20100729barcelonaparcguell

Az idő a csütörtök esti vihart leszámítva tökéletes volt, bár nekem már egy kicsit meleg… Most nekikezdhetnék felsorolni, miket láttunk, de fölösleges, mert lényegében mindent megnéztünk, amit a katalán fővárosban érdemes. Láttuk az összes híres épületet, parkot, olimpiai negyedet, tengerpartot, főutcákat, modern épületeket – lényegében tényleg mindent (belülről azonban csak a Miró kiállítást néztük meg). A Sagrada Família elég sokat veszít értékéből a még mindig tartó (és talán soha véget nem érő) építkezés miatt, de ha egyszer elkészül, és végre lebontják a toronydarukat, akkor visszamegyek, és csinálok egy normális fotót is :)

20100729barcelonamirror

Esténként étteremben ettünk, tipikusan katalán és spanyol fogásokat (ettem kagylót és mini polipot is – többek között). A csütörtöki vihar átvészelése után éjfélkor még az iPhone 4 értékesítésének kezdetét is láthattuk (hosszú sorokkal a helyi mobilszolgáltató üzlete előtt), miközben a közeli vendéglő teraszán söröztünk. Mivel egyébként az egész városban lehetetlen egy – belga mércével nézve – normális bárt találni, így elhatároztuk, hogy majd ha sok pénzünk lesz, akkor alapítunk egy belga sörbár láncot, amit igyekszünk olyan szintre fejleszteni, ahol most pl. a Starbucks van. Csak minőségibb lesz (ezt a belga sör eleve szavatolja).

20100730barcelonabw

Szombat délben (kisebb bevásárlás, és az iPad megtapogatása után) átvettük a bérelt autót, és Európa legmagasabban fekvő országa felé vettük az utat. Odafelé útba ejtettük Montserrat apátságát is. Maga az épületegyüttes szép, de a köré épített “modern” fogadóépületek és hasonlók annyira rondák, hogy az már fáj.

20100731montserrat

Az apátság fölé tornyosuló különleges sziklaalakzatok pedig egyenesen lenyűgözőek. Még a valószínűleg mágikus erővel bíró szobrot is megtapogattuk a templomban ;) Továbbá idáig bírtam Andorra térkép nélkül, és a szuvenír-boltban be is szereztem a legfrissebb túratérképet.

20100731montserratvirgin

Amint átléptük Andorra határát, rászabadultunk az utolsó még nyitva tartó szupermarketre. Az egyetlen baj az ország hasonló boltjainak többségével, hogy az olcsó alkoholon és dohányárun kívül nem sok normális élelmiszert tartanak. Azért pl. a csokoládét is elég olcsón mérték, egy 400g-os Toblerone-t potom 3€-ért adtak, így marha lettem volna nem betárazni az előttünk álló hétre. A szállás elfoglalásával akadt némi apró probléma, konkrétan mire odaértünk (este 9 körül), már nem volt senki sem a recepción. Persze nem estem pánikba, és még mielőtt a vészhelyzetekre otthagyott telefonszámot tárcsáztam volna, valamiért az a megérzésem támadt, hogy – mint a filmekben – talán a postaládában vár ránk valami ;) Így is volt, egy apunak címzett levélben ott várt ránk az apartmanunk száma és kulcsa. Mivel másnap késő délelőttig még jó időt mutattak az időjárás-előrejelzések, így egy gyors spagetti után el is tettük magunkat másnapra… (Folyt. köv.)

Nyári mindennapok

Csak gyorsan valamit az elmúlt időszakról. Mostanában egyszerűen nincs se időm sem energiám blogot írni, annyi minden dolgom és elfoglaltságom van. A Tour után elég nehéz volt visszarázódni a mindennapi életbe, de hát a “felnőttség” már csak munkával jár. Visszasírom én még a nyári szüneteket (bár nem hinném, hogy megérte-e egy két hónapos szünetért egy teljes vizsgaidőszakot végigszenvedni – szóval talán sírni nem fogok). Július 9-e és 12-e között megint tetőzött a forróság, 33,2°C ugyanis itt már a világvége, dolgozni sem igazán lehetett ebben a szaunában. Azon a hétvégén a lakásomban is elviselhetetlen volt az idő, így jéghideg nyári söröket (Hoegaarden Rosée, Hoegaarden Citron) ittam és fél literes jégkrémeket (Ben and Jerry’s “Chunky Monkey” – atyaég, hogy az milyen jó!) ettem. Vasárnap véget ért a foci VB, ráadásul a spanyolok győzelmével, akiknek kezdettől fogva drukkoltam, plusz – részben ennek köszönhetően – második helyen végeztem a belső tippversenyünkben (17 résztvevőből, 110 ponntal, ami csupán nyolccal kevesebb mint a győztes eredménye). Én voltam az egyetlen, aki már a VB előtt azt jósolta (bár ez tiszta tudás volt, kérem szépen, semmi hókuszpókusz), hogy holland-spanyol döntő lesz… Még ugyanazon a hétvégén Elvire kért meg hogy segítsek neki minőségi belga csokikat venni ajándékba – azért amikor már belgák kérnek tanácsot a belga csokival kapcsolatban, az jelent valamit ;) Bár ebben a hónapban alig költöttem csokira, mert a hőség miatt nem nagyon volt hozzá étvágyam, így csak a még Dánia előtt vett fél kilós doboz tartalmát eszegettem szép lassan.

A 12-ei héten 7-ből 5 napon sportoltam valamit (3 kerékpározás, 2 strandröplabda, 1 tollaslabda), és volt olyan nap is, hogy nem is egyszer. Ez az elmúlt hetekben állandóan így volt, nem csoda hogy már most többet költöttem kajára, mint pl. egész februárban. Azt a bazi sok elégetett kalóriát ugyanis pótolni kell valahonnan. Úgy tűnnek el bennem az energiaszeletek, zselék és izotóniás-italok – na meg persze a rendes ételek is – mintha éheztetnének. Mondjuk abból a szempontból jó dolog ez (az olimpiai eszme – gyorsabban, magasabbra, erősebben – megvalósításán túl), hogy így lényegében akár kétnaponta is büntetlenül megehetnék (mert azért ennyire gyakran azért nem teszem) egy teljes bödön jégkrémet anélkül, hogy bármi is meglátszana rajtam. És hát enni azt imádok. Szerdán az év vihara söpört végig az országon, de már a reggeli előrejelzéseken látszott, hogy durva dolgok jönnek délután, így még időben hazazavartam mindenkit (nem viccelek), aki reggel nyitvahagyta az ablakokat… Később sokan megköszönték… Csinos kis felhőcske, nemde?

20100714storm

Volt legalább 5 perc, amikor a harmadik emeletről az esőfüggöny miatt nem látszott a földszint, a szélnyomás pedig a déli oldal összes irodájába benyomta a vizet az ablaküveg és a keret között, szóval volt mit takarítani. És akkor mi még jól jártunk, mert Ciney-ben pl. a fél templomot elvitte egy tornádó… Lefoglaltuk a hamarosan esedékes andorrai nyaraláshoz a repülőjegyeket (meg minden mást is) is, mivel végül is Barcelónában kezdünk két nap városnézéssel, és onnan bérelt kocsival megyünk a miniállamba hegyet mászni. Jó lesz az, már várom. Mondjuk az vicces volt, hogy a keddi megbeszélésen (mivel Steven egy ismerőse jön még velünk, és gondoltuk összeülünk megtárgyalni mi a legjobb választás utazás témakörben)  sikerült egy jó erős sört (Malheur 12 – a szám az alkoholtartalom százalékban!) kifognom (na nem véletlen volt, csak nem gondoltam bele a következményekbe), így a rögtön utána esedékes két órás igen intenzív tollaslabdázás első 15-20 percében nem volt 100%-os a reakcióidőm :)

A hét végén (hohó, még mielőtt elfelejtem, péntek este is volt új sör: Judas – ezzel 76-nál járok) megjelent a Bikemag-on a Tour beszámolóm (a szerkesztőktől pedig kaptam egy halom nagyon pozitív visszajelzést), szóval aki angolul nem tudta elolvasni a korábbi bejegyzéseket, az most megteheti magyarul két részben (1. és 2.). Annak a megírásával kicsit több időt töltöttem, mint most a bloggal, így érthető módon ott azt a látszatot keltem, hogy még tudok az anyanyelvemen is szépen fogalmazni. Mert ez itt már nem nagyon látszik… Szombat késő délután véletlenül megint macskaköves utakra tévedtem a bringával, így kicsit szitkozódtam magamban, hogy a térképen miért nem lehet ezeket pontosan jelölni, de a döcögés ellenére jól éreztem magam, mert nagyon szép környéken – és szép időben – tekertem. Vasárnap az elmúlt hónap megannyi strandröplabdázása után négyen még egy amatőr versenyre is beneveztünk, és a könyvtár előtti téren – a homok, a zene és a pálmák által keltett tengerparti hangulatban – sikerült öt szoros meccset játszanunk, sőt egyszer még nyertünk is! (Merthogy ezt előzetesen azért nem nagyon gondoltam volna…) Ráadásul “Chess Club Heverlee” néven neveztünk (Heverlee-ben van az egyetem, ez Leuven délnyugati része), és akiket megvertünk azok meccs közben azt mondták maguk között, hogy azért sakkozóktól csak nem fognak már kikapni :D

20100718beachwolley

Ma nemzeti ünnep van (a Tour de France-on meg pihenőnap, nehogy véletlenül kényelmesen, otthonról követhessek egy szakaszt), és reggel csak kínkeservesen sikerült felkelnem (pedig mostanában éjfél előtt fekszem és minimum nyolc órát alszom), de azért elmentem az országúti bringával a szokásos 50 km-es edzőtávomra. Aztán ebéd után bejöttem dolgozni egy kicsit (nem élmunkás díjra pályázok, csak a nyaralás előtt szeretnék pár dolgot befejezni), de ahelyett hogy megoldottam volna a betervezett apró problémákat, kitaláltam egy halom új dolgot, amit még ki kéne próbálnom az adatokkal, stb… Egy megválaszolt kérdés minimum két másikat szül. Ez a kutatók sorsa. De legalább írtam blogot :) Legközelebb ilyen valószínűleg csak a nyaralás alatt lesz. Este mozi, az Inception-t nézzük meg, jó lesz. Jövő péntektől lehet Belgiumban iPhone 4-et kapni (persze akkor én már Spanyolországban leszek), de nagyon fáj a fogam egy wattmérőre is… (Igen, én vagyok Mr. Kütyü, a grafikonok királya.) De ez legyen életem legnagyobb problémája :) Szüleim meg lehetnének néha Skype-on is, mert azért gondolok ám rájuk is… Himnusz.

TdF 2010 – Stage 3

Tuesday was my last day on the Tour de France. As I already had ~900 images from the previous three days, I decided to leave the heavy equipment (and my press-card) behind, and hit the road on my racing bike, to catch the peloton at the one and only climb of the stage, at the Côte de Bothey (1.4 km climb to 3.4%, Category 4 – basically this is nothing, you can not even notice such a slope if you are riding in the peloton). Of course this meant that I had only my compact camera with me, so the pictures from this day are incomparable with the ones from the previous stages – but when you are not paid by a professional agency, then you have the freedom to choose between good pictures and just pure fun. That day I went for the fun only. We (as Tijl and Kristof – a postdoc and another PhD student, both from Belgium – did also join me on that day) left the Institute of Astronomy at 10:45, so we had three hours to our destination (as the expected arrival time of the riders at the climb was between 13:44 and 13:50, assuming an average speed of 46-42 km/h). As the distance was around 48 km, this was a very safe plan. The roads were generally OK, though we ran into some trouble with one-way streets in Wavre, and we had to ride on cobblestones for 5 km between Court-Saint-Étienne and Villeroux… I have to say that really do not like (or using the word “hate” might be more appropriate in this situation) the cobbles, but I tried to look at that part as the final stage of my integration into Belgium as a cyclist, which made me feel a bit better, and struggle a bit less. Still, the pain building up in my hands during these kilometers was incomparable to anything which I have ever felt on the bike before. And these were really the worst kind of cobbles, with large spaces in between the stones, and with a road-surface which was far from flat with a small bump running along the middle, and two small depressions along the sides (created by cars passing through). But this was the day when even the Tour riders had cobblestones (13.2 km compared to our 10 km, but on a route which is twice as long as ours), so at least we got to know the pain they had to go through later on… Anyway, at the end we arrived a bit more than one hour before the scheduled pass (just after the publicity caravan had passed).

20100706_TdF_3_1

The weather was really nice, sunny but not too warm, not too windy, with no chance of precipitation during the whole day. While we were waiting for the peloton to arrive, we asked someone to take a picture of us (check out the Hungarian flag which I brought along with me):

20100706_TdF_3_2

The breakaway group arrived almost exactly on the expected time, and the peloton followed them 4’45” later. We made some interesting observations about the whole stuff around us. 1) The number of support cars and motorcycles are incomparably higher than the number of cyclists. They are just coming and coming and coming for long-long minutes before and after the riders. And knowing that e.g. the team buses move along another route to get from the start of the stage to its finish, it is really shocking to see, that there are still this many vehicles following the peloton itself. 2) The climb was not big, still both the breakaway group, both the main pack was relatively slow after the “top”, so they probably just took a short recovery break there… 3) The gap of 4’45” felt surprisingly long.

After the closing cars passed, the organizers started to clean up everything very quickly, so we had to be fast to make a picture with the gate itself on the “top”. But we made it of course. (I know it’s way too over-photoshopped, but the lighting was terrible, and our “photographer” was and old French guy who probably took his first picture with a digital camera at that very moment…)

20100706_TdF_3_3

On the way back I tried to keep up with Kristof on the climb with cobblestones, and I managed, but as soon as we left the slope behind, he dropped me immediately. Yeah, he is definitely the King of the Cobblestones among us. (Though if there are no cobbles, no one can stop me ;D) But you really have to be a native Belgian to be able to ride fast on these roads. I think it is in their genes. When I arrived home (which is a mess now, with clothes and gadgets all around the place, as I had no time to clean up anything in the last days) I was still in time to watch the end of the stage with several paved sections (it was crazy!), then I left to play badminton with my colleagues… Yes, we have a very sporty department!

Now something for the geeks among us. I lost the second part of our ride, because I had only a one-way course loaded into my Edge 500 cycling GPS, so while we were riding back to Leuven, it was complaining all the time, that I was off-course, etc. Then after a while (on the biggest climb right after Wavre) it just died… So, if you want to follow a course back and forth, have both legs planned! And some interesting sites on the net for the Tour-fanatics: 1) You can follow the HTC – Columbia riders on Google Maps live here. 2) You can check the recorded data of selected Garmin – Transitions riders here. These are both really cool projects!

This brings us to the end of the story about me and the Tour de France of 2010, it was a great experience, a lot of fun but also hard work, and I hope to repeat it somewhen in the coming years. With a bit more sleep, if that is possible. Vive le Tour!

Belgisch Kampioenschap 2010, Leuven

Sunday was the day of the Belgian National Road Race Championship, which was held in Leuven this year (for the first time in history). As this is one of the biggest events (after the spring classics) in the Belgian cycling calendar, it is not surprising, that the preparations and the race itself turned the city upside down. Streets were closed down and endless crowds were moving along the route (17 rounds of 14.2 km) of the race from the early morning (to get the best spots) till the end of the podium ceremony – so basically all day long. The podium finishers were:

1. Stijn Devolder (Quick Step, #4) with an average speed of 41.091 km/h on 239.7 km
2. Philippe Gilbert (Omega Pharma-Lotto, #23) 0:23
3. Frederik Veuchelen (Vacansoleil Pro Cycling Team, #91) 0:24

For me, this was the best opportunity to test and practice with my equipment (new additions: Canon Speedlite 430EX II flash, a Lowepro Fastpack 250 backpack, and – for the time being – a Canon EF 70-200mm f/2.8 L IS USM lens – thanks to Dr. Stefan Uttenthaler for lending the latter to me for these races) which I will use on the first days of the Tour de France next week. I was there at the start, then from 4 PM till the end I was running around various point along the course. I have to admit I have learned a lot, and I got to know my equipment much better in a quite short time. Of course I made a lot of blurred or out-of-focus pictures (experimenting with focus modes, autofocus areas and exposure times), and images where I missed half of the cyclist (following – or tracking – someone riding with 40 km/h just a couple of meters from you with a big telephoto lens is everything but easy – the lens is heavy, the field of view is small, and the cyclists are fast…), but as time went by, I had more and more good pictures, so I am very optimistic about my future keep-rate (number of images not ending up in the trash immediately) on the Tour de France. (But please pray with me for good weather – ok, any kind of weather is fine, if it does not involve rain.) As soon as I am ready with all the images, I will let you know, but I still have unprocessed pictures from earlier events, so for now, I have only a short photo-report. I have selected images of the top 3 cyclists (look for their numbers above) plus some interesting/nice ones, so please, enjoy!

20100627bk1

20100627bk2

20100627bk3

20100627bk4

20100627bk5

20100627bk6

20100627bk7

20100627bk8

20100627bk9

20100627bk10

20100627bk11

20100627bk12

20100627bk13

20100627bk14

20100627bk15

Mindig a hétfő reggel a mélypont, na de aztán!

Valahogy (mintha nem tudnám teljesen pontosan az okát) a hétfő reggelek nagyon keservesek. Hét közben és hétvégén általában annyi mindent csinálok (munka, sport, miegysmás), hogy vasárnap estére teljesen elfáradok, így másnap reggel mindenhez van kedvem, csak a felkeléshez nem… Persze hétfőn más választása nem igen van az embernek, így nagy keservesen (néha még egy 10 órai kávészünet is becsúszik) beindul a munka is – általában délutánra már egész jól fel szoktam pörögni. Sőt. Történt hát most hétfőn, hogy ugyan eredetileg nem terveztem, de munka után (fél nyolckor – ugye milyen jó hogy sokáig világos van) elmentem az országúti bringával a szokásos edzőkörömre, és annyira jó erőben voltam, hogy az elmúlt időszak szenvedései (eléhezés, kiszáradás) után egész könnyedén (aki azt mondja hogy ez könnyű, annak lenne egy két keresetlen szavam – ez vajon már a skizofrénia első jele lenne?) egyéni csúcsot döntöttem. Nem is kicsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az időjárás közel tökéletes volt (minimális oldalszél, picit kevesebb mint 20°C és borult, szóval még a napsugarak sem zavartak), és visszafelé egyszer pont előttem nyitották fel a csatorna egyik hídját, így ott volt egy extra megállásom (bár szerintem az időjárás sokkal többet számított, a hídnál megállás pedig amellett hogy pihenés, el is merevít, így nem tudom hogy összességében mennyire pozitív, ha egyáltalán az)… További részletek itt, a csúcsdöntések (a teljesen sík Leuven – Mechelen – Leuven ~50 km-es egyéni időfutam távon) pedig időrendben alant (dátum és átlagsebesség):

2010.02.21.: 28,2 km/h
2010.03.04.: 28,8 km/h
2010.03.07.: 29,2 km/h
2010.03.09.: 30,1 km/h
2010.03.17.: 31,2 km/h
2010.04.06.: 32,3 km/h
2010.05.20.: 33,3 km/h
2010.06.07.: 34,2 km/h

Mondjuk az első dátum lényegében a második utam volt országúti biciklin, és a hőmérséklet is alig volt fagypont felett az első alkalmakon, de azért szerintem így is elég szép fejlődés. Kérdés pl. hogy egy időfutam biciklin milyen eredményt tudnék elérni… De hát időfutam bringám az tényleg nem lesz. De tényleg nem. Viszont az új iPhone 4-en kívül (kötelező videó itt) volna még valami, amit nagyon szeretnék, mégpedig egy SRAM Power Meter Crankset, ami bazi drága, de cserébe baromi jó (röviden: kerékpáros teljesítménymérésre szolgáló profi cucc, és természetesen kompatibilis a Garmin Edge 500-asommal). Majd karácsonyra talán megajándékozom magam… Vagy a születésnapomra. Vagy a kettőre együtt… Szóval nem épp holnap. Ma egyébként végre voltunk tollaslabdázni, szuper volt, csak a csarnokban már a kibírhatatlan szintet közelíti a hőmérséklet. Utána kiülős vacsora új sörrel: Belle-Vue Kriek (a múltkorinál jóval gyöngébb – minden értelemben – cseresznye-sör).

Végül egy kis preview a nyárra: jövő héten konferencia Aarhus-ban (Dánia), közben ugye jön a foci VB, amit márpedig akkor is nézni kell, július elején Tour de France (ugyan a hivatalos fotózás úgy néz ki nem jön össze, de attól még ott leszek az első pár szakaszon), augusztus elején Andorra, aztán jön tesóm (Belgium, aztán átugrunk London-ba), végül szeptemberben megyek Tenerifére (és talán La Palmára is) észlelni (és előtte vagy utána mondjuk egy hetet nyaralni, ha minden igaz az országúti biciklivel). És akkor közben még van munka, kerékpározás, tollaslabda, falmászás, strandröplabda – annyi minden hogy ezt már nem lehet követni :D Unatkozni azt továbbra sem fogok, ahogy most ezt elnézem… Na jóccakát.