After months of work, uncountable iterations, and one round of revisions, the first scientific article in which I am involved as a first author is now accepted for publication in an international journal (Astronomy and Astrophysics)! It is not yet printed (that will take probably some additional months, but we do not really care about that anymore, in the age of the internet…), but the accepted version – before the language editing – can be found on arxiv.org already. I know this is not the most interesting paper ever, but I can assure you, that the star I am working on now will be a much bigger shot ;) Just wait for it… Anyway, as this is a very important step along the road which leads to a PhD degree, we have a tradition at the Institute, that one who publishes his/her first first-author paper, gives a reception to celebrate this event. So on Thursday afternoon, I served my colleagues with cakes, chips, 1 kg of Leonidas pralines (this will be a a tradition on my receptions ;D), champagne and wines. Among which there were two bottles of Royal Tokaji Aszú 5 Puttonyos from 2006 (Tokaj is the region, Aszú is the type, the number of “puttony” is a measure of sweetness), a special Hungarian sweet dessert wine from the list of the World’s Top 100 wines of 2010. And at the end, we also opened a bottle of Pálinka (with honey and sour cherries). As far as I can tell, everyone was very happy with the reception ;)
Tag Archives: fogadás
Nyári mindennapok
Csak gyorsan valamit az elmúlt időszakról. Mostanában egyszerűen nincs se időm sem energiám blogot írni, annyi minden dolgom és elfoglaltságom van. A Tour után elég nehéz volt visszarázódni a mindennapi életbe, de hát a “felnőttség” már csak munkával jár. Visszasírom én még a nyári szüneteket (bár nem hinném, hogy megérte-e egy két hónapos szünetért egy teljes vizsgaidőszakot végigszenvedni – szóval talán sírni nem fogok). Július 9-e és 12-e között megint tetőzött a forróság, 33,2°C ugyanis itt már a világvége, dolgozni sem igazán lehetett ebben a szaunában. Azon a hétvégén a lakásomban is elviselhetetlen volt az idő, így jéghideg nyári söröket (Hoegaarden Rosée, Hoegaarden Citron) ittam és fél literes jégkrémeket (Ben and Jerry’s “Chunky Monkey” – atyaég, hogy az milyen jó!) ettem. Vasárnap véget ért a foci VB, ráadásul a spanyolok győzelmével, akiknek kezdettől fogva drukkoltam, plusz – részben ennek köszönhetően – második helyen végeztem a belső tippversenyünkben (17 résztvevőből, 110 ponntal, ami csupán nyolccal kevesebb mint a győztes eredménye). Én voltam az egyetlen, aki már a VB előtt azt jósolta (bár ez tiszta tudás volt, kérem szépen, semmi hókuszpókusz), hogy holland-spanyol döntő lesz… Még ugyanazon a hétvégén Elvire kért meg hogy segítsek neki minőségi belga csokikat venni ajándékba – azért amikor már belgák kérnek tanácsot a belga csokival kapcsolatban, az jelent valamit ;) Bár ebben a hónapban alig költöttem csokira, mert a hőség miatt nem nagyon volt hozzá étvágyam, így csak a még Dánia előtt vett fél kilós doboz tartalmát eszegettem szép lassan.
A 12-ei héten 7-ből 5 napon sportoltam valamit (3 kerékpározás, 2 strandröplabda, 1 tollaslabda), és volt olyan nap is, hogy nem is egyszer. Ez az elmúlt hetekben állandóan így volt, nem csoda hogy már most többet költöttem kajára, mint pl. egész februárban. Azt a bazi sok elégetett kalóriát ugyanis pótolni kell valahonnan. Úgy tűnnek el bennem az energiaszeletek, zselék és izotóniás-italok – na meg persze a rendes ételek is – mintha éheztetnének. Mondjuk abból a szempontból jó dolog ez (az olimpiai eszme – gyorsabban, magasabbra, erősebben – megvalósításán túl), hogy így lényegében akár kétnaponta is büntetlenül megehetnék (mert azért ennyire gyakran azért nem teszem) egy teljes bödön jégkrémet anélkül, hogy bármi is meglátszana rajtam. És hát enni azt imádok. Szerdán az év vihara söpört végig az országon, de már a reggeli előrejelzéseken látszott, hogy durva dolgok jönnek délután, így még időben hazazavartam mindenkit (nem viccelek), aki reggel nyitvahagyta az ablakokat… Később sokan megköszönték… Csinos kis felhőcske, nemde?
Volt legalább 5 perc, amikor a harmadik emeletről az esőfüggöny miatt nem látszott a földszint, a szélnyomás pedig a déli oldal összes irodájába benyomta a vizet az ablaküveg és a keret között, szóval volt mit takarítani. És akkor mi még jól jártunk, mert Ciney-ben pl. a fél templomot elvitte egy tornádó… Lefoglaltuk a hamarosan esedékes andorrai nyaraláshoz a repülőjegyeket (meg minden mást is) is, mivel végül is Barcelónában kezdünk két nap városnézéssel, és onnan bérelt kocsival megyünk a miniállamba hegyet mászni. Jó lesz az, már várom. Mondjuk az vicces volt, hogy a keddi megbeszélésen (mivel Steven egy ismerőse jön még velünk, és gondoltuk összeülünk megtárgyalni mi a legjobb választás utazás témakörben) sikerült egy jó erős sört (Malheur 12 – a szám az alkoholtartalom százalékban!) kifognom (na nem véletlen volt, csak nem gondoltam bele a következményekbe), így a rögtön utána esedékes két órás igen intenzív tollaslabdázás első 15-20 percében nem volt 100%-os a reakcióidőm :)
A hét végén (hohó, még mielőtt elfelejtem, péntek este is volt új sör: Judas – ezzel 76-nál járok) megjelent a Bikemag-on a Tour beszámolóm (a szerkesztőktől pedig kaptam egy halom nagyon pozitív visszajelzést), szóval aki angolul nem tudta elolvasni a korábbi bejegyzéseket, az most megteheti magyarul két részben (1. és 2.). Annak a megírásával kicsit több időt töltöttem, mint most a bloggal, így érthető módon ott azt a látszatot keltem, hogy még tudok az anyanyelvemen is szépen fogalmazni. Mert ez itt már nem nagyon látszik… Szombat késő délután véletlenül megint macskaköves utakra tévedtem a bringával, így kicsit szitkozódtam magamban, hogy a térképen miért nem lehet ezeket pontosan jelölni, de a döcögés ellenére jól éreztem magam, mert nagyon szép környéken – és szép időben – tekertem. Vasárnap az elmúlt hónap megannyi strandröplabdázása után négyen még egy amatőr versenyre is beneveztünk, és a könyvtár előtti téren – a homok, a zene és a pálmák által keltett tengerparti hangulatban – sikerült öt szoros meccset játszanunk, sőt egyszer még nyertünk is! (Merthogy ezt előzetesen azért nem nagyon gondoltam volna…) Ráadásul “Chess Club Heverlee” néven neveztünk (Heverlee-ben van az egyetem, ez Leuven délnyugati része), és akiket megvertünk azok meccs közben azt mondták maguk között, hogy azért sakkozóktól csak nem fognak már kikapni :D
Ma nemzeti ünnep van (a Tour de France-on meg pihenőnap, nehogy véletlenül kényelmesen, otthonról követhessek egy szakaszt), és reggel csak kínkeservesen sikerült felkelnem (pedig mostanában éjfél előtt fekszem és minimum nyolc órát alszom), de azért elmentem az országúti bringával a szokásos 50 km-es edzőtávomra. Aztán ebéd után bejöttem dolgozni egy kicsit (nem élmunkás díjra pályázok, csak a nyaralás előtt szeretnék pár dolgot befejezni), de ahelyett hogy megoldottam volna a betervezett apró problémákat, kitaláltam egy halom új dolgot, amit még ki kéne próbálnom az adatokkal, stb… Egy megválaszolt kérdés minimum két másikat szül. Ez a kutatók sorsa. De legalább írtam blogot :) Legközelebb ilyen valószínűleg csak a nyaralás alatt lesz. Este mozi, az Inception-t nézzük meg, jó lesz. Jövő péntektől lehet Belgiumban iPhone 4-et kapni (persze akkor én már Spanyolországban leszek), de nagyon fáj a fogam egy wattmérőre is… (Igen, én vagyok Mr. Kütyü, a grafikonok királya.) De ez legyen életem legnagyobb problémája :) Szüleim meg lehetnének néha Skype-on is, mert azért gondolok ám rájuk is… Himnusz.
2009.09.28. – 10.04.
Zajlik az élet, nincs idő blogot írni. Katasztrófa. (Egyik szemem sír a másik meg üveg nevet.) Azért megpróbálom így a hét végén összeszedni mi történt az elmúlt pár napban, nehogy feledésbe merüljenek a dolgok. Szóval hétfőn fogalmam sincs mi volt, de tényleg, halvány #800080 (lila) gőzöm sincsen. Azon kívül hogy dolgoztam, persze. Kedden volt megbeszélésem, kaptam adatokat (spektrumok), találkoztunk az új csillagász diákokkal, délután pedig megtartottuk nekik a prezentációt az egyik kurzushoz (Research Projects I.) választható projektekről. Este voltunk sörözni (meg egy kicsit társasjátékozni is, de hajnali egykor kitettek minket – mondván, hogy zárnak… az ész megáll :D), bővült a megízlelt típusok listája: Trappist Achel és Boerinneken. Szerdán kiderült, hogy sajnos egyik társaság sem választotta az általam prezentált témát (pedig jó volt, csak hát 12 projekt volt 6 csoportra – így viszont fél év múlva újra beadhatom ezt, és nem kell másikat kitalálnom… mondjuk nekem már van tervem a következőhöz is, ami sokkal eredetibb lesz, csak azon majd még nekem is dolgozni kell), viszont besegíthetek az egyik postdoc-nak, aki egy ideig nem lesz itt, így akkor én fogom helyettesíteni. Lehet, hogy ez így elsőre kicsit meglepő, de ennek én kifejezetten örülök – eleve én ajánlottam fel az ebédszünetben, hogy ilyen esetben szívesen átveszem valakinek a diákjait. Este az előző napival félig megegyező társasággal voltunk kebabot enni (isteni volt), majd Nadia-nál beszélgettünk egy sör mellett (Jupiler). Csütörtökön segédkeztem a diákoknak adott projekt-ismertetésben (Fourier analízis bemutatása és magyarázata), majd bevásároltunk a pénteki “állófogadáshoz”, este pedig voltam gyeplabdázni. Közel két év kihagyás és floorballozás után elég furcsa volt, de az edzők egyből látták rajtam, hogy én már korábban is játszottam, szóval elküldtek a társaság jobbik felébe. Nem volt rossz, majd meglátjuk hogy hosszabb távon milyen lesz. A nap végére úgy elfáradtam, hogy csak pár oldalt bírtam olvasni a könyvemből (Dan Brown – The Lost Symbol).
A péntek elég sűrűre sikeredett. Mivel még mindig nincs sem szerződésem, sem diák-, vagy személyzeti igazolványom, csütörtökön írtam az adminisztrációért felelős titkárnőnknek, hogy ez a helyzet kezd elég kellemetlen lenni (nekem és az ausztriai srácnak is), mert az igazolványok nélkül drágább a kajálás és a sportolás, szerződés nélkül pedig nem kapunk fizetést és biztosítva sem vagyunk. Ráadásul az International Office-ban tett szeptember 8-ai látogatásunk alkalmával azt igérték, hogy max. 3 hét múlva minden készen lesz. Nos, az e-mail-em hatására a titkárnőnk (aki egyébként egy angyal, nem rajta múlnak a dolgok) péntek reggelre kiderítette, hogy a papírok “pont” elkészültek, minél előbb menjünk értük. Persze ekkor már bent voltam az Intézetben, mindenféle eredeti oklevél meg ilyenek nélkül (8-a után már nem cipeltem magammal minden nap két kiló nyomtatványt…), épp a biciklis SPD cipőmet cseréltem át a normálisra, amikor megkaptam a híreket. Nos, uccu neki, szóltam Paul-nak, hogy menjünk… Bebicikliztünk az International Office-hoz, megkaptuk a beiratkozáshoz szükséges papírokat, azokkal elsétáltunk a University Hall-ba, ahol 20 perc sorbanállás után közölték velünk, hogy a számítógépen még ki kell töltenünk egy n-edik űrlapot (lényegében ez az elektronikus beiratkozás, de ugyanezeket az adatokat már minimum háromszor megadtuk minimum 90%-ban tök ugyan ilyen űrlapokon), mielőtt tényleg beiratkozhatunk. Mire ezzel végeztünk, már dél volt, és mivel az ügyintézés itt csak 12:30-ig tart, valamint nem volt nálunk pl. diplomamásolat (amit már ugyancsak n-szer bemutattunk) sem, úgy döntöttünk, hogy hagyjuk ezt a fenébe, eszünk inkább és majd hétfőn visszajövünk (mást nem nagyon tudtunk tenni). És akkor a hab a tortán: a titkárnőnk azt mondta, hogy ő úgy értesült, hogy a szerződésünk (amit sem ő, sem mi nem láttunk még) október 5-től fog szólni… Ami elég érdekes, mert szeptember 1-je óta hivatalosan itt vagyunk és dolgozunk, hasonlóan a három belga nemzetiségű PhD-shoz, és ők hó végén már kaptak is fizetést, mi meg itt vagyunk pénz nélkül és a megtakarításainkból kell finanszíroznunk a mindennapjainkat. De semmi para, mindenki tisztában van a helyzettel (ebédszünetben többek között egy professzorral is beszéltünk, és biztosítottak minket, hogy valahogy meg lesz oldva a szeptember kifizetése is). Állítólag volt már ilyen korábban is, és tisztában vannak vele, hogy a belga adminisztráció – úgy ahogy van – szar. Nem kicsit, nagyon. Ettől persze sem Paul sem én nem lettünk boldogabbak, de jövő héten addig nem dolgozunk, amíg minden nincs 100%-ig elintézve. Ez így már nem állapot. Ettől függetlenül délután megtartottuk a hagyományos állófogadást – minden évben az új PhD-sok az első fizetésük megérkezése után (sic!) szokás szerint étellel és itallal kedveskednek az Intézet többi dolgozójának és a diákoknak. Nadia isteni csokis sütiket csinált – neki külön köszönjük a segítséget. Mire mindenki elérte a kellő véralkoholszintet és elmosogattunk, már majdnem nyolc óra volt. Ezek után páran (Steven, Paul, egy most végző PhD-s, egy postdoc és én) még elmentünk a belvárosba vacsorázni. Isteni wok-os kaját ettem (fehér rizs alap, csirke, ananász, bamusz, bébikukorica plusz egyéb standard nyalánkságok édes-savanyú szósszal). Éjfél után értem haza, úgyhogy olvasni megint nem volt időm…
Szombaton épphogy felkeltem, amikor jött két munkás (akik csak franciául beszéltek – erős a gyanúm, hogy románok voltak) és megcsinálták az ablakok szigetelését (a keret és a párkány között pl. nem volt szinte semmi). Ez mind szép és jó, de örülnék, ha legközelebb ilyen esetben előre értesítenének – ezt meg is fogom írni a “háziúrnak”. Miután kisöpörtem utánuk, elmentem egy rövidet biciklizni (hogy GPS-el rögzítsem a mindennapi munkábamenős útvonalamat), majd pár szükséges dolgot beszerezni (ugyancsak biciklivel – természetesen). Először is megvettem a 100 Belgian Beers to Try Before You Die! c. könyvet (nehogy kimaradjon egy fontos sör a kóstolásból), majd a Mac oprendszerének legújabb változatát (Mac OS X 10.6 Snow Leopard – a verziószámból ki lehet találni, hogy majd kedden fogom feltelepíteni ;D). Szereztem még láncolajat, biciklis kesztyűt (mert lefagy a kezem és szárad ki, ami nem jó – ipari mennyiségű kézkrémet használok…), valamint olyan fényvisszaverő bigyót, amit a lábszárra lehet tenni, és ami többek között rögzíti a nadrág szárát, hogy ne egye meg tekerés közben a lánctányér. Ugyan a biciklizést itt nem kell népszerűsítenem, de lassan kezdhetek kampányolni a biciklis parkolóhelyek számának további növeléséért, mert az nem járja, hogy a bolttól száz méterre találok csak üres parkolóhelyet. Este Paul-val megnéztük az Inglourious Basterds c. filmet a moziban (holland és francia felirat párhuzamosan). Hát, elég Quentin Tarantino-s volt… Mondjuk tudtam értékelni a stílust, csak egy picit másra számítottam. Illetve nem kicsit volt zavaró, hogy a film felében németül meg franciául beszéltek (mivel a második VH alatt játszódik Franciaországban), előbbi esetben legalább a francia feliratból meg-megértettem valamit, utóbbiban viszont csak holland felirat volt, ami – őszintén – nem sokat segített… Utána megittunk még egy sört (semmi újhoz nem volt kedvem, így maradt a Rochefort 8). Vasárnap elég későn keltem, dolgoztam kicsit a Naprovaton (még mindig nincs kész, egyszerűen nem tudok koncentrálni rá…), délután voltam floorballozni (elég jó voltam, csak kevesen voltunk), este pedig olvastam egy kicsit (eredetileg mosni akartam, de lusta és fáradt voltam hozzá…).