Tag Archives: film

2009.12.07. – 12.13.

Előre szólok, unalmas bejegyzés következik. Ha az érdekességek miatt olvasod a blogomat, ezt nyugodtan kihagyhatod… Szóval a hétfő nem a kedvenc napom, eleve elég nehezen kelek fel, de a hétfő reggeli ágyból való kikászálódás az mindennél rosszabb… (PhD Comics aznap igencsak találó volt.) Aztán este a mosodában a szárítógép valamiért csak hideg levegővel működött, szóval kénytelen voltam a szobámban minden helyet teregetésre használni. Vicces látvány volt… Most szólok utoljára, ez a bejegyzés tényleg unalmas lesz… De igyekszem rövidre fogni (nem sikerült – [a szerk.]).

A kedd jó volt, este egy holland lánnyal voltam sörözni ;) Egyébként ha még nem említettem volna, az egész város karácsonyi díszkivilágításban úszik, gyönyörűek az utcák! Majd ha nem leszek ilyen fáradt, jövő héten az egyik este megpróbálok csinálni pár értékelhető képet. Néha csak a látvány kedvéért jóval hosszabb úton tekerek haza az egyetemről, hogy kiélvezhessem a fényeket :)

Szerdán volt a szokásos havi összeröffenésünk (már megint eltelt egy hónap!!!), most Steven felelt a szervezésért: a De Kansel nevű étterembe mentünk vacsorázni. Isteni zöldséges szósszal nyakon öntött lazacot ettem :) Aztán voltunk bowlingozni (nagyon béna voltam…), majd még egy sörre (Tongerlo Prior) is beültünk az Oude Markt-on valahova. Jó kis este volt, amit még a szakadó esőben való hazasétálás sem tudott elrontani.

Csütörtökön pont a gyeplabdára állt el az eső, és még a hőmérséklet is a tűrhető tartományban volt (5°C), így eléggé meglepett, hogy összesen öten voltunk a kezdők közül… Mondjuk szerencsére az edzőnk elég jó fej, szóval kellemesen elszórakoztuk a másfél órát – és persze azért gyakoroltunk is. Viszont mivel nem igazán fáradtam el, utána még elmentem tekerni egy 30 km-t az éjszakába ;) Ezután már sokkal könnyebb volt lefeküdni aludni.

Pénteken megvolt az idei utolsó holland óránk, meglátjuk 2010-ben folytatom-e a dolgot. Még nem tudom. Viszont a tanárt kissé sokkoltam azzal, hogy a Google Translate a közelebbi rokonságban levő nyelvek között (pl. angol és holland) mennyire jól működik. (A magyart természetesen “kissé” töri…) Most nem voltam falat mászni, mert kivételesen nem vasárnap volt az edzés a brüsszeli floorball csapattal (ugyan nem teljesen Brüsszel, de mégiscsak egyszerűbb azt írni, nem pedig azt hogy a Kraainem-i csapattal), hanem aznap este. Most végre ott volt a rendes edző is, és a hír az, hogy leigazolnak :) Viszont a nemzetközi átigazolási időszak (menő, mi?) december 31-éig tart, szóval addig el kéne intézni a papírmunkát, mert ha nem, akkor ebben a szezonban már nem játszhatok tétmeccsen. Remélem sikerülni fog. Edzés után pont hazaértem (merthogy kocsival hoz és visz egy leuveni játékos) a svédországi női floorball VB B-divíziójának döntőjére, melyet az ausztrál és a magyar csapat játszott. Bár végigszurkoltam az internetes közvetítést, sajnos kikaptunk, de így is hatalmas siker ez az eredmény! Sajnos a meccs miatt kihagytam a szokásos péntek esti sörözés/beszélgetés-t, de így legalább időben le tudtam feküdni aludni.

20091214szobaban

Szombatra az volt a tervem, hogy 1) felhasználom a 13€-s kuponomat, amit még a téli biciklis ruházat vásárlásakor kaptam, 2) elmegyek Brüsszelbe és veszek egy új villanyborotvát és lehetőleg egy teremcipőt is (amit múltkor Leuven-ben sehogy sem sikerült elintézni). A terv 1-es pontja teljes sikerrel zárult, egy Northwave biciklis kamáslit (Raptor) vettem, így végre a lábam sem fagy le, ha hidegben tekerek (merthogy szél meg esőálló ám). A 2-es pont már nem volt ilyen egyszerű történet… Szóval ebéd után beugrottam Brüsszelbe (17 perces vonatozás), és egyből célba vettem a Media Markt-ot (Ik ben toch niet gek!). A bevásárlóközpontban nem volt egyszerű az előrejutás, mivel tömeg volt. Nagy tömeg. Emberek és bevásárlószatyrok hullámzó óceánja. Nem túlzok. A belgák is ugyan úgy megkergülnek, ha karácsonyi bevásárlásról van szó, mint a magyarok. Szerintem mindent elmond a tömeg méretéről, hogy a WC-nél még a férfiaknak is sorba kellett állni, a nők pedig szerintem fél órás várakozási idő után juthattak be… Na de vissza a borotvához. Azért kellett új, mert a régi – 6 éves – Philips-em úgy egy hónapja bedobta a törülközőt. Azóta rendes borotvát használtam, de nem igazán jött be, ugyan jó technikával baromi sima eredményt lehet elérni, de a macera nem éri meg… Szóval az új is Philips, mégpedig egy RQ1050 névre hallgató jószág. Nagyon profi, már ki is próbáltam. Ha ez is kibír 6 évet, már elégedett leszek. Ha már a Media Markt-ban voltam, vettem egy Mini DisplayPort to VGA Adapter-t is, hogy a MacBook-omat tudjam projektorokkal és nem Apple monitorokkal is használni… Viszont a cipő-keresést feladtam, egyszerűen elegem volt már a tömegből, úgy döntöttem, majd otthon a két ünnep között elmegyek egy normális Adidas boltba (mert hihetetlen vagy sem, Belgiumban ninc Adidas márkabolt), és szenvedés nélkül megveszem pontosan azt a cipőt, ami nekem kell. Pont. Este a szokásos kajavásárlás alkalmával vettem egy közel tíz méteres karácsonyi égő-füzért is (fehér – vagy inkább sárga – égőkkel), és az asztalomtól jobbra lévő sarokban pöpec ünnepi világítást csináltam belőle – nagyon hangulatos (és szemüveg nélül még jobban néz ki)! Plusz megnéztem a The Proposal c. filmet (egynek jó volt).

Vasárnap délelőtt beöltöztem a téli bringás-cuccaimba (full Northwave – akár támogathatnának is, ha már ennyit reklámozom őket…), de nem a lelkemet kitekerni mentem, hanem fotózásra. Ráadásul nem én fotóztam, hanem engem fotóztak :) Konkrétan megkértem Jonas-t, hogy ha ráér, csináljon rólam pár képet, mert otthon egyesek nagyon szeretnének a biciklis űrruhában látni :D Szóval nyugalom, már nem kell sokat várni. Állítólag nagyon türelmes modell voltam ;) Azért egy 30 km-t ma is tekertem, hogy fagypont körüli hőmérsékletben is leteszteljem a rétegek hatékonyságát. Eredmény: egy póló plusz a téli űrruha most is elég. És a kamásli is nagyon jól szuperál (végig éreztem az ujjaimat :D). Ráadásul többet is mentem a tervezettnél (nem mintha ez táv lenne, de délután még floorball-ra is kellett mennem), mert amint elindultam északnak a (szokásos) csatorna mentén, a hosszú árnyékoknak köszönhetően észrevettem, hogy egy versenybringás utazik a szélárnyékomban. Szóval “húztam” egy jó hosszú szakaszon, majd elég érthetően jeleztem (abbahagytam a tekerést ;D), hogy jó lenne, ha most már ő is vágná előttem a szelet egy kicsit. Így is lett, szóval élvezhettem kicsit én is a kisebb légellenállást. Mindig meglepődök hogy mennyit számít, ha valaki megy előtted… Aztán délután jó volt a floorball is, sikerült kicsit a sokpasszos játék felé terelnem a társaságot. Nem olyan reménytelenek, mint korábban gondoltam. Csak kéne valaki, aki rendes edzéseket tart… Este pedig végre sikerült egy kis időt szakítanom a blogra is :) Remélem mindenki boldog. Tessék, itt egy kis Péterfy Bori ;)

2 Replies

2009.11.15.

Csak hogy ne maradjatok le semmiről… (Mármint azok, akit érdekelnek az “unalmas” hétköznapok is.) Csütörtökön először is megkergült az időjárás, a reggeli zápor után kisütött a Nap, süvített a szél és este hatkor 16°C volt. Gyeplabda után (ami most kicsit egyhangú volt) csatlakoztam a többiekhez egy kis karaokére (most ez volt soron az esedékes havi összeröffenések során), de nem mondanám, hogy túlságosan élveztem – szerencsére elég volt egy duettben közreműködnöm… (Igen, fodrászhoz kéne mennem…)

20091112karaoke

Pénteken aztán megint voltam falat mászni, ami egész egyszerűen szuper volt – először is most már jobban bírta a kezem (karom) is, továbbá hatalmas sikerélményt nyújt, hogy nagyon gyorsan fejlődök. Probléma nélkül felmásztam azokon az útvonalakon, melyeken egy héttel korábban kudarcot vallottam, egyre-másra fedezem fel az újabb és újabb technikákat és fogásokat. Öt “falat” másztam meg, ebben a sorrendben: 4a, 4b, 5a, 5a, 5a (ebből a háromból is mindegyik különböző, csak azonos nehézségi fokúak). Az utolsó előttit leszámítva mindegyik gond (leesés, stb.) nélkül ment – annál egy fél percre meg kellett állnom (lógtam a kötélen), mert annyira izzadt a kezem, hogy egyszerűen nem bírtam fogást találni. Aztán az utolsónál (az volt a legnehezebb) úgy elfáradtam – mire sikerült felérnem -, hogy miután Jonas leeresztett, vagy öt percet ültem a fal tövében a szivacsokon :D Az este hátralevő részében pedig vagy heten söröztünk (ez a létszám már igen jelentős az Intézet méretéhez viszonyítva is). Új sörök: Lucifer, Saison Dupont, Hopus. Még ehez a naphoz tartozik, hogy megtaláltam az előző posztban bemutatott videót, ami annyira feldobott, hogy fülig érő szájjal tekertem haza a mászás előtt (mint aki bolondgombát evett). Szombaton számomra eljött a karácsony (pontosabban nekem kellett menni, mint Mohamednek a hegyhez), és délutánra megint fülig ért a szám, de erről majd a következő bejegyzésben részletesen ;) Este megnéztük a 2012-t a moziban (ha nem is a fél Intézettel, de öten a staff-ból), nekem – és a többieknek is, ilyenek vagyunk mi csillagászok… – tetszett, de hogy ezek a belgák nem bírnak ki két és fél órát pisiszünet nélkül, az nem igaz… Miért kell egy mozifilm alatt szünetet tartani (konkrétan “pause” felirat és 10 perc világosság), ráadásul pont egy grandiózus robbanás kellős közepén?!? Röhej. Na mindegy, utána még megittunk egy sört (Chimay Blauw), kitárgyaltuk a karácsonyi terveket, aztán fellőttük a pizsit. Ma majdnem délig aludtam, aztán megfordítottam a bringám hátsó kerekét (merthogy flip-flop agyam van, egyik oldalon szabdonfutó, másik oldalon fix fogaskerékkel), hogy kipróbáljam milyen a fixi érzés (örökhajtásos bicikli, ha forog a kerék, forog a pedál is) – de nem hinném, hogy így marad, mert nem jön be annyira. Azért egy hetet maradhat. A floorball jó volt, és megint véget ért egy hét. Szörnyű. Mindjárt tényleg itt a karácsony (ja, a boltok kirakata itt-ott már karácsonyi, és a városban az utcák nagy részén már felszerelték az ünnepi világítást – ugyan égni még nem ég…). Azért jó lesz hazanézni :)

3 Replies

Két munkahét között

Péntek estére azt terveztem, hogy kirpóbálom végre a múltkor vásárolt szuper őszi/téli bringásruhákat – a 8°C körüli hőmérséklet és a derült idő pont jó lett volna, ha fél órával a tervezett hazaindulásom előtt nem jelenik meg Jonas az irodámban, és nem közli (az egyébként nem meglepő hírt), hogy este sörözni mennének, és hogy jöjjek én is :) Így izzasztó és őrült tekerés helyett szocializálódás lett a dolog vége (mivel mostanában minden programra igent mondok – az elmúlt két hónapban csak az eheti foci utáni evés-ivást hagytam ki). Egész sokan voltunk, az első “sörözőben” (két hete is ott voltunk, most már meg kéne neveznem a nevét is, mert jó hely) kilencen ültünk körül két asztalt, de hajnali négykor – amikor végleg elköszöntünk – is még öten voltunk. Megjártunk három sörözőt, játszottunk kockapókert (furcsa módon annak ellenére, hogy néha hihetetlen mázlim volt, úgy kikaptam, hogy csak na), beszélgettünk tudományról (adaptív optikai rendszerek) és az élet dolgairól (mint pl. a sors kérdése), belgákról és magyarokról (a sör-bor sík mentén), stb. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem utolsó sorban négy újabb sörrel gazdagítottam a gyűjteményemet: Rogier, Mc Chouffe (kellemes íz és nagyon érdekes illat), Westmalle Dubbel (A Tripel jobban ízlett) és Corsendonk Pater (szép pohár, egyedi íz – egyre többfajta ízzel találkozom, de nem tudom “leírni” őket… ez gond). Végül pedig az éjszaka belga poénja: Az amerikai, a holland és a belga bemennek egy sörözőbe, és leülnek a pulthoz. Az amerikai egy Budweiser-t rendel, a holland egy Heineken-t, majd végül a belga egy kólát. Társai megrökönyödve néznek rá, mire megszólal: “Ha ti nem isztok sört, akkor én sem.” Szombat este (miután délután megcsináltam a time-lapse filmeket) pedig sültkrumplizni voltam, este pedig megnéztem három Nadia-tól kölcsönkért DVD-t ;) Az első a Cloverfield volt (első fél óra halál unalom, de utána nincs egy pillanat szusszanásnyi idő sem, az egyik – ha nem A – legjobb katasztrófa-film, amit mostanában láttam), majd a Pride & Prejudice (vessenek meg, de a kosztümös romantikus film – főleg Keira Knightley-val és ezzel a zenével – a gyengém, egyszerűen imádtam, vasárnap este mégegyszer megnéztem), végül pedig az In Bruges (akciókomédia a legszebb belga városban, nekem bejött, főleg mivel végig olyan helyeken játszódott, ahol már jártam két évvel ezelőtt – For two weeks? In fucking Bruges? In a room like this? With you? No way.). Vasárnap floorball után pedig megnéztem az utolsó részt is A végtelen szerelmeseiből, majd éjfél körül még csináltam pár fotót, köztük (pontosabban inkább belőlük pedig) a fenti (kattintásra nagyobban is megtekinthető) – széltől szélig több mint 180°-ot lefedő – panorámát. Éljen a Photoshop!

2 Replies

Film Festival Ghent – (500) Days of Summer

Még valamikor az év elején (sőt, talán még 2008 végén) láttam először a (500) Days of Summer c. film előzetesét, azóta pedig nem volt olyan hét, hogy ne néztem volna meg újra és újra. Egyből tudtam, hogy ez nekem való lesz (hangulatában biztos kicsit hasonló, mint kedvenc filmem, az Amélie csodálatos élete – gondoltam). Persze a magyarországi bemutató idejének se híre se hamva nem volt, viszont az IMDb oldalán már akkor láttam, hogy ha ne adj Isten visszakerülnék Belgiumba, akkor a nemzetközi filmfesztiválon akár meg is tudnám nézni…

2009filmfestivalghent

Nagyot ugorva az időben, megérkezünk a múlt hétvégére, mikor is a helyi on-line moziműsort nézegetve teljesen véletlenül felfedeztem, hogy ezen a héten kezdődik a Ghent-i Filmfesztivál. Azonnal – hirtelen felindulásból – el is döntöttem, hogy vagy egyedül, vagy társaságban, de mindenképpen elmegyek, hiszen nem csak hogy érdekel a film, de még életemben nem voltam filmfesztiválon sem (szégyen és gyalázat, hogy Budapesten egyszer sem mentem el). Végül Nadia-val mentünk el a csütörtök esti 20:15-ös premierre (filmfesztivál, vörös szőnyeg, premier – ez ám a menő). Ez azt jelentette, hogy a 17:37-es vonattal indultunk Leuven-ből, 59 perccel később pedig már Gent-ben voltunk. Nem ám mint a MÁV… Átvettünk a már korábban on-line megvett jegyeket, majd próbáltunk valami ételt szerezni, de a mozi környékén akkora tömeg volt, hogy ez nem igazán sikerült. Így maradt a moziba járó belgák körében nagy népszerűségnek örvendő mindenféle gumicukor (meg Nadia maradék fél szendvicse) – esküszöm jobban fogy, mint a pattogatott kukorica, és hatalmas a választék. Helyfoglalás az érkezés sorrendjében történt, de mivel már fél órával a kezdés előtt ott voltunk, lényegében a legjobb helyek közül válogathattunk :)

500daysofsummer

A film nagyon tetszett – azt kaptam, amire számítottam, helyenként erős Amélie-érzéssel, sok érzelemmel, humorral, örömmel és szomorúsággal, gyönyörű képi és zenei világgal. Többször is egyszerűen libabőrös lettem, annyira szép volt. Minden percét élveztem. Ahogy a film legelején is elhangzik, ez nem egy szerelmes történet, hanem egy történet a szerelemről. Egy nagyon igaz történet… És Zooey Deschanel a kedvencem :) Az utolsó vonattal jöttünk haza, így már fél egy volt amikor megérkeztünk Leuven-be. A vonaton – és amíg együtt sétáltunk – jót beszélgettünk a filmről. Örültem hogy végre nem a kutatásról meg a tudományról kell beszélnem, mert valahogy az esti sörözések mindig ebbe torkollanak. Szóval nagyon jó volt, másnap reggel korán felkelni viszont nagyon rossz volt :D

1 Reply

DVD-k az ágyból

Ez a betegség csak nem akar gyorsan múlni (bár ma mintha jobban lennék, de nem akarom elkiabálni), így kénytelen voltam az elmúlt napokat főleg ágyban fekve (úgy ugyanis nem kell annyira köhögnöm) tölteni (most is onnan írok). Sajnos a szakdolgozatommal nem tudok foglalkozni, pedig kéne, de egyszerűen megfájdul a fejem és a szemem ha olvasnom kell a képernyőn a betűket, internezni is emiatt nem nagyon tudok (ezt a blogírást is halogatom már egy ideje, mert ez sem túl kellemes, annak ellenére hogy a monitor fényerejét teljesen lehúztam). Viszont a filmnézés megy (meg a töménytelen tea és folyadékbevitel), így megnéztem pár filmet, amit már korábban meg kellett volna, illetve megnéztem párat, amit szívesen látok újra. Ajánló következik – hasonló esetekre. Amíg beteg vagyok, lehet hogy még bővül a lista… Viszont az értékelés szubjektív, nem minden 5-ös lesz filmművészeti remekmű – és vica versa.

Before Sunrise (1995, Mielőtt felkel a nap): Kevesebb mint egy nap története két idegenről, akik egy vonaton ismerik meg egymást, majd Bécsben együtt töltik idejüket egészen másnap hajnalig. Beszélgetésekre, sokszor hosszú beszélgetésekre épül a film, állandóan érezni a szereplők közti vonzalmat, igazi “szerelem első látásra” érzés. Nekem nagyon tetszett, szívesen újra megnézném “valakivel”. Értékelés: 5 (nagyon tetszett, igazi romantikus mozi).

Before Sunset (2004, Mielőtt lemegy a nap): Kilenc évvel később Párizsban találkoznak az előző filmben megismert szereplők. A film első fele kicsit vontatottabb, de a második már ugyanolyan mint az 1995-ös. Az első film nélkül önmagában azért nem olyan jó, inkább együtt érdemes megnézni őket, úgy sem túl hosszú. Minden jó, ha a vége jó ;) Értékelés: 4 (tetszett, érdemes volt megnézni).

Dead Poets Society (1989, Holt költők társasága): Klasszikus, amit valamikor régen már mintha részben láttam volna, de mindenképp be kellett pótolnom teljes egészében is. A film fő témája szerintem a lázadás. Lázadás a szülők, a kötöttségek, valamint az elavult és valójában haszontalan oktatási rendszer ellen. És persze ott az irodalomtanár, aki megmutatta, hogy van más út is, mint az, amit felülről rájuk kényszerítenek. Kérdés persze, hogy ez a másik út valóban jobb-e, és nem csak egy menekülési útvonal a kötöttségek elől, de szerintem jobb. Persze a végén győz (?) a begyökösödött igazgatótanács, de addigra a fiúk már olyan leckét kaptak, amit soha nem felejtenek már el :) Ez a film majdnem 20 évvel később is tökéletesen igaz és megszívlelendő. Értékelés: 5 (nagyon tetszett, erősen ajánlom mindenkinek aki még nem látta).

Elizabeth: The Golden Age (2007, Elizabeth: Az aranykor): Látványos jelmezek és díszlet, de valahogy a történetre nem koncentráltak a készítők (két sorban el lehetne mondani), így aki nem tud belefeledkezni a csipkegallérok és ruhák, valamint a kolostor- és katedrálisbelsők látványába, az nem fogja túlságosan nagyra értékelni ezt a filmet. Meg persze van sok szép számítógéppel generált sokvitorlás hadihajó (az armada), de ma már ez nem elég. Értékelés: 3 (egynek jó, de semmi egyéb).

Le Fabuleux destin d’Amélie Poulain (2001, Amélie csodálatos élete): Ezt a filmet először francia órán láttam még gimiben, mondanom sem kell, ennél jobb emlékem nincs ezzel a nyelvvel kapcsolatban. Maga a film csodálatos, a történet, a képi világ, és hát a zene, mindegyik gyönyörű!

Nem tudom hányadszorra látom, de nem tudom megunni, nem tudok betelni vele. Nem lehet. Olyan mint egy szimfónia, vagy egy hatalmas festmény, tele gyönyörű apró részletekkel. A narrátor is fantasztikus :) Kétség kívül ez a kedvenc filmem, és valahogy mindig megkönnyezem egyes részein. Értékelés: 5* (nagyon tetszett, igazi remekmű, akárhányszor újra tudnám nézni).

Brokeback Mountain (2005, Túl a barátságon): Vegyes érzelmeim voltak és vannak a filmmel kapcsolatban. Kétségtelen hogy a két főszereplő színészi játéka tökéletes, ha csak ezt nézném, akkor 5-öst kellene adnom. Viszont a történet nekem nem jött be. Nem arról van szó, hogy nem lennék toleráns, mert az vagyok, de azért néhol sok(k) volt. Persze elgondolkodtató a film, így megteszi amit egy filmnek meg kell tennie, de végig elítéltem mindkettejüket, és nem azért, mert szerették egymást, hanem mert becsaptak közben egy csomó embert, aki szerette őket. Ez a gond… Értékelés: 4 (egynek jó, bár a színészi játék nagyon tetszett).

WALL·E (2008): Most láttam másodszor, de annyira aranyos, hogy nem lehet nem újra mosolyogni a poénokon. Tökéletes társadalomkritika van benne, és mivel egyáltalán nem gyerekes (néhol még azt is hozzá tenném, hogy sőt!), így minden korosztálynak szórakoztató. Gyönyörű grafika, nem “túl egyszerű” történet, nevelő tanulság, szerethető szereplők (vicces pufók emberek, aranyos robotok) mi kell még? Nagyszerűen eltalált zene! Az is van :) Kiemelném azt a jelenetet, amikor a kapitány két lábra áll, tökéletes zeneválasztás! Ami személy szerint még nagyon tetszett, az a film vége és a szereplőlista közötti rész, amiben elmesélik hogy mi történt a sztori után, és közben a képi világ a barlangrajzok stílusától egészen az impresszionista festészetig folyamatosan változik – na az hatalmas ötlet volt. Értékelés: 5 (nagyon tetszett, szívesen megnézem máskor is).

The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor (2008, A Múmia: A Sárkánycsászár sírja): Tipikus egyszer nézhető kalandfilm, bár már kezd kicsit unalmas lenni ez a történet – még ha most nem is Egyiptom, hanem a Himalája a helyszín. Viszont a lavina az valami irtózatosan béna módon lett meganimálva, köze nem volt ahhoz, ahogy egy igazi kinéz. Isabella Leong pedig főleg a havas jeleneteknél egész szép ;) Értékelés: 3 (egynek jó, de semmi extra).

The Happening (2008, Az esemény): A növények a bolygón elhatalmasodó emberi faj negatív velejáróival megelégedve idegmérget bocsájtanak ki az USA északnyugati vidékein, hogy kifejezzék nemtetszésüket – pontosabban figyelmeztessék az embereket, hogy ha ez így megy tovább, akkor mindenhol hasonló dolgokra lehet majd számítani (hoppá, lelőttem a végkövetkeztetést, ejnye…). Az ötlet jó, esküszöm még reálisnak is tartom a dolgot (jó, nem lepődnék meg úgy, mint egy UFO landolásától), a megvalósítás viszont semmi extra. Ez is egy amolyan egyszer nézhető film, de hiányzik belőle valami plusz. Nem jó jel, ha film közben megnézem az “idővonalat”, mennyi van még hátra… Értékelés: 3 (egynek jó, a jó ötletből többet is ki lehetett volna hozni).

Eagle Eye (2008, Sasszem): Milyen következményei lehetnek annak, ha minden térfigyelő kamerát, minden lehallgatott készüléket, minden információt egy intelligens szuperszámítógép kezel, mely szó szerint követi az (USA) alkotmányának minden szavát? A történet kicsit lassan indul be, de aztán nagyon jó lesz, magával ragadóan izgalmas film kerekedik a végére. Értékelés: 5 (nekem nagyon tetszett, bölcsészeknek nem ajánlott).

4 Replies