Tag Archives: floorball

Waterloo Lions – Tigers Kraainem FC 14-6 (2-0,8-2,4-4)

Kissé le vagyok maradva az eseményekkel, még nem a mostani, hanem az előző hétvégéről maradt meg ennek a kissé siralmas eredménynek a megörökítése. Persze ez azt is jelenti, hogy továbbra is egy csomó mindent csinálok (egyesek szerint őrült sok mindent), szóval blogolásra nehezen csurran-cseppen idő. De igyekszem. Szóval akkor a meccsről.

Az alapszakasz utolsó fordulójában sem nekünk, sem a listavezető számára nem volt tétje a találkozónak, de azért szerettük volna egy jó eredménnyel jelezni, hogy májusban a rájátszásban (azaz az elődöntőben) számolni kell velünk… Az első harmad kiegyenlített kűzdelmet hozott, érzésre csupán a Waterloo kicsit nagyobb szerencséje hozta meg nekik a vezetést. 1-0-ás hazai vezetésnél szokás szerint szétlőttem a felső kapuvasat (hogy a rohadt életbe már megint…), sajnos ennél közelebb sokáig nem kerültünk a gólszerzéshez. A második játékrészben teljesen összeomlott a védekezésünk, talán két perc sem kellett hozzá hogy már 5-0 legyen az állás… Oda… Az “oroszlánok” játéka gyorsaságban jóval a miénk felé nőtt, és ez totális katasztrófához vezetett. A harmad közepén ráadásul egy labdáért folyó párharcban rosszul léptem és kifordult a bokám (már a múlt hét közepére teljesen rendbejött, no para), ami számomra a meccs végét jelentette. A befejező játékrészben aztán egészen feljavult a játékunk – leszámítva az utolsó másfél percet, amikor talán már az elkeseredettség terhe alatt megint leállt a motor, és még két gólt kaptunk gyors egymásutánban. Persze jobb volt most egy nagy pofon, mint az elődöntőben, amikor már igazi tétje lesz a játéknak, de azért fájt rendesen. Remélhetőleg a rendelkezésre álló edzésidőben ki tudjuk javítani a hibákat és sikerül pótolni a hiányosságokat, mert május 9-én ennél sokkal több kell. Végezetül pedig álljon itt az alapszakasz végeredménye.

Juventus Floorball Club – Tigers Kraainem FC 1-5 (0-0,1-2,0-3)

Az alapszakasz utolsó előtti meccsén a győzelmi kényszer alatt álló Juventus csapatával mérkőztünk a már korábbról ismert affligemi sportcsarnokban. Számunkra már egy döntetlen is a biztos, elődöntőt jelentő harmadik helyet jelentette volna, azonban az ellenfélnek csak a győzelem lett volna elfogadható eredmény, hogy versenyben maradjanak a még rájátszást érő negyedik helyért. Ezen előzmények ismeretében nem olyan meglepő, hogy kicsit idegesen indult a mérkőzés, habár már ekkor látszott, hogy uraljuk a játékot. Most a második sorban játszottam, de lényegében csak annyi változott, hogy teljesen felcseréltük az első és a második sorunkat, így ugyanúgy a csapatkapitányként is funkcionáló edzőnk mellett szerepeltem, mint korábban. A különbség annyi volt, hogy most az előretolt ék feladatát kaptam, folyamatosan a kapu közelében kellett zavart okoznom illetve helyzetbe kerülnöm, vagy a kipattanó labdákra lecsapnom. A harmad közepe felé majdnem meg is szereztem a vezetést, szépen sikerült lefordulni a védőről és szorongatott helyzetben a hosszú felső felé eltenni a játékszert, de sajnos csak a kapuvasat sikerült lekoptatni (és a magyar káromkodást szerencsére a játékvezetők nem igen értették :D). Nagyjából ez volt az első harmad egyetlen valamire való helyzete.

A második játékrészre kicsit megnyugodtunk, és lassan kezdtünk rátalálni a saját játékunkra, így egy kapu előtti kavarodás után (ahol én is kivettem a részem egy kapuralövéssel) Seppo fonákkal becsapta a kifelé pattogó labdát – ezzel megszerezte a vezetést. Erre nem sokkal később még sikerült válaszolnia a Juventus csapatának, de még a középső harmad vége előtt sikerült újra előnyt szereznünk.

Az utolsó játékrészben nagyon jól játszottunk, mind támadásban, mind az elszórtan szükséges védekezésben a mi akaratunk érvényesült. Már nem emlékszem pontosan, de nagyjából a harmad közepén pont támadó-sort cseréltünk, én a palánkon való átugrás után elkezdtem bal oldalon felfutni (mit futni, sprintelni) a jobb szélen épülő támadáshoz, átnéztem Seppo-ra, ő egyből keresztbe passzolta a labdát, én fonákkal, egy kézzel megtoltam a felém induló védő mellett (akinek a sebességkülönbség miatt esélye nem volt ellenem) befelé a térfél közepe felé, majd áttettem a jobbkézre eső oldalamra és gyönyörűen – jó harmad pályányi távolságból -, félfordulatból, erőből felhúztam keresztbe a hosszú felső sarokba (mivel eddigre már túl voltam a pálya hosszanti tengelyén, a hosszú sarok már a jobb felső volt – kapus szemszögből nézve). Már amikor elhagyta a labda az ütőm fejét tudtam hogy gól lesz, és nagyon jó érzés volt a hálóba csapódó labdát látni és üvöltve örülni a gólnak! Nem emlékszem, de ez volt a nagyedik vagy az ötödik gólunk. Talán ez a legjobb érzés egy csapatsportban, amikor az ember gólt szerez és az egész csapat vele ünnepel. Pacsi meg minden :) Szóval az eddigi kapufák és asszisztok után végre megvan az első gólom is a belga első osztályban! A győzelemmel pedig már biztosan elődöntőt játszunk májusban…

3 Replies

FBC The Mighty Devils Aalst – Tigers Kraainem FC 4-1 (2-0,1-0,1-1)

Ez a mai meccs valahogy nem jött össze :( A tabellán egy hellyel előttünk álló (azaz második) Aalst csapata nem játszott sokkal jobban nálunk, de még ha jobbak is voltak, akkor sem három góllal. A fő gond az volt, hogy nem tudtunk gólt lőni. Vagy kapuvas lett a lövésekből, vagy az utolsó pillanatban lépett/ütött közbe az ellenfél védője, vagy egyszerűen csak nem úgy sültek el a lövések, ahogy szoktak. Gólok nélkül pedig elég nehéz nyerni. Szokás szerint az első támadósor bal oldalán játszottam, kiharcoltam két kétperces kiállítást, összesen egy párharcot vesztettem el, de a lövések nekem sem sikerültek. Egyszer kettő az egy ellen mentünk a csapatkapitánnyal, de pattogós és magas labdát adott, így nem tudtam kapura lőni. Később sikerült egyedül megindulnom a védők között, de amikor végül kapura fordultam, egyszerűen lecsúszott az ütőmről a labda, így erőtlen lett a lövés. Stb. Elég jól játszottunk, de valahogy az utolsó lépés senkinek nem sikerült. Az pedig hogy négy emberelőnyből nem tudtunk egy gólt sem szerezni, az elég siralmas – ezt gyakorolonunk kellene. A történelmi hűség kedvéért még megjegyezném, hogy az utolsó másfél percben 3-1-es állásnál lehoztuk a kapust, de sajnos labdát vesztettünk, és így lényegében üres kapuba kaptuk a negyedik gólt… A tabellán ennek ellenére nem változott a helyzet, továbbra is harmadikok vagyunk, ők pedig másodikak. (Szóval ha minden marad, a rájátszásban az előböntőben velük mérkőznénk meg…)

1 Reply

Sportosak vagyunk…

Külső szemlélő számára talán már kissé túlságosan is. Tegnap este két órás floorball edzés, ma előbb a szokásos Leuven-Mechelen-Leuven biciklis edzőtáv, aztán pedig falmászás (5a, 5a, 5b, 5b, alább pedig két héttel ezelőtti – nagyonhosszúhajas – kép) :) A biciklis edzésekről tényleg fogok részletesebben is írni, csak hát ahogy az sejthető, időm az nem sok van…

20100227climbing

Holnap délután pedig floorball bajnoki, szóval most pihenek kicsit (eszem és TV-zek), de egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. Csak mondjuk háromszor annyit kell ennem mostanság, mint alapesetben… Három tükörtojás reggelire, ebédre is és vacsorára is valami meleg étel, és akkor sport közben még eltűnik egy pár energiaszelet is, plusz a szokásos napi átlag egy tábla csoki… És néha még így is éhes vagyok este, szóval lefekvés előtt megint csak muszáj ennem valamit (pl. alma sajttal ilyenkor nagyon jó). Egy hét múlva ilyenkor már La Palmán vagyok ;)

2 Replies

Union Beynoise Unihockey – Tigers Kraainem FC 3-6 (0-2,2-2,1-2)

Csütörtök este extra edzésünk volt, hogy a vasárnapi meccs előtt még kicsit rendbe szedjük a sorainkat. Részben szó szerint, ugyanis már aznap eldőlt, hogy az első támadó-sorban fogok jásztani – két finnel. (Külön vannak támadó- és védő soraink, általában nem is egyszerre cserélnek – pontosabban a védőknél általában nem is sorcsere van.) Egyikük egyben az edzőnk is, aki az edzés után mágnestáblával személyes taktikai eligazítást tartott csak nekem – hihetetlenül jól esett, és nagyon hasznos is volt. A meccs az affligem-i sportcsarnokban volt (a mai bajnoki forduló mindhárom mérkőzését ott rendezték), Brüsszeltől kissé nyugatra. Vicces szituációt eredményezett, hogy az ellenfél majdnem ugyan olyan mezben érkezett, mint mi, így végül kifordított felsőkben játszottunk :D Maga a meccs nagyon jó volt, jól ment a játék, adtam két asszisztot (bár nem tudom a jegyzőkönyvbe mi került bele – ez hivatalos), harcoltam, és eleresztettem (többek között) egy süvítő húzott lövést is, ami sajnos épphogy csak, de kifelé pattant a felső kapuvasról… Az egész csarnok felhördült – pedig én már benn láttam lelki szemeimmel :) Végig vezetve nyertünk (ami azért az utolsó helyezettel szemben elvárható volt), habár a második harmad vége felé volt egy kis hullámvölgyünk. Lényeg ami lényeg, pörgős, kűzdős, harcos meccs volt, élvezettel és jól játszottam, ráadásul most végig az első sorban! Kicsit több szerencsével akár három lövésem is gól lehetett volna. No majd legközelebb ;) Harmadikok vagyunk a tabellán, és az első négy helyezett jut a kupa-rendszerben lebonyolított rájátszásba.

Egyébként péntek este szokás szerint voltunk falat mászni, az 5a nehézségű utak már rutinból, gond nélkül mennek, 5b-ből pedig a múltheti most simán ment, és megpróbáltam két függszekedőset is (vagy nem tudom hogy mit mondanak magyarul az overhanging-re), de azokon csak féltávig jutottam (karban még nincs meg a kellő erő, de fejlődöm). A csillagászok között Jonas-on kívül már senki nem mászik jobban nálam ;) (Mondjuk nála sosem leszek jobb, de nem is ez a cél, csak a mászás élvezete.) Szombaton végre hazahoztam, majd felavattam az új biciklit, sőt vasárnap a meccs után délután is elmentem tekerni, de ezekről majd a következő bejegyzésben bővebben. Továbbá szombat este voltam Paul-nál (osztrák PhD diák, egy irodában dolgozunk) és végre játszottam Nintendo Wii-vel! Egyik-másik játék nagyon szórakoztató, és soha nem gondoltam volna, hogy így megmozgat… És mivel vacsorát is csináltunk, gondoltam minimum sörrel illene hozzájárulnom a dolog sikeréhez, így a másnapi meccs helyszínének szellemében a következő ízekkel bővül a gyűjteményem (plusz még egy pohárral is): Affligem Blond, Affligem Dubbel, Affligem Tripel. Szóval továbbra sem unatkozom, konkrétan blogot írni sem igen van időm, de azért igyekszem. Na pá. ;)

1 Reply